
Embrace Shabbat
A Tóra tanulásának páratlan élvezete sábátkor
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
A Tóra tanulásának páratlan öröme
sábátkor
וקראת לשבת עונג – kötelességünk, hogy sábátkor olyan tevékenységekkel foglalkozva élvezzük az életet, amelyek örömet okoznak nekünk. Ezért micvá, hogy sábátkor finom ételeket és italokat fogyasszunk. A Yalkut Reuveni (Vaethanan) ezenfelül megjegyzi, hogy a שבת szó olvasható úgy is, mint a שינה בשבת תענוג szavak kezdőbetűiből álló betűszó – „Az alvás sábátkor gyönyörűség.” Valóban, sokan élvezik a sábát délutáni szunyókálást. A Noheg Ke’tzon Yosef című mű (a Hedvat Shabbat idézi) azonban megjegyzi, hogy a שינה szó nemcsak „alvást”, hanem „tanulást” is jelenthet, ahogyan a משנה és a שינון szavakban. A Tóra tanulása sábátkor örömet okoz, és ezáltal teljesíti az עונג שבת micváját.
Számos forrás hangsúlyozza azt a különleges gyönyört, amelyet a Tóra tanulásakor érzünk. Dávid király így kiált fel a Tehillimben (119:92): לולא תורתך שעשועי אז אבדתי בעוניי – „Ha Tórád nem lett volna gyönyörűségem, elvesztem volna szenvedésemben.” A Tóra egyedülálló öröme és boldogsága tartotta fenn Dávidot nehézségei időszakaiban, és ugyanez tartotta fenn a zsidó népet üldöztetéseink és száműzetéseink évszázadai során.
Bár a Tóra tanulása mindig öröm és gyönyörűség forrása, sábát szentsége különleges „ízt” ad a Tóra tanulásának, így a sábáti tanulás különösen élvezetes élménnyé válik. A Shir Hashirimben (4:11) található פסוק a Tórát így írja le: דבש וחלב תחת לשונך – „méz és tej a nyelved alatt” – és ez a vers egyébként az egyik oka annak, hogy Sávuotkor édes tejtermékeket eszünk, hogy megünnepeljük a Tóra különleges édességét, amelyet tejhez és mézhez hasonlítanak. A Hid”a megjegyezte, hogy a דבש וחלב תחת szavak utolsó betűi a שבת szót adják ki, utalva arra, hogy a Tóra tanulásának örömét sábátkor különösen mélyreható módon tapasztaljuk meg. Hasonlóképpen, a Tehillimben (94:19) található פסוק arról beszél, hogy a Tóra vigasztaló szavai támaszt és megkönnyebbülést nyújtanak a szorongattatás idején: ברוב שרעפי בקרבי תנחומיך ישעשו נפשי. A Roke’ah (56) megfigyeli, hogy a שרעפי בקרבי תנחומיך szavak kezdőbetűi a שבת szót adják ki – ez újabb utalás a Tóra sábáti tanulásának egyedülálló örömére.
A Midrás (Shemot Rabbah 5:18) elbeszéli, hogy az egyiptomi rabszolgaság idején Moshe Rabbenu tekercseket adott Beneh Yisraelnek, hogy sábátkor olvassák és tanulmányozzák őket, hogy a tanulás öröme felemelje lelküket, és erőt, valamint bátorítást adjon nekik szenvedéseik közepette. A fáraó ezért azt mondta Mosénak, hogy közölje Beneh Yisraellel: ואל ישעו בדברי שקר – „Ne foglalkozzanak hazug szavakkal” (Shemot 5:9). A Midrás elmagyarázza, hogy a ישעו szó a Tóra tanulásának különleges שעשוע – gyönyörűségére – utal. Nem akarta, hogy Beneh Yisrael a sábáti Tóra-tanulás öröme által bátorítást és felemelkedést nyerjen, ezért elrendelte, hogy hagyják abba heti sábáti tanulásukat. Ahogy a Midrás megjegyzi: אל יהו משתעשעין ואל יהו נפישין ביום השבת – „Ne leljenek örömet, és ne pihenjenek sábát napján.” A fáraó megértette, hogy a sábáti Tóra-tanulás páratlan örömet hoz, és nem akarta, hogy Benei Yisrael megtapasztalja ezt az örömet.
