Tisá beáv sabbatja

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Idén Tisá be-Áv szombatra esik. Bár a böjtöt a következő napra halasztják, jelentősége van annak, hogy Áv hónap kilencedike szombatra esik. A Sulchán Áruch különös kifejezést használ e szombat egyedülálló Seudat Slisitjének tárgyalásakor. Általában a Tisá be-Áv előtti utolsó étkezés a Seudat ha-Mafszeket, amikor szokás a földön ülni, és egy tojást enni egy másik gyászoló ételével együtt (például lencselevessel). Mivel szombaton természetesen nem böjtölünk, a Sulchán Áruch erre a Seudat Slisitre úgy hivatkozik, hogy כסעודת שלמה בשעתו, vagyis olyan, mint Slomo király lakomája az ő idejében. Egyszerűen fogalmazva, ez a kifejezés annak eltúlzása, hogy fényűző, királyhoz méltó étkezést tartunk. Mindazonáltal érdekes, hogy miért éppen a כסעודת שלמה בשעתו kifejezést használják; mi köze Slomo királynak ehhez az étkezéshez? Ráv Mose Wolfson ezt a kifejezést az Árizál alapján magyarázza. A Zohár azt tanítja, hogy bizonyos nesámoták egy későbbi időszakban másik emberként térnek vissza ebbe a világba. Az Árizál azt tanítja, hogy Slomo király nesámája Jirmijáhu prófétaként tért vissza ebbe a világba. Slomo király felépítette a Bét ha-Mikdást, de már a megnyitásának napján elrendeltetett, hogy a Bét ha-Mikdás el fog pusztulni, mivel feleségül vette a fáraó lányát. Később a történelemben Slomo király nesámája Jirmijáhu prófétaként tért vissza ebbe a világba. Jirmijáhu a végzet prófétája volt, aki híres módon megírta az Échá könyvét. Slomo király és Jirmijáhu egy és ugyanaz. Slomo a nesámá csúcspontját képviseli, míg Jirmijáhu a lélek legalacsonyabb pontját. Általában Tisá be-Áv „Jirmijáhu napja”, amikor az Échá könyvét olvassuk; ez Slomo király lelkét képviseli annak pusztulásában. A szombat azonban a pusztulás nélküli nap, amikor visszanyerjük az Egel vétkénél elvesztett koronákat, és nesámá jetérát kapunk. A Bét ha-Mikdás szombaton „felépül”, ezért beszélünk Jeruzsálemről és a romjaiból kiemelkedő Bét ha-Mikdásról. Amikor Tisá be-Áv szombatra esik, a Bét ha-Mikdás épül, és Jirmijáhu ismét Slomo királlyá válik. Ezért használják a כסעודת שלמה בשעתו kifejezést – ez olyan, mint Slomo király Seudája! Tisá be-Áv megfordul, és a pusztulás napja helyett a királyság napjává válik, mert szombaton nincs gonoszság vagy negativitás. Ez egy újabb kapcsolat e szombat és Slomo király között. Bölcseink azt tanítják, hogy a Siva Ászár be-Támuz és Tisá be-Áv közötti 22 nap megfelel a Ros Hásáná és Smíni Áceret közötti 22 napnak. A pusztulás e három hete között rejtőzik az ünnepi időszak három hete. A három hetet Pinchász hetiszakaszának olvasásával kezdjük, amely az összes ünnepről és korbánról beszél, annak jelképeként, hogy mélyen belül a pusztulás három hete mögött az újjáépítés három hete rejtőzik. E három hét alatt más módon kapcsolódunk HaKados Baruch Huhoz. תשע באב נקרא מועד – Tisá be-Ávot ünnepnek nevezik. Nem mondunk Tachanunt Tisá be-Ávkor, mert egy napon ünneppé fog válni. Tisri ünnepeinek három hete Ros Hásánával kezdődik, és Smíni Ácerettel ér véget, amely önálló ünnep, és Szukkot hét napját követi. Smíni Áceret, Tisri hónap 22. napja, Slomo király napja. Smíni Áceret ushpizinje Slomo király, és azon a napon a Slomo királyról szóló háftárát is olvassuk. Ennek megfelelően Tisá be-Áv, a három hét 22. napja, szintén Slomo király napja – ez csupán rejtve van. Szombaton Slomo király teljes dicsőségében jelenik meg. Ezért ez a szombat olyan szombat, amikor HaKados Baruch Hut olyan módon találhatjuk meg, ahogyan általában nem tudjuk megtalálni. Ezért כסעודת שלמה בשעתו. Képesek vagyunk a romok között kapcsolódni HaKados Baruch Huhoz. Adja az Örökkévaló, hogy ez a Tisá be-Áv megforduljon, és az ünneplésben Slomo király valódi napjává váljon. Sábát sálomot, és legyen tartalmas a böjtjük.