Érdemeket szerezni az elhunytaknak sabbatkor

Az elhunytak érdemének gyarapítása sábátkor A sábát különösen alkalmas nap a tartalmas családi együttlétre, és különösen arra, hogy megerősítsük a szülők és gyermekek közötti kötelékeket. Ez a cél azok által is megvalósítható, és számukra sem kevésbé fontos, akiknek a szülei — Isten ments — már eltávoztak ebből a világból. A Peleh Yoéc, a szülők tiszteletének micvájáról szóló fejtegetésében, a következő figyelemre méltó megjegyzést teszi: ועיקר הכבוד הוא שיהא מכבדו במותו וכל אשר בכחו למיעבד ליה נייח נפשא יעשה מדי יום יום ...ידמה כאלו נותן לו מטעמים כאשר אהב אביו בעבור תברכהו נפשו לא יגרע אפילו יום אחד כל ימי חייו מלומר קדיש וליתן צדקה עבור נפש הוריו. A legfőbb tisztelet [amelyet az ember a szülője iránt tanúsít] az, hogy halála után is tiszteli őt. Mindazt, amire az ember képes, hogy örömet szerezzen [szülője] lelkének, minden egyes nap meg kell tennie… Képzelje el úgy, mintha olyan ínyencségeket adna neki, amilyeneket az apja szeretett, hogy lelke megáldhassa őt. Egész életében egyetlen napot sem szabad elmulasztania anélkül, hogy kádist mondana vagy adományt adna szülője lelkéért. A Peleh Yoéc itt azt a kifejezést használja, amelyet Rivká alkalmazott, amikor arra utasította Jákobot, hogy vigyen apjának olyan ínyencségeket, amilyeneket az szeretett, hogy megkapja áldását. Amikor valaki jó cselekedeteket hajt végre elhunyt szülője érdemére, „ínyencségeket” küld a szülőnek, mivel a szülő lelke a következő világban élvezi e micvák előnyeit, és ezáltal nagy áldást hoz. A Peleh Yoéc még egy különleges imát is megfogalmazott, amelyet az ember elmondhat elhunyt szülője lelkének érdemére: יהי רצון מלפניך ה' אלקינ"ו ואלק"י אבותינו שתקבל ברחמים וברצון כל מעשה הטוב אשר אני עושה בין במחשבה בין בדבור בין במעשה ויהיה הכל לזכות ולמנוחת ולעילוי נפש רוח ונשמה של אבי ואמי וחמי וחמותי וכו' יהי רצון שתהא נפשו צרורה בצרור החיים. Legyen az az akaratod, Örökkévaló, Istenünk és atyáink Istene, hogy irgalommal és jóakarattal elfogadj minden jó cselekedetet, amelyet véghezviszek, akár gondolatban, akár beszédben, akár tettben, és mindez legyen apám, anyám, apósom és anyósom lelkének érdemére, nyugalmára és felemelkedésére… Legyen az az akaratod, hogy lelke az élet kötelékébe legyen kötve. Egy ember, aki elveszítette egyik szülőjét, egyszer elment Rav Slomo Wolbéhez, és elmondta, hogy összetörtnek érzi magát, és képtelen működni. Rav Wolbé azt mondta neki, hogy amikor egy gyermek nyáron táborban van, a szülei „gondoskodó csomagokat” küldenek neki, annak ellenére, hogy a táborban mindene megvan, amire szüksége van, hogy érezze: továbbra is gondolnak rá, és mélyen törődnek vele. Amikor valaki micvákat hajt végre elhunyt szülője érdemére, az olyan, mintha „gondoskodó csomagot” küldene neki, szeretetét mutatva a szülő iránt, és hasznot hozva a léleknek. Sábátkor különleges lehetőséget kapunk arra, hogy hasznot hozzunk elhunyt szülőnk lelkének. A Kaf Haḥájim idézi a Zohár megjegyzését (a Seláh hetiszakaszban), miszerint az ember sábátkor egy többletlelket kap, és amikor ez a lélek visszatér az égbe, és megosztja azokat az új tórai felismeréseket, amelyekre sábát folyamán jutott, koronát helyeznek annak az embernek az apja fejére az égben, és az apa különleges tiszteletben részesül a fia által sábátkor tanított új felismerés miatt. Az Arizál azt tanította, hogy erre a fogalomra utal a sábát megtartására vonatkozó parancs és a szülők tiszteletére vonatkozó parancs egymás mellé helyezése; ezek rendre a Tízparancsolat negyedik