A létezés új birodalmába lépés

Belépés a létezés új birodalmába Parashat Toledot azzal zárul, hogy Rivkah arra utasítja Yaakov Avinut, meneküljön el a bátyja otthonába, és maradjon ott ימים אחדים, ami szó szerint azt jelenti: „néhány napig”. Amint azonban tudjuk, Yaakov húsz évig maradt Lavannál – jóval tovább annál az időszaknál, amelyet „néhány napként” írnánk le! Ez a kifejezés később ismét megjelenik a történetben, Parashat Vayetze szakaszában, ahol azt olvassuk, hogy Yaakov megállapodott Lavannal: hét évig fog dolgozni Rachel kezéért cserébe. A Tóra azt mondja: ויהיו בעיניו כימים אחדים באהבתו אותה – Yaakov ezt a hét évet ימים אחדים-nak – mindössze néhány napnak – tekintette, mivel nagyon szerette őt. Látszólag éppen az ellenkezőjének kellene igaznak lennie – ha valóban szerette Rachelt, és feleségül akarta venni, akkor a hét évnek egy örökkévalóságnak kellett volna tűnnie, nem pedig néhány napnak. Rashi megjegyzi, hogy a ימים אחדים kifejezés valóban hét évet jelent, és Rivkah szándéka az volt, hogy Yaakov hét évig éljen Lavannál. Így tehát az a hét év, amelyet Yaakov Rachel feleségül vételéért dolgozott, volt az a ימים אחדים időszak, amelyet Lavannál kellett töltenie. A kérdés azonban továbbra is fennáll: hogyan lehetett a ימים אחדים kifejezést úgy értelmezni, hogy hét évet jelentsen? A Beneh Yissaschar elmagyarázza, hogy a ימים bibliai szó valóban használható egy évre való utalásként. Például Sefer Vayikrában a Tóra azt mondja, hogy ha valaki elad egy házat egy fallal körülvett városban, ימים תהיה גאולתו – egy évig lehetősége van azt visszavásárolni, és ezt az időszakot ימים kifejezéssel jelöli. Az אחדים szó pedig, állítja a Beneh Yissaschar, a Shabbatra utal. A Shabbat אחד – egyedüli, illetve magányos –, mivel a hét többi napja között nincs „párja”. Ahogy a Midrash megjegyzi, a hét minden két napja egy párt alkot, a Shabbat azonban egyedül áll, és a „párja” a zsidó nép. A ימים אחדים kifejezés tehát azt jelenti: „a Shabbatotok egy éve” – egy olyan időszak, amely ugyanannyi Shabbatot foglal magában, ahány nap van egy évben. Ez az időszak természetesen hét év. Így a ימים אחדים hét évet jelent, mivel a Shabbatotok egy teljes évére utal. Miért kellett Yaakovnak ennyi ideig – a Shabbatotok egy évéig – dolgoznia? Rav Shalom Loewy, Lakewoodból, a Mishnah Masechet Ketubotban szereplő rendelkezése alapján magyarázta ezt. A Mishnah szerint amikor egy pár úgy dönt, hogy összeházasodik, egy év áll rendelkezésükre, hogy felkészüljenek az esküvőre. Yaakov és Rachel magasabb spirituális szinten házasodtak; egy különleges, spirituális házasságba léptek, amelyet a kedushah jellemzett. Ezért nem csupán egy hétköznapi évre, hanem a Shabbatotok egy évére kellett felkészülniük. A Shabbat spirituális erejének egy teljes évére volt szükségük ahhoz, hogy eljussanak arra a kedushah-szintre, amelyet el kellett érniük ahhoz, hogy beléphessenek ebbe a rendkívül különleges házasságba. A Shabbatot יומא דנשמתא-nak – „a lélek napjának” – nevezik; ez a szentség és a spiritualitás napja, amikor egy másik szinten élünk. Ezért, mivel Yaakov és Rachel a kedushah alapjaira akartak otthont építeni, nem egy szokásos felkészülési évre volt szükségük, hanem a Shabbatotok egy évére, vagyis egy olyan évre, amelyben azon a különleges, emelkedett kedushah-szinten éltek, amelynek elérését a Shabbat lehetővé teszi. Ez a felismerés megtanít bennünket arra, hogy a Shabbat egy teljesen más létezési birodalmat jelöl. A Shabbat alatti élet alapvetően különbözik a hétköznapok alatti élettől. A Shabbat élete szent és spirituális, és alapvetően más szinten zajlik, mint a hétköznapi létezésünk. Ennek a fogalomnak gyakorlati halachikus és szokásbeli megnyilvánulásai is vannak. Széles körben elterjedt szokás, hogy az ember a yahrtzeit előtti Shabbattól a yahrtzeit napjáig kaddisht mond egy elhunyt családtagért. Ha például a yahrtzeit keddre esik, akkor az ember az azt megelőző Shabbattól kezdve – szokásától