A sábát tíz perccel korábbi elfogadása

A sábát tíz perccel korábbi elfogadása Sok rabbi tanácsolta a nemzedékek során, hogy az emberek tíz perccel korábban kezdjék meg a sábátot annál az időpontnál, ameddig szigorúan véve kötelesek megkezdeni a sábátot, mivel ez a gyakorlat méltóvá teszi az embert az isteni segítségre és megmenekülésre. Mi ennek a gyakorlatnak az alapjául szolgáló gondolat? Miért ne várhatna az ember a naptárban feltüntetett időpontig? Mi a jelentősége annak, hogy korábban fogadjuk el a sábátot? Amikor a szigorúan előírt időpont előtt fogadjuk el a sábátot, megmutatjuk, mennyit jelent számunkra a sábát, és mennyire vágyunk arra, hogy elkezdődjön. Ez nem valamiféle mágikus formula, amelynek révén néhány perccel korábban kezdjük a sábátot, majd elnyerjük Hasem segítségét minden problémánkban. Ennél sokkal mélyebb dologról van szó: a sábát korábbi megkezdésének az a célja, hogy formálja a sábátról alkotott teljes szemléletünket és hozzáállásunkat, ami pedig az egész sábáti élmény gazdagítását eredményezi. A sábátot כלה-nak – menyasszonynak – nevezik. Minden héten, amikor beköszönt a sábát, mi – a zsidó nép – összeházasodunk a sábáttal. Ezért a sábátra való felkészülésünknek és várakozásunknak hasonlítania kell ahhoz, ahogyan egy esküvőre készülünk és várakozunk rá. Minél közelebb áll valaki az örömhöz, annál korábban érkezik az esküvőre. A menyasszony és a vőlegény nagyon korán érkezik, és a közvetlen családtagok is jóval a hivatalos kezdési időpont előtt megjelennek. A közeli barátok és rokonok gondoskodnak arról, hogy időben érkezzenek, míg azok a vendégek, akik nem érzik magukat különösebben közel a menyasszonyhoz vagy a vőlegényhez, talán későn jelennek meg. Ha valóban úgy tekintünk magunkra, mint a sábáttal házasságot kötő „vőlegényre”, akkor korán „megjelenünk”, még a kitűzött időpont előtt. A sábátot olyan lelkes várakozással kell várnunk, ahogyan a menyasszony és a vőlegény várja izgatottan az esküvőjük napját. A sábáti imáinkban ezt mondjuk: חמדת ימים אותו קראת – Hasem a sábátot „a legkívánatosabb napnak” nevezte. A חמדת szó a Tízparancsolat utolsó parancsolatát idézi fel bennünk: לא תחמוד – „Ne kívánd meg.” Hasem úgy „vágyik” a sábátra és úgy becsüli azt, ahogyan mi természetes módon irigykedünk embertársunk nagy házára vagy luxusautójára. A Báál HáTurim (Berésit 2:2) megjegyzi, hogy Hasem a Tórában חמדת ימים-nak nevezte a sábátot, abban a פסוק-ban, amely elmondja, hogyan fejezte be a teremtés folyamatát a hetedik napon: ויכל אלוקים ביום השביעי מלאכתו אשר עשה – „Isten befejezte a hetedik napon az általa végzett munkát.” A Targum Jerusálmi, ahogyan a Báál HáTurim idézi (ez nem szerepel a Targum Jerusálmi nálunk ismert változatában), a ויכל szót – amelyet általában úgy értelmeznek, hogy „befejezte” – וחמד-ként fordítja: „vágyott rá”. A Sém MiSmuel és a Céror HáMor elmagyarázzák, hogy a כ.ל.ה. gyök jelentése „vágyakozni” vagy „kívánni”, ahogyan a Tehillimben (84:3) áll: נכספה וגם כלתה נפשי לחצרות ה' – „Lelkem vágyakozik, sőt eped az Örökkévaló udvarai után.” Így a ויכל אלוקים ביום השביעי kifejezés Hasemnek a sábát iránti nagy szeretetét és ragaszkodását írja le. Ugyanígy teszi hozzá a Sém MiSmuel, hogy a menyasszonyt כלה-nak nevezik, mert a vőlegénye vágyik rá, és sóvárog arra a pillanatra, amikor feleségül veheti választott lelki társát. Hasem ugyanezt a szót használja, úgymond, a sábát iránti „vágyának” leírására. Ennyire becsüli és várja Hasem a sábátot, ahogyan a Céror HáMor írja: חמד השם ביום ז' יותר מכל המלאכות שעשה – „Hasem jobban vágyott a hetedik napra, mint mindazokra a cselekedetekre, amelyeket végrehajtott [a teremtés hat napja alatt].” És nekünk is ennyire kell becsülnünk és várnunk a sábátot. Ahogyan a menyasszony és a vőlegény is igyekeznek korán érkezni az esküvőjükre, nekünk is törekednünk kell arra, hogy korán érkezzünk a mi „esküvőnkre”, és néhány perccel azelőtt kezdjük meg a sábátot, hogy szigorúan véve kötelesek lennénk rá. Mondanunk sem kell, hogy a sábát korábbi elfogadása különösen nehézzé válik a téli hónapokban, amikor a sábát délután kezdődik, és az embereknek haza kell térniük, majd gyorsan fel kell készülniük. Ha azonban úgy tekintünk a sábátra, mint a menyasszonyunkra, mindent meg fogunk tenni azért, hogy korán érkezzünk a mi „esküvőnkre”, és kifejezzük őszinte szeretetünket és ragaszkodásunkat ehhez a חמדת ימים-hoz – minden nap közül a legdrágábbhoz.