A Yissachar / Zebulun Partnership in Loving Memory of Yishak ben Simcha A"H & Felicia bat Miriam A"H
Rabbi David Sutton

Embrace Shabbat

A sábáttól való félelem, a Bét HaMikdástól való félelem

Lectured by Rabbi David Sutton

Published
May 12, 2023
Duration
04:03

This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. E heti pársánkban ez áll: אֶת־שַׁבְּתֹתַ֣י תִּשְׁמֹ֔רוּ וּמִקְדָּשִׁ֖י תִּירָ֑אוּ אֲנִ֖י ה, őrizzétek meg az Én szombatjaimat, és féljétek az Én Szentélyemet; Én vagyok Hasem. A Sefer Yereim a Gemara Yevamotban található rész alapján magyarázza a passzukot: ahogyan HaKadosh Baruch Hu megparancsolta nekünk, hogy félelemmel és tisztelettel viseltessünk a Beit HaMikdash iránt, ugyanúgy azt is megparancsolta, hogy tisztelettel és megbecsüléssel viseltessünk a szombat iránt. Mit jelent a szombattól való félelem? Az embernek aggódnia kell amiatt, hogy עובר lesz a szombati micvákon. Nem arról van szó, hogy az embernek a szombattól kellene félnie; inkább HaKadosh Baruchutól kell félnie, Aki figyelmeztet a szombattal kapcsolatban. Ha valaki nem tanulja a Hilchot Shabbatot, végül nem fogja megfelelően megtartani a szombatot. Egy rabbi egyszer tréfásan megjegyezte, hogy ha valaki biztosítani akarja, hogy ne legyen עובר a Hilchot Shab­bat törvényein, akkor kötözze magát egy székhez. Hol találunk remezt a szombat komolyságára? A Zohar azt mondja, hogy ha összekeverjük a בראשית szó betűit, akkor a ירא שבת szavakat kapjuk, vagyis a szombattól való félelmet. A Ben Ish Chai elmagyarázza, hogy az embernek jobban kell félnie a szombattól, mint bármely más micvától, mert olyan sok issur van, amelyen עובר lehet. Amikor az ember végigmegy a szombaton, úgy kell elképzelnie, mintha egy aknamezőn haladna keresztül, és komoly helyzettel nézne szembe. Nyilvánvalóan az embernek nem szabad szorongással telve lennie szombaton, de fel kell ismernie, hogy van mire vigyázni, és megfelelően meg kell tanulnia a törvényeket. A Gemara a Masechet Taanitban egy passzukot idéz a Sefer Malachiból (3:20): וְזָרְחָ֨ה לָכֶ֜ם יִרְאֵ֤י שְׁמִי֙ שֶׁ֣מֶשׁ צְדָקָ֔ה וּמַרְפֵּ֖א, azok számára, akik félitek az Én nevemet, felkel az igazság napja, hogy gyógyulást hozzon. Mit jelent ez? A Gemara elmagyarázza, hogy a szombati nap a szegényeknek adott cedáká. Rási elmagyarázza, hogy ahogyan a fázó ember különösen élvezi a nap melegét, ugyanúgy élvezik a szegények az Erev Shabbaton nekik adott cedákát. Amikor az ember cedákát ad a szegényeknek, olyan, mintha rájuk ragyogtatná a napot, a szombattartó szegényekre. Továbbá a passzuk megfogalmazása — וְזָרְחָ֨ה לָכֶ֜ם יִרְאֵ֤י שְׁמִי֙ שֶׁ֣מֶשׁ צְדָקָ֔ה, azok, akik félitek az Én nevemet — szándékosan lett így megválasztva. A Gemara ebből vezeti le, hogy a יִרְאֵ֤י שְׁמִי֙ kifejezés azokra vonatkozik, akik megtartják a szombatot. A Gilyoney Hashas című könyvében Rabbi Yosef Engel arra a következtetésre jut, hogy a szombattartó יִרְאֵ֤י שְׁמִי֙, vagyis azok közé tartozik, akik félnek az Én nevemtől. E kifejezés egy másik értelmezésében a Zohar azt tanítja, hogy a szombat Isten egyik neve. (Például a Ben Ish Chai azt mondja, hogy nem szabad kimondani a „szombat” szót a mosdóban, a fürdőházban vagy a mikvében, mert ez Isten neve, és szentség kapcsolódik hozzá.) Ez további oka annak, hogy van yirah, vagyis félelem a szombattól. A szombat Isten neve, és közvetlenül kapcsolódik HaKadosh Baruchuhoz. Ezért úgy kell félnünk a szombattól, ahogyan a Beit HaMikdashtól félünk. Van ennek egy mélyebb magyarázata is, amelyet korábban már említettünk. Minden szombaton elmondjuk: ופרוש עלינו סוכת שלומך és על ירושלים עירך. Jeruzsálem érzése száll le ránk. Ezért nem csupán egy laza kapcsolatról van szó, miszerint ahogyan féljük a Beit HaMikdasht, úgy féljük a szombatot is. Szombaton a Beit HaMikdashban vagyunk, mert a szombat időben olyan, mint a Beit HaMikdash térben. Szombaton felismerjük, hogy szent helyen vagyunk, Isten itt van, és kedusánk van.