és ötödik parancsolata. Az, hogy sábátkor új tórai felismerésekre jutunk, nagy örömet és megelégedést szerez elhunyt szülőnknek, ezért különleges kapcsolat áll fenn a sábát és a szülők tiszteletének micvája között. Nem szabad azt gondolni, hogy ezt a jótéteményt csak kiváló tudósok érhetik el, akik új tórai felismerésekre jutnak. A Hida azt írja, hogy még ha valaki olyasmit tanul is, amit korábban nem tudott, ez is חידושי תורה – új tórai felismerések – kategóriájába tartozik. Hasonlóképpen, Rav Chaim Volozsinból (Ma’aseh Rav) azt tanította, hogy a חידושי תורה kifejezés arra is vonatkozik, amikor valaki valamit világosabban ért meg, mint korábban. Ez is nagy örömet és tiszteletet szerez az elhunyt szülőnek a következő világban. A Hemdat Jamim egy másik módot is hozzátesz, amellyel az ember teljesítheti a szülők haláluk utáni tiszteletének micváját. A Zohár (a Trumá hetiszakaszban) hosszasan beszél arról a hatalmas értékről, amely abban rejlik, ha egy másik zsidót közelebb hozunk az Örökkévalóhoz. A Zohár megjegyzi, hogy ha az ember ismerné azokat a jutalmakat, amelyeket akkor érdemel ki, amikor valaki mást közelebb hoz a Tóra megtartásához, üldözné az ilyen lehetőségeket. A Zohár hozzáteszi, hogy amikor valakinek sikerül embertársát közelebb vezetnie az Örökkévalóhoz, az égben kihirdetik a tettét, és szüleit is megemlítik, valamint tiszteletben részesítik. Ezért írja a Hemdat Jamim, hogy embertársunk közelebb hozása Istenhez ugyanolyan hatással jár, mint új חידושי תורה felismerésekre jutni sábátkor, mivel tiszteletet hoz elhunyt szüleinknek. Így az ember érdemet szerezhet szüleinek bármikor, amikor lehetősége nyílik arra, hogy embertársát egy micva teljesítésére ösztönözze. Például, ha valaki sábátkor imára vagy egy tóraórára tart, és útközben találkozik barátjával, majd arra biztatja, hogy csatlakozzon, tiszteletet hoz elhunyt szüleinek. Ahogyan a szülők nagy örömet és megelégedést éreznek gyermekük miatt, amikor tanáraiktól dicsérő beszámolókat hallanak róla, ugyanígy az elhunyt szülők is nagy örömet és megelégedést éreznek a következő világban gyermekeik jó cselekedeteiről szóló beszámolók miatt. Ahogyan az Arizál tanítja nekünk, ez különösen igaz sábátkor, a sábát és a szülők tisztelete között fennálló különleges kapcsolat miatt. A micvák, amelyeket sábátkor teljesítünk, nagy áldást és tiszteletet hoznak elhunyt szüleinknek a következő világban. Egy másik módja annak, hogy sábátkor tiszteletet hozzunk elhunyt szülőnknek, ha beszélünk kiváló tulajdonságairól, és emlékéből merítünk ihletet. Egyszer valaki megkérdezte Rav Sachot, miért töltik hagyományosan a sivá gyászidőszakát az elhunyt személyről való beszélgetéssel. Nem lenne-e hasznosabb a lelke számára, ha az ő érdemére tanulmányoznák a gyászolók által tanulmányozható tórai részeket? Rav Sach elmagyarázta, hogy éppen ellenkezőleg: az elhunyt lelke számára elérhető legnagyobb jótétemény az, ha emlékezünk kiváló tulajdonságaira, tanulunk a példájából, és követjük magatartását. Sábátkor, amikor a családok az asztal körül gyűlnek össze, lehetőség nyílik nemcsak arra, hogy az élő családtagok közelebb kerüljenek egymáshoz, hanem arra is, hogy kapcsolatot teremtsenek elhunyt családtagjaikkal azáltal, hogy felidézik csodálatos tulajdonságaikat, és beszélnek arról, mennyit tanulhatunk tőlük. Ez mérhetetlen érdemet hoz az elhunyt lelkeknek, és segít megerősíteni kapcsolatunkat múltunkkal, korábbi nemzedékeinkkel, ami hitünk, örökségünk és hagyományaink megőrzésének alapvető összetevője.