Dal az örökkévalóságnak

Egy dal az örökkévalóságért A sábát מקור הברכה, minden szentség forrása. Ez az idő legszentebb időszaka, és amikor megfelelően megtartjuk, kedusával tölt el bennünket, és különleges, örökké tartó kedusával tölti meg otthonainkat. A sábát e hatalmas hatásának szemléletes példája egy történet, amelyet Rav Paysach Krohn mesélt egy Rabbi Yonah Lazar nevű rabbiról. 1992-ben Rabbi Lazar elhagyta a Lakewood-i jesivát, ahol tanult, hogy egy jesivát vezessen Kisinyovban, Moldova fővárosában, a volt Szovjetunió egyik régiójában. Az Agudas Yisrael egyik osztálya azon dolgozott, hogy újjáalapítsa a holokauszt előtt működő különböző jesivákat, és a kisinyovi jesiva is egy ilyen intézmény volt. Rabbi Lazar egy másik fiatal rabbival együtt érkezett, hogy újjáépítsék a jesivát, és azon dolgozzanak, hogy felélesszék a zsidó életet Kisinyov városában. Hála Istennek, erőfeszítéseik sikerrel jártak, és a város számos fiatal férfija és nője később külföldi felsőbb szintű intézményekben tanult tovább. A jesiva növendékei számára a péntek esti istentisztelet volt a hét fénypontja, amely nagyon megindító és lelkesítő volt. A két fiatal rabbi számos sábáti dalt tanított a fiúknak, hogy izgalmassá tegyék az élményt, köztük egy jiddis dalt, amelyet Rav Levi Yitzchak of Berditchev szerzett. A dal szavai angolra fordítva így hangzanak: „Ha lenne hozzá erőm, kimennék az utcákra, és hangosan kiáltanám: Sábát! Szent sábát!” A dalt lassú, kísérteties dallammal éneklik, és hagyományosan „sábáti felvonulásokon” is éneklik annak részeként, hogy felhívják a figyelmet a sábát megtartásának fontosságára és értékére. A kisinyovi fiúkat teljesen magával ragadta ez a dal. A rabbik lefordíttatták a szöveget oroszra, hogy a növendékek könnyebben énekelhessék, és a dal heti fényponttá vált, amely felemelte és lelkesítette a növendékeket. Néhány évvel később, 1993 decemberében Rabbi Lazar és felesége visszatért az Egyesült Államokba, és Los Angelesbe költözött, ahol Rabbi Lazar hetedik osztályos tanárként dolgozott. Minden ros hódeskor történeteket mesélt növendékeinek kisinyovi élményeiről. Az egyik növendék nagyapja, Rabbi Aron Twerski hallott Rabbi Lazar élményeiről, és felkereste őt, hogy tájékoztassa közelgő kisinyovi útjáról. Rabbi Twerski ősei a városban voltak eltemetve, és meg akarta látogatni sírjaikat. Felkereste Rabbi Lazart, hogy felajánlja: bármit elvisz a jesivának, amit csak szeretne elküldeni. Valamivel később Rabbi Lazar kinyitott egy könyvet, amely a háború előtti Kisinyovról szóló visszaemlékezéseket tartalmazott, és azon tűnődött, vajon említést tesznek-e benne Rabbi Twerski őseiről. Egy olyan részletre bukkant, amely a péntek esti kisinyovi légkör egyedülálló melegségét és nyugalmát írta le. A visszaemlékezés szerzője azt írta, hogy a város számos világi zsidója szándékosan a jesivában imádkozott péntek este, hogy hallhassa a növendékek lelkes, lélekből fakadó énekét. Külön kiemelte azt a megindító élményt, amikor Zecharya, az órás, Rav Levi Yitzchak dalának előadását vezette. A szerző szerint ebben a pillanatban mindenki valóban érezte a sábát szentségét. Sőt, azt írta, hogy aki nem volt tanúja ennek a látványnak, az nem ízlelte meg a sábát gyönyörű ízét. Rabbi Lazar megdöbbent. Az a dal, amelyet kisinyovi növendékeinek tanított, és amely megérintette lelküket, valamint lelkesítette őket a sábát kedusájával, ugyanaz a dal volt, amely a sábáti élmény fénypontját jelentette pontosan ugyanazon a helyen, a kisinyovi jesivában, mintegy 60 évvel korábban. A Rav Levi Yitzchak dalának háború előtti Kisinyovban való éneklése által létrehozott kedusa soha nem hagyta el ezt a helyet. Évtizedeken át ott maradt, és végül mélyreható hatást gyakorolt, lángra lobbantva olyan fiatal férfiak lelkét, akik nem vallásos nevelésben részesültek. Ez a sábát szentségének örök, maradandó hatása. Ez általában véve is igaz a kedusára. Rav Matisyahu Salomon egy figyelemre méltó történetet mesélt, amelyet a Hazon Ishről hallott. A Hazon Ish egyszer egy fiatal rabbival sétált Bnei-Brakban, amikor hirtelen megállt és elmosolyodott. A fiatal rabbi megkérdezte tőle, miért mosolyog, mire a Hazon Ish elmagyarázta, hogy éppen azon a helyen beszélgetett Tóráról két növendék a Ponevizh jesivából az előző erev sábátkor, és ő érzékelte a kedusát azon a helyen. A kedusa e hatása valóságos, és mindannyian elhozhatjuk otthonainkba. Sokan szokásként, amikor új otthonba költöznek, חינוך הבית-et, vagyis olyan összejövetelt tartanak, amelyen a Misna, a Zohár és más vallási szövegek bizonyos fejezeteit olvassák fel. E szokás alapja a Zohár megjegyzése, miszerint ha egy ház építése során az építők helytelenül beszéltek vagy helytelen gondolatokat tápláltak, ez a tumá (tisztátalanság) egy bizonyos elemét hozza létre a házban. Ezért figyelmeztet a Tóra arra, hogy miután Beneh Yisrael belépett Izrael földjére, egyes házakat cáráát (a „leprához” hasonló, az otthonok falain megjelenő betegség) sújthat, ami miatt le kellene bontani őket. Mivel ezeket a házakat bálványimádók építették, tumával szennyeződtek, és el kellett pusztítani őket. Ezért az új otthont építő emberek esetleges tisztátalan hatásának ellensúlyozására szokássá vált bizonyos tórai szövegek felolvasása, amikor valaki új otthonba költözik. Minden sábátkor megkapjuk azt a drága lehetőséget, hogy otthonainkat a kedusa erőteljes és örök elemével töltsük meg. Ha úgy tartjuk meg a sábátot, ahogyan azt meg kell tartani, ha tórai szavakat osztunk meg egymással és zemirot éneklünk, szentséget hozhatunk az otthonba, ahol az megmarad, és mélyreható hatást gyakorol majd még sok eljövendő nemzedékre.