függően péntek estétől vagy Motza’eh Shabbattól – keddig mond kaddisht. A Hatam Sofer lenyűgöző magyarázatot adott erre a szokásra. Azt mondta, hogy minden embernek, aki elhunyt, Isten ments, valójában két yahrtzeitje van – az ismertebb yahrtzeit, amelyet az elhalálozás naptári dátumán tartanak, valamint az azt megelőző Shabbat. Azon a Shabbaton, amely megelőzi az ember halálát, távozott נשמה יתירה-ja, az a többletlélek, amellyel élete minden Shabbatján fel volt ruházva, utoljára. Így a Shabbat jelöli az első yahrtzeitet, mivel ez az a nap, amikor az ember utoljára veszítette el נשמה יתירה-ját. A Hatam Sofer szerint ezért kezdik a túlélő családtagok a yahrtzeit előtti Shabbaton mondani a kaddisht, megemlékezve az elhunyt különleges Shabbat-lelkének végleges elvesztéséről. Shabbaton teljesen más életet élünk, olyannyira, hogy amikor valaki befejezi élete utolsó Shabbatját, a Shabbat vége jelöli „halálának” első szakaszát, mivel ez az ő „Shabbat-életének” vége, ha úgy tetszik. Ennek a fogalomnak a másik halachikus megnyilvánulása sokkal ünnepélyesebb – a menyasszonyra és a vőlegényre vonatkozó törvényekhez kapcsolódik. Amint tudjuk, szokás különleges Shabbatot ünnepelni a pár esküvője utáni első Shabbaton; ezt a Shabbatot vagy „Shabbat Hatan”-nak, vagy „Shabbat Sheva Berachot”-nak nevezik. Rabbi Loewy gyönyörű magyarázatot adott erre a szokásra. Azt mondta, hogy mivel minden ember új, különleges lelket kap Shabbaton, a pár esküvője utáni első Shabbat e lelkek „esküvőjét” jelöli. Ez az első alkalom, amikor ezek a lelkek házaspárként vannak együtt, és így a Shabbat a második esküvői napjuk, az az idő, amikor többletlelkük összekapcsolódik. Mivel Shabbaton a létezés új birodalmába lépünk, az újonnan házasodott pár Shabbaton újra összeházasodik, mivel a Shabbat magasztos birodalmában kötnek házasságot, amely elkülönül és különbözik létezésünk megszokott birodalmától. Ez a felismerés megvilágítja a פנים חדשות követelményére vonatkozó halachát – a kifejezés szó szerint azt jelenti: „új arc” – egy sheva berachot ünnepségen. A sheva berachot különleges áldásait csak akkor mondják el, ha jelen van valaki, aki nem vett részt az esküvőn vagy egy korábbi sheva berachot ünnepségen. Shabbaton azonban ezt a követelményt elengedik. Még ha senki új nem vesz is részt a pár esküvője utáni Shabbaton tartott sheva berachot ünnepségen, a különleges áldásokat akkor is elmondják, mivel maga a Shabbat jelenti a פנים חדשות-t – valami újat. Annak fényében, amit láttunk, világosabban értjük ezt a halachát. Az esküvő utáni Shabbaton maga a menyasszony és a vőlegény is más ember, és először házasodnak össze a Shabbat különleges szintjén. Shabbaton minden új és más, mivel a Shabbat alapvetően más létezési birodalom, ezért a különleges áldások elmondásához nincs szükség פנים חדשות-ra. Rabbenu Yonah azt írja – a Mishleh versét idézve, לתאווה יבקש נפרד –, hogy egy kizárólag vágyon és fizikai ösztönökön alapuló kapcsolat nem marad fenn. Ez nemcsak egy házaspárra igaz, hanem minden családi kapcsolatra. Az emberek közötti legerősebb kötelékek spirituális kapcsolaton, a Tóra, a micvot és a szentség kapcsolatán keresztül alakulnak ki. Ezért Shabbaton, amikor spirituális létezést élünk, képesek vagyunk különösen erős kötelékeket kialakítani családtagjainkkal. Azok a kötelékek, amelyek akkor alakulnak ki, amikor egy család vasárnap elmegy egy étterembe, nem azonosak azokkal a kötelékekkel, amelyek akkor jönnek létre, amikor egy család együtt tölti az időt a Shabbat-asztal körül. Shabbaton spirituális birodalomban élünk, ezért képesek vagyunk különösen erős, jelentőségteljes és tartós kötelékeket kialakítani egymással. Próbáljuk meg értékelni ezt a különleges létezési birodalmat, amelybe minden héten belépünk a Shabbat kezdetével, és használjuk ki ezt a lehetőséget arra, hogy magasabb szintű kedushah-ra emeljük magunkat, valamint erősítsük kapcsolatainkat családtagjainkkal, barátainkkal és Hashemmel.