Légy boldog sabbatkor

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Jafei LaLev című szeférjében Rav Chaim Palagi a Beha'alotcha hetiszakasz következő peszukimjait idézi (Bamidbar 10:9–10): וְכִֽי־תָבֹ֨אוּ מִלְחָמָ֜ה בְּאַרְצְכֶ֗ם עַל־הַצַּר֙ הַצֹּרֵ֣ר אֶתְכֶ֔ם וַהֲרֵעֹתֶ֖ם בַּחֲצֹצְרֹ֑ת וְנִזְכַּרְתֶּ֗ם לִפְנֵי֙ יְהֹוָ֣ה אֱלֹֽהֵיכֶ֔ם וְנוֹשַׁעְתֶּ֖ם מֵאֹיְבֵיכֶֽם Amikor háborúba kerültök országotokban az ellenetek támadó ellenséggel, fújjatok rövid jeleket a trombitákon, és megemlékeznek rólatok az Örökkévaló, a ti Istenetek előtt, és megmenekültök ellenségeitektől. Ez az egyik olyan eset, amikor megfújják a sófárt. A Tóra folytatja: וּבְי֨וֹם שִׂמְחַתְכֶ֥ם וּֽבְמוֹעֲדֵיכֶם֮ וּבְרָאשֵׁ֣י חׇדְשֵׁיכֶם֒* וּתְקַעְתֶּ֣ם בַּחֲצֹֽצְרֹ֗ת … וְהָי֨וּ לָכֶ֤ם לְזִכָּרוֹן֙ לִפְנֵ֣י אֱלֹֽהֵיכֶ֔ם אֲנִ֖י יְהֹוָ֥ה אֱלֹהֵיכֶֽם׃- És örömötök napján – ünnepeiteken és újholdjaitokon – fújjátok meg a trombitákat… és emlékeztetőül szolgálnak majd számotokra Istenetek előtt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. Ez a forrása annak, hogy Ros Hásáná napján megfújjuk a sófárt, valamint a malchijot, zichronot és shofarot témáinak. Mire utal az, hogy וּבְי֨וֹם שִׂמְחַתְכֶ֥ם? A Szifri ezt mondja: וביום שמחתכם-אלו השבתות. Ez a sábátra utal. Az Abudraham azt tanítja, hogy a sábátot szintén yemei simchának nevezik. A rabbik vitatkoznak azon, hogy az embernek kell-e húst ennie sábátkor, ahogyan egy ünnepen. Az Abudraham szerint a sábát a simcha napja, és ezért az embernek húst kell ennie! Továbbá a Sulchan Aruch azt tanítja, hogy férfiaknak és nőknek egyaránt kötelességük égő gyertyát tartaniuk otthonukban sábátkor. A Ros elmagyarázza, hogy ahol fény van, ott boldogság is van, ahogy írva van: ליהודים הייתה אורה ושמחה, a zsidó nép számára fény és boldogság volt. Azért gyújtunk gyertyákat otthonainkban, hogy a sábát, a simcha ideje, boldogságérzetet keltsen bennünk. Továbbá elmagyarázza, hogy a sábát simchája az, ami szabadságot és tisztánlátást hoz a zsidó népnek. Ezért kapcsolódik a sábát ahhoz a passzukhoz, amely az ellenségeinkkel vívott háborúból való megmenekülésről szól; a yom simchán, a sábáton megmenekülünk ellenségeinktől, és boldogságunk révén kiérdemeljük a szabadságot. Ez vonatkozhat fizikai ellenségekre, de bármilyen negatív erőre is. Nincs mitől félnie annak, aki sábátkor kapcsolatba kerül a boldogság erejével. Hasonlóképpen, amikor Ros Hásáná sábátra esik, nem fújjuk meg a sófárt. A sábát szolgál „sófárként”. וביום שמחתכם – ugyanazzal az erővel segít a zsidó népnek legyőzni ellenségeit. A sábát megbecsülése által az ember mély boldogságérzetre tesz szert. Maga ez a simcha a sábát tiszteletének egyik módja! Ha tartózkodunk attól, hogy szomorúságot vagy aggodalmat osszunk meg, és evéssel, ivással, valamint különleges ruhák viselésével ünneplünk, megmutatjuk, hogy a sábát különleges számunkra! Ez az a nap, amikor tanúságot teszünk Isten egységéről mint Teremtőről. Tanúságot teszünk arról, hogy Isten az, aki nekünk adta a Tórát, és végül elhozza majd a Messiást. Ez nagyszerű nap a zsidó nép számára, és ezt boldogságunk kifejezésével mutatjuk meg. Ez csak akkor valósítható meg, ha az ember elgondolkodik a nap jelentésén. Az embernek tudatosan át kell gondolnia és meg kell becsülnie, hogy a sábát a boldogság ideje, és akkor kiérdemeljük az igazi simchát sábátkor. Sábát sálomot kívánunk.