Nem te vagy a főnök.

Bevezetés: A sábáti tilalmak gyökereÜdvözöljük Önöket az Erev Shabbos-kiadásunkban. Rabbi Shimshon Raphael Hirsch elmagyarázza, hogy a sábáton végzett valamennyi tiltott tevékenység gyökere az ember önálló uralmának Isten előtti semmissé tétele. Mit jelent ez? Sábáton eltűnik az az illúzió, hogy az ember birtokolja a teremtést. Isten teremtette a világot — Ő az egyedüli tulajdonos, és minden felett Ő rendelkezik. Ezért nincs engedélyünk arra, hogy önkényesen megváltoztassuk az Ő világát; nem változtathatunk meg, és nem uralhatunk olyan tulajdont, amely nem a miénk. A vendég a házbanKépzeljék el, hogy meghívják Önöket valakinek az otthonába a hétvégére. Elhelyezkednek a vendégszobában, és észreveszik, hogy nincs kampó, ahová felakaszthatnák a kabátjukat. A legtöbb ember örül egy kampónak a kabátja számára, de itt nincs ilyen. Azt gondolják: „Van egy nagyszerű ötletem: fogok egy fúrót, és lyukat fúrok a falba. Így lesz hová felakasztanom a kabátomat.” Ezt nem tehetik meg. Miért? Mert ez nem az Önök otthona; Önök csupán vendégek. Amikor elérkezik a sábát, az abszolút emlékeztetőként szolgál: nem Önök a főnökök, nem Önöké a ház, és nem Önök rendelkeznek felette. A Raavad alapvetése: A Mester felismeréseRabbi Yerucham Levovitz azt írja Sefer Da'at Torah című művében (a Parshas Beharhoz, Vayikra 25:2), hogy ez az elv valamennyi micva alapköve. Idézi a Raavad bevezetését a Ba'alei HaNefeshhez, amely a parancsolatok alapvető céljával foglalkozik: „Lema'an yeida ha'adam ki yesh lo Borei ha-moshel alav” — hogy az ember felismerje: van egy Teremtője, aki uralkodik felette. Nem elég egyszerűen kijelenteni, hogy Isten teremtette a világot. Valaki azt gondolhatná: „Igen, Isten teremtette a világegyetemet, de most teljes irányítást adott át nekem.” Ez ugyanaz, mintha azt mondanánk: „Egy vállalkozó építette a házat, amelyben lakom, de most már teljes egészében az enyém.” A valóságban továbbra is a Vállalkozó háza marad. Rabbi Yerucham elmagyarázza, hogy az idő múlásával az emberi természet arra vezeti az embereket, hogy önmagukat tekintsék a végső ba'alimnak (tulajdonosoknak), meggyőződve arról, hogy nincs felettük semmilyen hatalom. Fokozatosan megfeledkeznek Hashemről. A micvák mint a tulajdonjogra való állandó emlékeztetőkEnnek ellensúlyozására Hashem szinte minden emberi cselekvésbe beépített egy törvényt, szabályt vagy határt, hogy megmutassa: a világ nem a miénk. Gondoljunk a shatnezre: a Tóra megtiltja a gyapjúból és lenből együtt szőtt ruhadarabok viselését. Miért? Mert a ruha alapvetően nem hozzánk tartozik. Az igazi Tulajdonos határozza meg, hogyan szabad viselni; Ő kölcsönzi nekünk. E határok betartása megerősíti annak tudatát, hogy csupán őrzők vagyunk. A Raavad ezt az élet különböző területein részletezi: Házasság és család: A házasság szent ajándék. Ezzel együtt járnak a családi tisztaság törvényei, valamint a házastársak egymással való bánásmódját és egymás iránti tiszteletét meghatározó irányelvek. Olyan ajándék ez, amelyhez isteni felelősségek kapcsolódnak. Ha valaki egy értékes családi örökséget ad Önöknek, és arra kéri Önöket, hogy meghatározott utasítások szerint gondoskodjanak róla, tiszteletben tartják ezeket a feltételeket, mert tisztelik az ajándékozót. Mezőgazdaság és a föld: Egy föld megművelésekor a Tóra minden szakaszban határokat állapít meg — a szántásnál, a vetésnél és az aratásnál. Nem szánthatnak együtt ökörrel és szamárral egy igába fogva (kilayim), és nem vethetnek együtt gabonát és szőlőt. Aratáskor a mező sarkát (pe'ah), a lehullott kalászokat (leket) és az elfelejtett kévéket (shikchechah) a szegények számára kell hagyniuk. Miután a termést feldolgozták, a kohen és a Levi számára tizedeket (terumos és ma'asros) kell elkülöníteni. Étel és mindennapi élet: Tészta dagasztásakor egy részt (challah) félre kell tenni a kohen számára. Evés előtt és után berachot mondunk. Test, idő és környezet: Törvények szabályozzák a szőlőskerteket, az olajfaligeteket és a ruhadarabokat (tzitzis és kilayim). Vannak közvetlenül