
Embrace Shabbat
Felkészülés a sábát szentségére
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
Felkészülésünk a sábáti kedusára
Valaki nemrég feltette nekem a kérdést, hogy miről is szól a sábát. Peszách a szabadságunkra emlékezés időszaka, ezért olyan micvákat kell teljesítenünk, amelyek szabadságunk megünnepléséhez kapcsolódnak. Sávuot az az időszak, amikor a Mátán Tórát ünnepeljük, Szukkot pedig az öröm időszaka, és ezen ünnepek törvényei és szokásai e témák kiemelését szolgálják. De mi a helyzet a sábáttal? Mi a sábát témája, és mit kell tennünk e cél eléréséhez?
Nagyon egyszerűen azt válaszoltam, hogy a sábát a kedusáról, a szentségről szól. És a Jámim Tovim ünnepeivel ellentétben, amikor az ünnep témájához kapcsolódó micvákat kell teljesítenünk, sábátkor nincs semmi, amit meg kellene tennünk ahhoz, hogy részesüljünk a kedusában. A Pele Jőéc azt írja, hogy a sábátkor kapott többletlélek automatikusan érkezik, anélkül, hogy bármilyen cselekedetet kellene végrehajtanunk. Ez ellentétben áll a többi különleges alkalommal, amikor meghatározott micvákat kapunk, amelyeket teljesítenünk kell. Rav Jerucham Lebovitz valóban megjegyezte, hogy a sábát bizonyos értelemben nehezebb a Jámim Tovimnál, mivel a kiddus elmondásán kívül nincsenek meghatározott micvák, amelyeket be kell tartanunk. Hogyan biztosíthatjuk tehát, hogy részesüljünk a sábát különleges kedusájának teljes hatásában?
A válasz az, hogy a sábát kedusájának hatása attól függ, hogy felkészítjük-e magunkat e kedusa befogadására. Minél méltóbbak vagyunk a kedusára a sábát kezdetekor, annál több kedusát fogunk magunkba fogadni a sábát folyamán.
Hogyan tehetjük magunkat méltóvá a kedusára?
Rav Adesz, a Jesivat Kol Jáákov vezetője megfigyelte, hogy a zsidó nép napjainkban nem hoz létre olyan szintű Tóra-óriásokat, mint amilyenek a korábbi nemzedékek Tóra-fényességei voltak. Például az Árizál 33 éves korában hunyt el, és ilyen rövid élet alatt rendkívüli nagyságot ért el. A Rámá hasonlóképpen harmincas éveiben hunyt el, mégis a halacha egyik legnagyobb döntőbírájává vált, és döntései bekerültek a Sulchán Áruchba. A Baál Hámaor 19 éves korában kezdte írni halachikus műveit. A Malbim 15 éves korában kezdte írni művét. Miért nincs ma ilyen erőnk?
Rav Adesz elmagyarázta, hogy lelkünk napjainkban ugyanúgy képes a kedusa befogadására, és így elvben ugyanazt a nagyságszintet érhetnénk el, amelyet a korábbi nemzedékek bölcsei elértek. Fizikai lényünk azonban akadályt jelent a kedusa előtt. Ahhoz, hogy kedusát fogadhassunk be, a kedusa befogadóedényeivé kell válnunk testünk és fizikai lényünk tisztaságának megőrzésével.
A Tóra a Vájikrá könyvében (11:44) megparancsolja: והתקדשתם והייתם קדושים („Szenteljétek meg magatokat, és legyetek szentek”). Rási ezt úgy magyarázza: אדם מקדש עצמו מלמטה, מקדשין אותו מלמעלה ובעולם הבא – „Ha az ember idelent megszenteli magát, akkor odafentről és az eljövendő világban megszentelik.” A Szefat Emet azt írja, hogy amikor Rási itt „a következő világról” beszél, akkor a sábátra utal. Ha azon dolgozunk, hogy „ebben a világban”, a hétköznapok során felkészítsük magunkat a kedusára, akkor sábátkor részesülni fogunk a különleges kedusában, és ez szent emberekké tesz bennünket. A sábáti élmény hatása attól függ, hogy az azt megelőző héten fenntartjuk-e a szentség megfelelő szintjét.
