
Embrace Shabbat
A sábát anyagi és lelki áldásai
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
A sábát anyagi és spirituális előnyei
Amikor elkötelezzük magunkat valami mellett, jól tesszük, ha teljes mértékben megértjük, milyen előnyöket kínál számunkra, mivel ez arra ösztönöz bennünket, hogy maximális erőfeszítést fektessünk az adott célba. Ami a sábát megtartását illeti, ezért időről időre érdemes elgondolkodnunk a sábát felbecsülhetetlen értékén, emlékeztetve magunkat arra, hogy ez a מקור הברכה – minden áldás forrása, mivel ez arra ösztönöz majd bennünket, hogy a sábátot az általunk elérhető legmagasabb színvonalon tartsuk meg.
Rabbi Eliyahu Ha’kohen az Otzerot Ha’Torah című művében elmesél egy történetet, amelyet egy tekintélyes férfi mondott el neki. Ennek a férfinak az édesapja volt az egyik izraeli város eredeti fejlesztője azokban a korai időkben, amikor az ország épült. Ez a fejlesztő építette az első húsz házat ebben a városban, és Jaffában élt, amely meglehetősen messze volt az építkezés helyszínétől. Abban az időben az építkezéshez szükséges legdrágább anyag a beton volt, és a férfi rengeteg pénzt fektetett az építkezési projekthez szükséges beton importálásába. A szállítmány péntek délután érkezett meg, nyitott tartályokban. Mivel nyár volt, amikor Izraelben nem esik eső, a férfi egy pillanatig sem gondolta, hogy a tartályokat fedetlenül hagyja sábát alatt. Ahogy azonban közeledett a sábát, sötét felhők jelentek meg a láthatáron, jelezve az eső veszélyét. A munkások figyelmeztették a férfit, hogy az eső tönkretenné az egész betonmennyiséget, és a befektetése odaveszne. A férfi ennek ellenére hazaküldte őket. Még azt sem fontolgatta, hogy zsidó munkásokat engedjen a sábát megszegésére azzal, hogy nagy deszkákat hozzanak, amelyeket szekerekkel kellett volna elszállítaniuk.
Aznap péntek éjjel heves eső esett. Úgy tűnt, hogy a férfi teljes befektetése odaveszett, és pénzügyi jövője veszélybe került. Ennek ellenére teljesen nyugodt maradt, és a szokásos módon megtartotta a sábátot. Elfogyasztotta a sábáti étkezését, zemirot énekelt, ahogy mindig, Humash-t tanult Rashi magyarázatával, és elmondta szokásos Tehillim-részét. Csak a sábát után fordította figyelmét a betonra. Elment a helyszínre, és legnagyobb ámulatára az egész beton le volt takarva. Felnyitotta a takarást, és felfedezte, hogy az anyag teljesen száraz maradt. Arra gondolt, hogy Hashem bizonyára angyalokat küldött, hogy letakarják a betont. Később kiderült, hogy egy nemzetközi betongyártó vállalat, amely a környéken tartózkodott, elküldte a munkásait, hogy takarják le a saját készleteiket, és a munkások tévedésből ennek a férfinak a betonját takarták le.
שומר מצוה לא ידע דבר רע – „Aki micvát tart meg, nem ismer rosszat” (Kohelet 8:5). Az ember soha nem veszít azzal, hogy megtartja a sábátot; csak nyerhet.