a testre írt micvák, mint a bris milah, és magára az időre helyezett megszentelések, mint a sábát törvényei. Smitá és sábát: Az ego semmissé tételeRabbi Yerucham megjegyzi, hogy ez a smitá elsődleges motívuma. Minden hetedik évben a Tóra megparancsolja nekünk, hogy hagyjuk parlagon a földet, és nyilvánítsuk a teljes termést gazdátlannak (hefker). A cél világos: „Ki la'Hashem ha'aretz” — mert a föld Hashemé. A smitá heti megfelelője a sábát: „Shabbos la'Hashem” — Istennek szentelt sábát. Egy „Istennek” szentelt nap azt jelenti, hogy félretesszük az emberi egót. A hét hat napján az ember dolgozik és épít, és könnyen enged annak a gondolkodásmódnak, hogy „kochi v'otzem yadi” („saját erőm és kezem ereje hozta létre ezt a gazdagságot”). Ezután elérkezik a sábát, és teljesen leállítja a teremtő munkát. Ezen a napon batel ata, batel kochacha — semmissé válik önmagad fontossága és teremtő önérvényesítésed. A nap elkülöníttetik, hogy tanúságot tegyen arról, hogy a világ Hashemé. Mivel ezt az alapvető igazságot ülteti belénk — lema'an yeida ha'adam ki yesh li-Voro memshalah alav — Bölcseink azt tanítják, hogy a sábát shekulah k'khol ha-mitzvos (súlyát tekintve egyenértékű az összes parancsolattal együtt). Az ősbűn helyrehozásaEz az elv még mélyebbre nyúlik. A Ben Ish Chai (Ki Teizeh, 1. év) megjegyzi, hogy az Adam HaRishon bűne által előidézett átkok (kelalos) gyökere megfelel a Lot (ל-ט) héber szónak, amely gemátriában 39-et ér, és átkot jelent, ellentétben Avrahammal, aki áldást hozott. A sábáton tiltott 39 teremtő munka (melachos) ezt a 39 átkot hozza helyre. A bűn után a sábát Adam védelmeként és menedékeként szolgált (Vayikra Raba 10:5), és arra ösztönözte, hogy elénekelje a Mizmor Shir L'Yom HaShabbost (92. zsoltár). Adam bűnének lényege az a törekvés volt, hogy önálló teremtőként és mesterként cselekedjen. A sábát helyreállítja az egyensúlyt azzal, hogy kijelenti: nem Önök a teremtők, és nem Önök a mesterek. Ahogyan egy ház vendége élvezheti az otthon vendégszeretetét, de nem fúrhat lyukakat a falakba, úgy az ember sem végezhet engedély nélküli teremtő munkát (melachah) Isten világában. Egyetlen Teremtő van (Borei), és ahogyan az Amidahban mondjuk, Ő Koneh hakol — minden az Övé. Tulajdonjogának felismerése megköveteli határainak betartását. A Teremtő aláírásának felismerésePéntek este a Kiddushban ezt mondjuk: „Atah kidashta es yom ha-shevi'i li-shmecha” („A hetedik napot neved kedvéért megszentelted”). A smitával kapcsolatban a Tóra ezt mondja: „V'shavtah ha'aretz Shabbos la'Hashem.” Rashi elmagyarázza, hogy a Shabbos la'Hashem jelentése l'shem Hashem (Isten nevéért), ahogyan a Shabbos Bereishis is lishmo (az Ő nevéért) lett megalapítva. Reb Yerucham a Rambant idézi, aki megkérdőjelezi Rashi magyarázatát, és azt kérdezi, miért nem írják le a Yamim Tovimot (ünnepeket) pontosan a Shabbos la'Hashem kifejezéssel, noha azokat szintén Isten kedvéért tartjuk meg. Elmagyarázza, hogy az l'shem Hashem ebben az összefüggésben túlmutat a megfelelő vallásos szándékon (lishmah); azt jelenti, hogy kifejezetten azért cselekszünk, hogy felfedjük és elismerjük Isten nevét a világban. A nagyünnepek alatt ezt imádkozzuk: „V'shimcha nora al kol mah she-barasa” — Félelmetes neved nyugszik mindenen, amit teremtettél. Minden gyártott tárgy magán viseli készítője jelét. Egy papírzsebkendő-dobozon látható a márkája; egy órán ott van készítőjének védjegye. A természet világában Isten aláírása mindenütt jelen van. Egy banán zseniális, vízhatlan héjba zárva érkezik, amely érés közben elegánsan zöldről sárgára változik — kifinomult tervezés, amely magán viseli Készítőjének bélyegét. Ezenfelül liturgiánk emlékeztet minket: „V'shimcha ha-gadol ve-ha-kadosh aleinu karata” („Nagy és szent nevedet ránk hirdetted”). Miközben a teremtés Isten nora (félelmetes) jelenlétét tükrözi, a zsidó nép még magasabb szinten hordozza az Ő nagy és szent nevének megnyilvánulását. Egész életen át tartó küldetésünk, hogy a teremtés egészében felkutassuk, felismerjük és tiszteljük ezt az isteni aláírást.