A Midrás (Vájikrá Rábá) megjegyzi, hogy a Kedosim hetiszakasz, amely a קדושים תהיו („Legyetek szentek”) paranccsal kezdődik, közvetlenül a Tóra azon szakasza után jelenik meg, amely az עריות-ról (tiltott intim kapcsolatokról) szól. Ennek oka – magyarázza a Midrás –, hogy megtanítsa nekünk: כל מקום שאתה מוצא גדר ערוה אתה מוצא קדושה – a szentség גדר ערוה, a kicsapongás elleni védőkorlátok bevezetése révén érhető el. Jelentős, hogy a Midrás nem csupán a tiltott kapcsolatoktól való tartózkodásról beszél, hanem גדר ערוה-ról – védőkorlátok felállításáról, további intézkedésekről, amelyek megóvnak bennünket az ilyen vétkektől. A Midrás valóban továbbmegy, és bizonyítékot merít a súnámi asszony történetéből, aki otthonában vendégül látta Elizeus prófétát, és megállapította róla, hogy „szent” ember. A Midrás elmagyarázza, hogy az asszony azért ismerte fel, hogy Elizeus „szent”, mert nem nézett rá (שלא הביט בה בימיו). A szentség elérésének módja a גדר ערוה, a kicsapongó viselkedéstől óvó védőintézkedések alkalmazása.
A גדר ערוה fogalmának magyarázatára gyakran felhozott egyik példa a metróperon szélén felfestett vonal, amelyen túl nem szabad állni. A vonalat nem közvetlenül a peron szélénél festik fel, hanem néhány lábnyira attól. A hatóságok nem akarják, hogy az emberek közvetlenül a peron szélén, vagy akár a szélétől néhány lábnyira álljanak, hogy elkerüljék a tragikus baleseteket. Hasonlóképpen biztonságos távolságot kell tartanunk a tiltott kapcsolatoktól, és ez lehetővé teszi számunkra, hogy a kedusa magas szintjeire emelkedjünk.
Az egyik fontos védőintézkedés, amelyet be kell vezetnünk – amint azt a Midrás Elizeusról szóló megjegyzéseiben látjuk –, a שמירת העיניים, vagyis szemünk őrzése a helytelen látványok elkerülése érdekében. A Tiferet Slomó (Chájé Szárá hetiszakasz) valóban azt írja, hogy valamennyi védőintézkedés közül a legfontosabb a שמירת עיניים – a helytelen látványok elleni védekezés. Forrásként a Berésit könyvében található פסוק-ot idézi: איה הקדשה היא בעיניים, amelyet úgy is lehet olvasni: „Hol van a szentség? A szemekben.” A kedusa elsősorban szemünk őrzése révén érhető el. Ezért minél inkább őrizzük szemünket a hét folyamán, annál inkább képesek leszünk magunkba fogadni a sábátkor alászálló kedusát. A sábát kedusája ajándékként érkezik hozzánk, de ezt az ajándékot nem fogadhatjuk el, hacsak nem készültünk fel megfelelően, és az ajándék befogadására való felkészülés módja az, hogy egész héten őrizzük szemünket.
A technológia megjelenésével a שמירת עיניים nemzedékünk számára különösen nehéz kihívássá vált. Ezért különleges erőfeszítést kell tennünk szemünk őrzésére, hogy elkerüljük azokat a látványokat, amelyeket nem szabad látnunk, és ezáltal méltó befogadóivá válunk a sábát különleges kedusájának, hogy minden egyes héten a szentség még magasabb szintjeire emelkedhessünk.
