
Embrace Shabbat
A sábát öröme közelebb hoz, mint a cölibátus
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbat sorozatban. A Kuzari 3. fejezetében Rabbi Yehudah HaLevi az ima erejéről beszél. Azt tanítja, hogy a napi három ima napunk végső célja: ilyenkor Hashem előtt állunk, és tisztázzuk a Belé vetett hitünket és bizalmunkat. Hasonlóképpen, a szombat a hét végső célja, mivel ez is olyan idő, amelyet arra jelöltek ki, hogy kapcsolatba kerüljünk G-d-vel, és örömmel szolgáljuk Őt. Az ima a lélek számára az, ami a táplálék a test számára. A napi három imát össze lehet hasonlítani a napi három étkezéssel: ahogyan egy étkezés jóllakatja az embert a következő étkezésig, úgy táplálja minden ima az ember lelkét a következő imáig. Rav Wolbe el szokta magyarázni, miért imádkozott minden nap Mincha Gedolát. Azt mondta, egyszerűen túl nehéz lett volna számára reggel 7:00-kor Sácháritot, este 6:00-kor pedig Minchát imádkozni. Lelkileg éhes volt! Ezért a nap közepén imádkozta a Minchát, hogy ne legyen hosszú szünet a Sáchárit és a Mincha között. A Kuzari elmagyarázza ennek az ürességérzésnek az okát. Minél távolabb kerül az ember lelke az előző imától, annál gyengébbé válik, mert kapcsolatba kerül olyan világi dolgokkal, amelyek ellentétesek a hitrendszerünkkel. Az ima során az ember lelke megtisztul mindattól, amivel találkozik, és új erőre kap. Minden ima visszatereli az embert a helyes útra. A hét során azonban olyan nagy mennyiségű tisztátalan elem halmozódik fel, hogy azokat az ima nem képes teljesen megtisztítani. A szombat heti „méregtelenítésként” szolgál a hét során a lélekben felhalmozódó többletmérgektől. Ez az a nap, amely megtisztítja az embert az előző héttől, és felkészíti a következő hétre. Hasonlóképpen, Ros Chodes a havi megtisztulást szolgálja, Jom Kippur pedig a végső megtisztulást. Ezek a szombaton kezdődő megtisztulási időszak utolsó simításai. A Kuzari második esszéjében (50. levél) azt tanítja, hogy a Tóra a félelem, a szeretet és az öröm között oszlik meg, amelyek mindegyike utat jelenthet a G-d-hez való kapcsolódáshoz.
וְאֵין כְּנִיעָתְךָ בִימֵי הַתַּעֲנִית יוֹתֵר קְרוֹבָה אֶל הָאֱלהִים מִשִּׂמְחָתְךָ בַּימֵי הַשַּׁבָּתוֹת וְהַמּוֹעֲדִים- a böjtnapon tanúsított alázat nem viszi közelebb az embert G-d-hez, mint a szombaton és az ünnepeken érzett öröme, ha mindezt megfelelő szándékkal és teljes szívvel teszi. Ahogyan az imákhoz kavanah szükséges, amely nélkül nem tekinthetők teljes értékű imáknak, úgy G-d szolgálatához is szükség van tudatosságra. Az embernek örömét kell lelnie magában a micvában, és örülnie kell G-d-nek, Aki megparancsolta neki, hogy teljesítse a micvát. Szombaton az embernek úgy kell elképzelnie, hogy vendégként meghívták G-d otthonába. Belsőleg és külsőleg is meg kell köszönnie Neki mindezt, egészen addig, hogy őszinte öröme éneklésre indítsa. Ez mutatja az igazi szolgálatot és a G-d-del való kapcsolatot. A Tóra nem bízta az ember micvák teljesítése során érzett örömét a véletlenre; konkrét irányelveket és hagyományokat fektetett le a szombat megtartására. Emberileg lehetetlen, hogy valaki maga találja ki a szombat megtartásának pontos és helyes irányelveit. Mennyi pihenést vagy mozgást kell végeznie? Mit tehet meg, és mit nem? Ahogyan a smitaév során a Tóra meghatározza, mit tehet és mit nem tehet a földműves, úgy Hashem megparancsolta, hogy az ember hagyja abba a munkát szombaton, hogy megfelelően megtarthassuk azt. Maga a szombat megtartása annak kifejezése, hogy elismerjük G-d királyságát és uralmát. Ez egy szavak nélküli üzenet arról, hogy a szombat megtartója hiszi: G-d a semmiből teremtette a világot. Az ember evés és ivás által közelebb kerülhet Hashemhez, még annál is közelebb, mint a borivástól tartózkodó názir önmegtartóztatása által! Ez a szombat ereje: a Tóra által meghatározott összpontosított, mértékletes szimchán keresztül közelebb kerülhetünk HaKados Baruch Huhoz. Ez az öröm a világot irányító Teremtő tudatából fakad. Ez szolgál végső megtisztulásként, napi imáink folytatásaként és a Jom Kippur nagy napja felé vezető átmenetként. Értékeljük mindazt, amit minden szombat ad nekünk. Legyen csodálatos napjuk, és Sábát Sálom!
