A sábát, az Örökkévaló forrása a világegyetemben

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. – Stratégia: Legyünk érzékenyek a Kedushat Shabbatra A Shabbat, mint Hashem forrása a világegyetemben A Beit HaLevi a Beresheet kapcsán egy híres Medrasht idéz a Shabbatról. A teremtés hat napja alatt a Shabbat odalépett Istenhez, és panaszkodott: „A hét minden napjának van párja. A vasárnapnak a hétfő, a keddnek a szerda, a csütörtöknek a péntek. De nekem nincs párom!” Isten azt válaszolta, hogy a zsidó nép lesz a párja. Mit jelent ez? Definíció szerint „a világ megteremtéséhez” Istennek csökkentenie kellett jelenlétét a világban. Míg korábban mindenütt jelenvalósága az egész világegyetemet betöltötte, Istennek vissza kellett vonnia önmagának egy részét, mintha azt mondaná, hogy helyet készít teremtményeinek. Minden egyes teremtéssel egyre távolabb húzódott vissza a fizikai világtól. Bölcseink azt tanítják, hogy az עולם szó gyökere a העלם, vagyis rejtettség; a világ megteremtésekor Istennek el kellett rejtenie önmagát, hogy helyet biztosítson teremtményei létezésének. Shabbaton Isten végre képes volt felfedni létezését a világban, mivel tartózkodott attól, hogy új teremtményeket hozzon létre. A Shabbatnak ez a vonatkozása, az a képesség, hogy felismerjük Istent a világban, az, ami életet lehel az egész fizikai világegyetembe. Shabbat nélkül nem lenne világ, mivel sem a Shabbatot, sem Istent nem ismernék el! A Beit HaLevi egy mashallal magyarázza ezt a rendszert: a fizikai világban egy férfi és egy nő együttműködve hoz egy gyermeket a világra. Hasonlóképpen, a zsidó nép és a Shabbat együtt munkálkodnak azért, hogy a világban felismerjék Isten egységét. Az idők végén a zsidó nép lesz Isten világban való kinyilatkoztatásának forrása, ahogyan korábban is az volt Yetziat Mitzrayim csodái által. A Shabbat fogja elindítani Istennek ezt a végső kinyilatkoztatását a nyílt csodák által, amelyek a világban a zsidó népen keresztül fognak megtörténni. Ezért mondjuk Shabbaton a Kiddushban: תחילה למקראי קודש זכר ליציאת מצרים. A Shabbat a zsidó néppel együttműködve hirdette azokat a csodákat, amelyek felfedik Hashem nevét ebben a világban. Ahogyan Adam HaRishont ראשוןnak, elsőnek nevezik, mert minden későbbi nemzedék az ő létezésén keresztül származik, úgy a Shabbat is תחילה למקראי קודש, mivel a világban lévő minden kedusha és nisim a zechut Shabbat eredményeként jön létre. Rav Simcha Solovetichik, a Beit HaLevi dédunokája és egy Rosh Kollel, magyarázatát felhasználva érti meg, miért nem fújják meg a Shofart Shabbaton. A klasszikus magyarázat szerint Rosh Hashana Shabbatjára nem fújják meg a Shofart, hogy megakadályozzák, hogy valaki véletlenül mechalel Shabbat legyen azáltal, hogy hordoz. Rosh Hashana egész ünnepe Isten világban való kinyilatkoztatását ünnepli, de Shabbat nélkül nem lenne kinyilatkoztatás! Ezért tartózkodunk a Shofar megfújásától, amely Rosh Hashanakor behozza Istent a világba, és magát a Shabbatot tiszteljük, amely a legnagyobb kinyilatkoztatás. Rav Simcha Soloveitchik azt is megkérdőjelezi, hogyan állíthatja a Beit HaLevi, hogy Shabbat előtt nem volt Isten-felismerés. A Tóra kifejezetten elbeszéli, hogy Ádám pénteken néven szólította Istent. Elmagyarázta, hogy a Mekubalim azt tanítják: péntek délután, Chatzot után, a Shabbat szentsége már érezhető a teremtésben. Ennek a hachanának köszönhetően Erev Shabbaton Adam HaRishon képes volt felismerni Hashemet, és néven szólítani Őt. Értékeljék a Shabbat erejét, és legyen Shabbat Shalom.