Valójában Rabbi Biederman (Be’er Ha’hayim – Hanukah) elmondja, hogy a Hazon Ish szerint ha egy nem zsidó felismerné azt az örömet, amelyet egy zsidó a Gemara sábát reggeli tanulásakor érez, áttérne a zsidóságra, hogy részesedjen ebben az örömben:
אם היה גוי יודע ומרגיש הטעם הנפלא שיש לאדם
הלומד דף גמרא קודם תפילה ביום שבת קדש היה בא להתגייר לחסות תחת כנפי השכינה.
Ha egy nem zsidó felismerné és érezné azt a csodálatos ízt, amelyet az ember akkor tapasztal, amikor egy oldal Gemarát tanul a szent sábát napján, az imádkozás előtt, eljönne, hogy áttérjen, és a Sechiná szárnyai alatt keressen menedéket.
A Hid”a a Mahazik Berachah (Orah Haim 290) című művében azt írja, hogy különleges értéke van annak, ha valaki sábátkor hiddushra – egy új Tóra-beli felismerésre – jut. Az Arizal tanítását idézi, amely szerint amikor valaki sábátkor hiddushra jut, ez különleges gyönyörűséget okoz elhunyt szülei és ősei lelkeinek a túlvilágon. A Hid”a magyarázata szerint ezért áll a sábát micvája a szülők tiszteletére vonatkozó parancs mellett, mind a Tízparancsolatban (Shemot 20, Devarim 5), mind a Parashat Kedoshimban (Vayikra 19:3) – mert sábátkor különleges lehetőségünk van arra, hogy segítsük szüleink lelkét. A Pele Yoetz valóban azt írja, hogy a כבוד אב ואם – a szülők tiszteletének – elsődleges kötelezettsége a szülő halála után érvényesül, amikor a gyermek Tóra-tanulással és micvák teljesítésével felemelheti a szülő lelkét, és ezáltal segíthet a szülőnek akkor, amikor annak erre a legnagyobb szüksége van. A Pele Yoetz a gyermek Tóráját és micváit „csemegéknek” (מטעמים) nevezi, amelyek nagy örömet és gyönyörűséget okoznak szüleinek. Az Arizal pedig azt tanítja, hogy ez különösen sábátkor igaz, amikor Tóra-tanulásunknak nagyobb ereje van, és nagyobb örömet hoz – nekünk és elhunyt őseinknek egyaránt.
A Hid”a hozzáteszi, hogy az új anyag tanulása szintén hiddushnak minősül, így mindannyian megtapasztalhatjuk a hiddush sábáti egyedülálló örömét azáltal, hogy olyan új Tóra-anyagot tanulunk, amelyet korábban még nem tanultunk.
Egyszer egy ember Rabbi Shlomo Wolbéhez fordult bátorításért egy szülő halála után. Rav Wolbe megkérdezte a férfit, hogy gyermekként járt-e nyári táborba, mire a férfi azt válaszolta, hogy igen.
„Küldött neked édesanyád csomagokat, amikor a táborban voltál?” – kérdezte Rav Wolbe. A férfi ismét igennel válaszolt.
„Nos, amikor a szülők átköltöznek a következő világba – mondta Rav Wolbe –, akkor a gyermek kerül sorra, hogy csomagokat küldjön nekik. Tóra-tanulással és micvák teljesítésével az ember nagy örömet és gyönyörűséget szerez szüleinek.
Különösen sábátkor van lehetőségünk arra, hogy a Tóra tanulása révén páratlan örömet tapasztaljunk meg, és páratlan örömet szerezzünk elhunyt őseinknek. Sábát egyéb gyönyörűségei – a finom ételek és italok, valamint a sábáti szunyókálás – mellett időt kell szakítanunk mind közül a legnagyobb gyönyörűségre, a Tóra tanulásának egyedülálló örömére és lelkesítő erejére.
