A sábáti áldások edényének elkészítése

A Hatam Sofer egyik kiadott derasájában (109) megjegyzi, hogy a Shabbat a מקור הברכה – minden áldás forrása –, ám ahhoz, hogy részesüljünk a Shabbat által elérhetővé tett áldásokban, fenn kell tartanunk a béke és a nyugalom légkörét az otthonban. A Masechet Uktzin Misnája ezt mondja: לא מצא הקב"ה כלי מחזיק ברכה אלא השלום – „A Mindenható nem talált olyan edényt, amely az áldást úgy képes befogadni, mint a béke.” A béke az a befogadó edény, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy befogadjuk és megtartsuk az áldást. Rav Wolbe egy olyan emberhez hasonlította ezt, aki egy alul lyukas kancsót próbál megtölteni. Bármennyi vizet is önt a kancsóba, az soha nem telik meg, mert a víz nem marad benne. Hasonlóképpen, ha valaki megharagszik Shabbaton, akkor a harag általános romboló hatásain túl a Shabbat áldásait is elveszíti, mivel nincs meg benne az a befogadó edény, amelyre szüksége lenne ezek megtartásához. A Tanachban azt olvassuk, hogy David Ha’melech egyszer ezt az áldást mondta: אתה שלום וביתך שלום וכל אשר לך שלום – „Legyen békéd, legyen béke otthonodban, és legyen béke mindenben, amid van.” Minden áldás a shalomtól függ; béke nélkül az élet egyetlen területén sem élvezhetjük az áldást. Ezért köszöntjük az embereket Shabbaton a „Shabbat shalom” jókívánságával, békés Shabbatot kívánva nekik, mivel ez az előfeltétele annak, hogy részesüljünk a Shabbat minden áldásában. Az איש („férfi”) és az אשה („nő”) szó egyaránt tartalmazza az אש – „tűz” – betűit, ám az איש szóban megtalálható a jod betűje is, míg az אשה szóban helyette a hé betű áll. Bölcseink azt tanítják, hogy ha béke van a férj és a feleség között, akkor י-ה – Hashem – közöttük lakozik; ha azonban nincs béke, akkor Hashem jelenléte eltávozik, és csak az אש – a viszály romboló „tüze” – marad. Ennek fényében a Ben Ish Hai (Parashat Naso) megjegyzi, hogy a családi harmónia a 15-ös számmal kapcsolatos, amely a י-ה isteni név számértéke. Ennek megfelelően a birkat kohanim (papi áldás) 15 szót tartalmaz, amelyek közül a 15. a שלום. A Ben Ish Hai továbbá hozzáteszi, hogy minden emberi ujjon, a hüvelykujj kivételével, három szakasz található (két ujjperccel elválasztva), a hüvelykujjon pedig két szakasz van. Így mindkét kézen összesen 14 szakasz található, és amikor megfogunk egy כוס של ברכה – azt a borospoharat, amely fölött áldást mondtak –, elérjük a 15-öt. Valóban, az otthoni béke elérésének egyik szegulája, hogy az ember a feleségének adja a kiddush-poharat, hogy igyon belőle. A Bölcsek azt tanítják, hogy amikor a három angyal meglátogatta Avraham Avinut, és ő étellel szolgált nekik, a birkat ha’mazon után átadták a borospoharat Sárának, és ahogy Rashi megjegyzi, megkérdezték Avrahamtól, hol van Sára, hogy ezáltal még kedvesebbé tegyék őt számára, és így erősítsék shalom bayitjukat (házastársi harmóniájukat). Hasonlóképpen, az ókorban az emberek rendszerint naponta két étkezést fogyasztottak, összesen 14-et, Shabbaton pedig hozzáadunk egy harmadik étkezést – se’udah shelishit –, hogy elérjük a 15-öt, és ezáltal elnyerhessük a béke áldását. A Shabbat a béke csúcspontját jelképezi, és a se’udah shelishit a legfontosabb étkezés, mivel a hét 15. étkezését jelenti, és így megadja nekünk a béke áldását. A Gemara ezt tanítja: תלמידי חכמים מרבים שלום בעולם – „A Tóra bölcsei megsokasítják a békét a világban”, mivel a Bölcsek bevezették a כוס של ברכה gyakorlatát és a se’udah shelishit kötelezettségét, amelyek békét hoznak az otthonba. Rav Wolbe egyszer felkereste Rav Yechezkel Levensteint, hogy tanácsot kérjen tőle, mivel úgy érezte, hogy nem alakított ki olyan mély kapcsolatot a jesivában tanuló fiúkkal, amilyet szeretett volna. Rav Levenstein azt tanácsolta neki, hogy amikor a fiúk péntek este sorba állnak, hogy „Shabbat Shalom” köszöntést mondjanak neki, minden egyes fiú köszöntésekor gondoljon arra, hogy valóban azt szeretné, hogy a fiúnak jó Shabbatja legyen. Ez segítene felépíteni azt az érzelmi köteléket, amelyre vágyott. A Shabbat különleges időszak a testvériség és a bajtársiasság érzésének kialakítására, és ezek az érzések azután az egész hétre kiterjedhetnek. A Ben Ish Hai elbeszéli egy férfi történetét, aki Rosh Hashanah első estéjén hazatért a zsinagógából, és észrevette, hogy a felesége elfelejtett gránátalmát vásárolni az ünnep előtt. A gránátalma egyike azoknak az ételeknek, amelyeket szokásunk Rosh Hashanahkor „simanként” – az elkövetkező évre szóló jó jelként – fogyasztani. A gránátalma tele van magokkal, és így azt a kívánságunkat fejezi ki, hogy „teljesek” legyünk micvákkal. A férfi nagyon dühös lett, amiért a felesége elfelejtette a Rosh Hashanah megtartásának ilyen fontos részét. Amikor a Ben Ish Hai hallott a férfi reakciójáról, ezt mondta: „Milyen rosszabb siman lehetne Rosh Hashanahkor annál, mint hogy valaki dühös? Ez az egész évre szóló rossz jel!” Ugyanez igaz Shabbatra is. A Shabbat megtartása sok csodálatos áldást hozhat nekünk, és valójában minden áldás forrása, ám ha nincs béke és nyugalom az otthonban, ezek az áldások nem tarthatók meg. Ezért több halachá is tükrözi az otthoni béke fontosságát Shabbaton. A Shabbat-gyertyák meggyújtásának egyik megadott oka a shalom bayit, mivel az emberek általában jobb hangulatban vannak, amikor az otthon ki van világítva. Hasonlóképpen, a Gemara megállapítja – és ezt a törvényt a Shulhan Aruch is kodifikálja –, hogy az embernek gondoskodnia kell arról, hogy Erev Shabbaton megélezze a kését, mert ha az Shabbaton nem tud megfelelően vágni, az frusztrációt és feszültséget okozna az otthonban. Ezek a halachot azt fejezik ki, hogy proaktív intézkedéseket kell tennünk a feszültség és a viták elkerülése érdekében, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Shabbaton pozitív, derűs légkört tartsunk fenn az otthonban. Törekedjünk arra, hogy különösen Shabbaton a béke és a harmónia légkörét biztosítsuk az otthonban, és ezáltal létrehozzuk azt a befogadó edényt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy részesüljünk a Shabbat által kínált különleges áldásokban.