Ideje köszönetet mondani

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Amikor a Tóra az Aseret HaDibrotban (Parsat Jitró) leírja a sábátot, ezt mondja: וַיָּ֖נַח בַּיּ֣וֹם הַשְּׁבִיעִ֑י, Isten megpihent a hetedik napon. A Be’er Moshe című szifrájában (Jitró 71) az Ozharover Rebbe rámutat, hogy a passzuknak ezt kellett volna mondania: וְנַח בַּיּ֣וֹם הַשְּׁבִיעִ֑י, Isten megpihent a hetedik napon. A וַיָּ֖נַח szó szerinti jelentése: és másokat pihenésre késztetett. Az Ozharover Rebbe a nagy mekubálra, Rav Joszef Gikatillára hivatkozik Shaarei Orah című szifrájában. Elmagyarázza, hogy amikor egy ember megfelelően megtartja a sábátot, „trónná” válik HaKados Baruch Hu számára. Ez a jelentése a וַיָּ֖נַח szónak: Isten pihenésre készteti a zsidó népet, amikor nevét rajtuk nyugtatja, miközben ők somér sábátok. Hasonlóképpen a Netivot Shalom című szifrá elmagyarázza, hogy sábáti imáinkban ezt mondjuk: לָקל אֲשֶׁר שָׁבַת מִכָּל הַמַּעֲשים, Istennek, aki megpihent minden teremtménytől. Elmagyarázza: ביום השביעי נתעלה וישב על כסא כבודו – A hetedik napon Isten felemelkedett, és leült dicsőségének trónjára. A נתעלה azt jelzi, hogy a zsidó nép felemelkedik sábátkor, mivel „Isten trónjává” válik, és Isten rajta lakozik. Közismert, hogy a sábátot מעין עולם הבא-nak nevezik; a sábátot az Eljövendő Világhoz hasonlítják. Az az öröm, amelyben a cádikok részesülnek az Eljövendő Világban, az, hogy a Sechina rajtuk nyugszik. Sábátkor ugyanez történik kicsiben. Tehillimjében (106:47) Dávid király ezt mondja: הוֹשִׁיעֵנוּ ה׳ אֱלֹקינוּ וְקַבְּצֵנוּ מִן־הַגוֹיִם לְהֹדוֹת לְשֵׁ֣ם קָדְשֶׁךָ לְהִשְׁתַּבֵּחַ בִּתְהִלָּתֶֽךָ׃, ments meg minket, Hasem, Istenünk, és gyűjts össze minket a népek közül, hogy dicsőítsük szent nevedet, és dicsőséget adjunk neked dicséreteddel. Rav Chaim Kanievsky a Tehillimhez írt kommentárjában elmagyarázza, hogy a לְהִשְׁתַּבֵּחַ בִּתְהִלָּתֶֽךָ kifejezés a jövőre utal. A Mabitot idézi (Beit Elokim, Shaar HaTefillah, Perek Bet), aki azt mondja, hogy a jövőben nem lesznek imák, mivel nem lesznek problémák, és nem lesz szükség arra, hogy bármit is kérjünk. A kérések helyét a tiszta shevach v’hodaah, a dicséret foglalja majd el. הוֹשִׁיעֵנוּ ה׳ אֱלֹקינוּ וְקַבְּצֵנוּ מִן־הַגוֹיִם – azt kérjük Hasemtől, hogy mentsen meg minket, és gyűjtsön össze bennünket a gojok közül, לְהֹדוֹת לְשֵׁ֣ם קָדְשֶׁךָ, hogy az Eljövendő Világban csak az Ő nevét dicsérjük. (Ezért imádkozunk minden reggel a Sacharit imánkban is.) Ez gyönyörűen kapcsolódik a sábát témájához. Ahogy tudjuk, sábátkor nincsenek kérések. Miért? Egyszerűen azért, mert amikor valaki olyasmit kér, ami zavarja őt, az gyötrelmet okoz neki. Mélyebb szinten a sábát מעין עולם הבא; az Olam Habához hasonlítható, ezért sábátkor nincsenek problémák! Minden erről szól: מזמור שיר ליום השבת טוב להודות לה. Sábátkor csak annyit kell tennünk, hogy köszönetet mondunk, mert nincsenek szükségleteink. Ez az Olam Haba – a Sechina itt van, és rajtunk nyugszik. Tov l’hodot l’Hasem. Sábát sálomot kívánunk.