
Embrace Shabbat
A sábáti előkészületek megtisztító ereje
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
**E heti esszé Rosa bat Shafia emlékére van ajánlva** A Midrás (Berésit Rábbá 56:3) megjegyzi, hogy a Tóra Jichák ákédájáról szóló beszámolójában – arról a történetről, amikor Avraham Avinu az Örökkévaló parancsának engedelmeskedve fiát, Jichákot az oltárra helyezte, és előkészítette levágását – Avraham késére a מאכולת kifejezést használja. A kést időnként מאכולת-nak nevezik, amely az א.כ.ל. („enni”) gyökből származik, mivel állatok levágására használják, hogy húsuk fogyasztható legyen. Jichák ákédájának konkrét összefüggésében azonban a Midrás megjegyzi, hogy ez a kifejezés arra utal: a zsidó nép, Avraham Avinu leszármazottai, mind a mai napig továbbra is „eszik” és részesülnek ennek a nagy, önfeláldozó és az isteni akaratnak alávetett tettnek az érdeméből. A Vilnai Gáon (Kol Eliyahu, Vájérá hetiszakasz) felveti a kérdést, hogyan egyeztethető össze a Midrás megjegyzése azzal a jól megalapozott elvvel, hogy שכר מצוה בהאי עלמא ליכא – a micvák jutalma az eljövendő világban adatik, nem pedig ebben a világban. Hogyan részesülhetünk itt, ebben a világban, Jichák ákédájának nagy micvájából, ha Bölcseink azt tanítják, hogy a micvákért járó jutalmat csak az eljövendő világban kapjuk? A Gáon azt válaszolja, hogy a Midrás azokra a micvákra utal, amelyek Avraham fia feláldozásának kiterjedt előkészületeit jelentették. Természetesen magát az áldozatot soha nem hajtotta végre, mivel az utolsó pillanatban az Örökkévaló megparancsolta neki, hogy vonja vissza a kését. A jutalmak, amelyeket kapunk, tehát csak az előkészületekért járnak – a háromnapos útért a Moria-hegyhez, Jichák oltárra kötözéséért, a kés előkészítéséért és így tovább. Bármely micvára való felkészülés igen jelentős jutalmakat eredményez. Azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a micvá teljesítése előtt, a tett előkészítéseként fektetünk be, nagy érdemet szerzünk. Ez különösen igaz a sábátra. A Torat Hayim (Eruvin 19a) azt írja, hogy a sábátra való felkészülésünk párhuzamba állítható azzal a felkészüléssel, amelyet ebben a világban végzünk az örök világban való életünkre. Mivel a sábát מעין עולם הבא – az eljövendő világ ízelítője, a sábátra való előkészületeinknek az eljövendő életre való felkészülésünket kell utánozniuk. Ahhoz, hogy valaki részesedést nyerjen az eljövendő világban, lelkileg tisztának kell lennie. Azoknak, akiknek a lelke ebben a világban beszennyeződött, „megtisztulási” folyamaton kell átesniük, mielőtt belépést nyernek az eljövendő világba. Ennek megfelelően a halacha megköveteli, hogy erev sábátkor meleg vízben fürödjünk meg a sábátra való felkészülés részeként. Testünk megtisztítása lelkünk megtisztulását jelképezi, ami szükséges előfeltétele annak, hogy megtapasztaljuk az eljövendő világ szépségét és ragyogását. Ebből tehát az következik, hogy a sábátra való felkészülés „megtisztító” hatással van lelkünkre. A kemény munka és az erőfeszítés, amelyet a sábátra való felkészülésbe fektetünk – még a fürdés is –, igen jelentős lelki hatással bír, és felkészíti lelkünket arra, hogy befogadja a sábát különleges kedusáját. További betekintést nyerhetünk ebbe a „megtisztító” erőbe a Ben Is Háj figyelemre méltó megjegyzéséből. A halacha megköveteli, hogy minden reggel, ébredéskor mossuk meg a kezünket, hogy