Szóval 1992 óta nem nézek sportot. Azt hiszem, az utolsó Knicks-meccs, amit valaha láttam, akkor volt. És tudjuk, mi történt a Knicks-szel: megnyerték a bajnokságot. Én ezt sem követtem. Talán itt-ott olvastam róla egy keveset, pusztán nosztalgiából. De nemrég valaki küldött nekem egy videót az ünneplésről, amely a Knicks bajnoki győzelme után következett. Az emberek mosolyogtak, ölelgették egymást, pacsiztak. Aztán megláttam egy rövid részletet Patrick Ewingról. Azok számára, akik nem tudják: Patrick Ewing az 1990-es évek sztárja volt a Knicksben. Ő volt a nagy ember. Fültől fülig mosolygott. Egy idősebb Patrick Ewing, boldogan amiatt, hogy a Knicks megnyerte a bajnokságot.
Aztán elkezdtem gondolkodni: nem értem. Miért mosolyogsz? Te soha nem nyertél bajnokságot. Ez nem a te győzelmed volt. Csúfosan elbuktál. Folyton veszítettél. Minden kosárlabdacsapattól kikaptál. Kikaptál a Pacers csapatától. Kikaptál a Bulls csapatától. Vesztettél. Vesztettél. Miért mosolyogsz? Ha valami, akkor azt gondolnám, csalódott lennél. Hogy lehet, hogy nekik sikerült, neked pedig nem? És akkor megértettem: Ewing úgy gondolja, hogy a Knicks az ő csapata. Azok a fiúk az ő csapattársai. Ő nem játszik, de ez az ő csapata. Az ő sikerük az ő sikere. Ezért mosolygott. Ez eredmény volt. Örült nekik, és örült önmagának.
És akkor megértettem. Ha Klal Yisrael (a zsidó nép) egy csapat, és Klal Yisraelben mindenki csapattárs, akkor, ha a barátom eljegyzi magát, nekem is mosolyognom kell a végén. Én nem jegyeztem el magam. Ők jegyezték el magukat. De ha Patrick Ewing tudott mosolyogni a Knicks miatt, miért ne örülhetnék a barátomnak, aki eljegyezte magát? Az én csapatomban vannak; ez az én eredményem. Gyereke született? Az én eredményem. Előléptették? Az én eredményem. Fizetésemelést kapott? Az én eredményem. Jól megy nekik? Az én eredményem. Van egy gyönyörű esküvő? Az én eredményem. Ha elkezdem úgy látni magamat, mint egy csapattársat, akkor egész Klal Yisrael egy csapat. Nos, amikor a csapattársam pontot szerez, az az én pontom is. Amikor a csapattársam szárnyal, az az én szárnyalásom, az én eredményem, az én teljesítményem, az én simchám, az én boldogságom, az én ünnepem. Miért ne? Miért ne?
Örülsz a Knicksnek? Miért örülsz a Knicksnek? Játszottál? Hozzáértél a labdához? A csapatod mindenkit jelent, aki a valóságban az én csapatomban van. A Knicks valójában nem a te csapatod; csak éppen ugyanabban a városban élnek. Klal Yisrael — mindannyian bnei ish echad anachnu (egy ember fiai vagyunk) —, és ezért, ha érzed ezt a boldogságot, akkor ők a te csapatod. És az egyetlen ok, amiért nem érzed ezt, az az, hogy van egy Yetzer Hara (gonosz hajlam), amely megpróbál megállítani. Ez csak látszat. Ez tévedés. Ez csalás. De ha felismerjük, hogy ők a mi csapatunk, akkor ez a mi eredményünk. A mi simchánk. És tudjátok, mi történik? Amikor örülni kezdesz másoknak, akkor השם ad neked okot arra, hogy önmagadnak is örülj.
Nos, mire várunk? Induljunk. Igaz? Ne azt mondjátok: „Hajrá, Knicks!” „Hajrá, zsidók!” „Hajrá, zsidók!” „Hajrá, Klal Yisrael!” Legyünk ott egymásért, örüljünk egymás simchájának, és im yirtzeh Hashem (ha השם is úgy akarja), lesz okunk arra, hogy a saját ünnepünket is megtartsuk.