Egy másik példa egy történet, amelyet Rabbi David Ozeri, a Yad Yosef Tóra-központ vezetője mesélt el, és amelyet egy nemrégiben tett izraeli útja során hallott. Egy barátjával utazott, és péntek este úgy döntöttek, hogy különböző minjánokban imádkoznak. Rabbi Ozeri a jeruzsálemi Nagy Zsinagóga fő minjánjában imádkozott, míg barátja a zsinagóga épületének egy másik részén tartott kis szefárd minjánban imádkozott. Ezután együtt fogyasztották el a péntek esti étkezést. Rabbi Ozeri barátja elmondta, hogy néhány perccel korábban érkezett a minjánjához, ezért beszélgetni kezdett a mellette ülő férfival, aki „egyszerű zsidónak” tűnt. (Tisztáznunk kell, hogy valójában nem létezik „egyszerű zsidó”. Rav Eliyahu Abba Shaul, Hacham Bentzion Abba Shaul fia, egyszer „egyszerű zsidóként” írta le nagyapját Rav Shelomo Zalman Auerbachnak, arra utalva, hogy dolgozott, és nem kizárólag a Tóra tanulmányozásának szentelte magát. Rav Shlomo Zalman azonnal félbeszakította, és azt mondta: „Annak ellenére, hogy dolgozott, biztos vagyok benne, hogy nem csupán egy »egyszerű zsidó« volt!”) Ez a férfi gyermekként Tripoliból vándorolt ki Izraelbe. Fiatal iskolás fiú volt Tripoliban, amikor Muammar Kaddafi zsarnoki rendszere hatalomra került, és a kormány rendeletet adott ki, amely minden zsidó gyermeket arra kötelezett, hogy szombaton iskolába járjon.
A fiú édesapja terveket készített az ország elhagyására, de amíg ezt meg nem tudta valósítani, súlyos problémával szembesült. Hogyan járhatna a fia sábátkor iskolába anélkül, hogy megszegné a szent napot? A fiú tanára nagyon szigorú volt, és bizonyára nem engedte volna, hogy elkerülje az írást sábátkor. Ha pedig az apát rajtakapták volna, hogy megvesztegeti a tanárt, börtönbe küldték volna.
Azon a vasárnap reggelen az apa elment a fiúval az iskolába, kezében egy gyönyörűen becsomagolt ajándékkal, egy drága könyvvel. Odament a tanárhoz, és azt mondta: „Szeretném megköszönni mindazt, amit a gyermekemért tesz. Önnek köszönhetően kiváló oktatásban részesül, és szeretném kifejezni hálámat minden kemény munkájáért.” Átadta a tanárnak az ajándékot, és azt mondta, hogy ha a fia jól teljesít az iskolában az adott hónapban, akkor újabb ajándékot hoz. Így is történt: a tanár minden szombaton békén hagyta a fiút, az apa pedig minden hónapban egy könyvet hozott a tanárnak ajándékba, látszólag hálája kifejezéseként azért a kiváló oktatásért, amelyben gyermeke részesült. Ez több éven át folytatódott, és az apa minden hónapban ajándékot adott fia tanárainak.
Három évvel később, miután a család Izraelbe költözött, az apa elmagyarázta a fiának, hogy minden hónapban egy pénzköteget rejtett el a könyvben, hogy anélkül vesztegesse meg a tanárokat, hogy rajtakapják. Bár a családnak nem volt sok pénze, az apa minden hónapban jelentős összeget fizetett a megtakarításaiból, hogy a fiának ne kelljen megszegnie a sábátot az iskolában. A férfi elmondta az amerikai látogatónak, hogy ez jelentős hatással volt rá, és egész életében a legnagyobb tisztelettel és áhítattal viszonyult a sábáthoz. Olyannyira, hogy amikor sábátkor Izrael utcáin járt, soha nem tudta megérteni, hogyan lehet, hogy valaki nem tartja meg a sábátot.
Amikor egy ember áldozatot hoz a sábátért, az emberek észreveszik, különösen a gyermekei, és ennek nagy hatása van. A sábát megtartásának egyik egyedülálló érdeme az a pozitív befolyás, amelyet a körülöttünk élőkre gyakorol, akik megindulnak és ösztönzést merítenek odaadásunkból és áldozatunkból. Az, ahogyan sábátkor viselkedünk, jelentős hatással van a jövő nemzedékeire.
Hozza el számunkra a sábátba fektetett munkánk és erőfeszítésünk érdeme ennek a napnak felbecsülhetetlen előnyeit, és biztosítson számunkra hozzáférést a Mindenható minden áldásához, ámen.