eltávolítsuk a tumát (tisztátalanságot), amely alvás közben ereszkedik a kezünkre. A Ben Is Háj ezt a fogalmat a test keringési rendszerének analógiáján keresztül magyarázza. Amikor egy ember vére nem kering megfelelően, ez az állapot kifejezetten a test végtagjaiban – az ujjakban és a lábakban – mutatkozik meg. Elkékülnek, és nem működnek megfelelően, mert a vér nem jut el a test e legkülső részeihez. Hasonlóképpen írja a Ben Is Háj, hogy amikor valaki reggel felébred, az éjszaka folyamán rászállt tisztátalanság nagy része távozik, de a test végtagjain megmarad. Ezért kell minden reggel megmosni a kezünket. Amint azonban a Ben Is Háj folytatásként megjegyzi, ez felveti a kérdést, miért nem követeli meg a halacha azt is, hogy minden reggel mossuk meg a lábunkat. Ha a test végtagjain lévő tumá ébredéskor megmarad, akkor miért csak a kezünket kell megmosnunk? A Ben Is Háj azt válaszolja, hogy a halacha azért nem követeli meg a láb megmosását reggel, mert ez nem lenne elegendő a tumá eltávolításához. Mivel a lábak folyamatosan a földön járnak, a lábakon lévő tumá olyan erős, hogy mosással nem távolítható el. E szabály alól a Ben Is Háj hozzáteszi, hogy kivételt képeznek a kohénok a Bét Hámikdásban, akiknek meg kell mosniuk a kezüket és a lábukat, mielőtt belépnek a Mikdásba. A Mikdás különleges szentsége lehetővé teszi, hogy még a lábakról is eltávolítsák a tumát, ezért bár nekünk nem kell minden reggel megmosnunk a lábunkat, a kohénoknak meg kell mosniuk a lábukat, mielőtt belépnek a Bét Hámikdásba. Figyelemre méltó módon van egy második kivétel is – erev sábát. A Ben Is Háj azt írja, hogy a halacha megköveteli, hogy minden erev sábátkor legalább az arcunkat, a kezünket és a lábunkat megmossuk a sábátra való felkészülésként. Ennek oka az, hogy ahogyan a Mikdás szentsége lehetővé teszi a kohénok számára, hogy eltávolítsák a tumát a lábukról, úgy a sábát különleges szentsége is rendelkezik ezzel az egyedülálló képességgel. A sábátra való előkészületek olyan lehetőséget kínálnak nekünk, amely egyébként kizárólag a Bét Hámikdás kohénjai számára van fenntartva – hogy alaposan megtisztítsuk lelkünket, és a lelki tisztaság makulátlan szintjét érjük el. Az előkészületnek ez a témája szorosan kapcsolódik a szfirát háómer időszakához, amikor negyvenkilenc napot töltünk a Mátán Tórára való felkészüléssel. A szfirát háómer időszaka intenzív felkészülési időszakként szolgál, mert minél inkább felkészülünk a Mátán Tóra eseményére, annál nagyobb és tartósabb hatással lesz ránk a Mátán Tóra megtapasztalása. Bölcseink megjegyzik, hogy bár Avrahamnak számos szolgája volt, ő maga nyergelte fel szamarát, és ő maga végezte el a Jichák ákédájához szükséges előkészületeket. Évekkel később, amikor Bilám elindult, hogy átkot helyezzen Jiszráél fiaira, kifejezetten ő maga nyergelte fel saját szamarát, ahelyett hogy megkérte volna egyik szolgáját erre, Avraham lelkesedésének „ellensúlyozására” tett kísérletként. Bilám pontosan megértette az előkészület erejét, és ezt az erőt gonosz tervének szolgálatába akarta állítani, hogy elpusztítsa Jiszráél fiait. Nekünk Avraham inspiráló példáját kell követnünk, aki az előkészület erejét az Örökkévaló szolgálatának és a kedusá világba hozásának céljára használta. Készüljünk hát minden héten örömmel és lelkesedéssel a sábátra, felismerve ezen erőfeszítések nagy előnyeit és hatását.
