A Bet Ha’mikdash megtapasztalása

A Bet Ha’mikdash megtapasztalása Kedushah (szentség) három területen létezik – az időben, a helyben és az emberekben. A Shabbat a legszentebb idő, a Bet Ha’mikdash a legszentebb hely, a kohen gadol pedig a legszentebb személy. Ennek a fogalomnak az a következménye, hogy a Shabbat szentsége hasonlít a Bet Ha’mikdash szentségéhez. Amikor elkezdjük a Shabbatot, belépünk az idő egy olyan szakaszába, amely nem kevésbé szent, mint a Bet Ha’mikdash helye. Ezért említjük meg a Shabbat kezdetén, a Lecha Dodi himnuszban, a Bet Ha’mikdash-t: מקדש מלך עיר מלוכה קומי צאי מתוך ההפכה – „A Király szentélye, a királyság városa, kelj fel, és hagyd el romjaid állapotát.” Különösen Elul hónapjában, amikor a Rosh Hashanah-ra készülünk, és amikor megünnepeljük a מלוכה-t, Isten világ feletti királyságát, amely a Bet Ha’mikdash-ban nyilvánul meg a legvilágosabban, érdemes megvizsgálnunk ezt a kapcsolatot a Shabbat és a Bet Ha’mikdash között, és emlékeztetnünk magunkat arra, hogy minden héten, Shabbaton lehetőségünk van megtapasztalni a Bet Ha’mikdash különleges kedushah-ját. Helyénvaló módon számos shabbati szokásunk és gyakorlatunk párhuzamba állítható a Bet Ha’mikdash szolgálatának elemeivel. Ahogyan a kohanim különleges ruhákat viseltek a Bet Ha’mikdash-ban, mi is a legszebb ruháinkat viseljük Shabbaton. Gyertyákat gyújtunk otthonunkban Shabbaton, ahogyan a kohanim meggyújtották a menorah-t a Bet Ha’mikdash-ban. Különleges kenyeret helyeztek az asztalra a Bet Ha’mikdash-ban, mi pedig különleges kenyereket készítünk Shabbatra. (Sok kabbalista azt a gyakorlatot követi, hogy tizenkét kenyeret helyez az asztalra Shabbaton, a Bet Ha’mikdash asztalán lévő tizenkét kenyérnek megfelelően.) A kohanimnak meg kellett mosniuk a kezüket és a lábukat, mielőtt beléptek a Bet Ha’mikdash-ba szolgálni, a halachah pedig megköveteli a fürdést Shabbat előtt, legalább a kéz és a láb megmosását. A Leviyim dicsőítő énekeket énekeltek a Bet Ha’mikdash-ban, miközben az áldozatokat bemutatták, mi pedig dicsőítő énekeket éneklünk Shabbaton. A Sanhedrin kifejezetten a Bet Ha’mikdash területén, egy לשכת הגזית nevű különleges kamrában ülésezett össze, hogy hangsúlyozza a Tóra és a Bet Ha’mikdash közötti szerves kapcsolatot, mi pedig hasonlóképpen időt töltünk Tóra-tanulással Shabbaton, és ügyelünk arra, hogy Tóra-szavakat mondjunk a shabbati asztalnál. Mindezek a párhuzamok azt szolgálják, hogy hangsúlyozzák a Shabbat és a Bet Ha’mikdash közötti kapcsolatot, és megmutassák, hogy a Shabbat úgy viszonyul az időhöz, ahogyan a Bet Ha’mikdash a térhez. Kiddush mint dicsőítő ének A Shabbat és a Bet Ha’mikdash közötti különösen erőteljes kapcsolat jelenik meg a Rashbam Masechet Pesahimhoz fűzött kommentárjában (106a), és megmutatja, mennyire valóságos ez a fogalom, hogy még a gyakorlati halachah szintjén is úgy kezelik a Shabbatot, mint a Bet Ha’mikdash-t. A Rashbam a She’iltit egyik lenyűgöző megjegyzését idézi, amelyet a Ge’onim egyik tagja írt, és amely elmagyarázza annak a kiddush-nak a lényegét, amelyet a péntek esti étkezés kezdetén mondunk. A She’iltot elmagyarázta, hogy az általunk elmondott kiddush szövege valójában egy שיר – dicsőítő ének, amelyben örömmel hirdetjük, hogy Isten megteremtette a világot. A Gemara a Masechet Berachotban (és a Masechet Arachinban) megállapítja: אין אומרים שירה אלא על היין – dicsőítő éneket Hashemnek csak bor fölött énekelnek, és ezért magyarázta a She’iltot, hogy a kiddush-t kifejezetten egy pohár bor fölött kell elmondanunk. A She’iltot megjegyzéseinek jelentőségének megértéséhez közelebbről kell megvizsgálnunk az אין אומרים שירה אלא על היין szabályát. Tosafot (a Berachotban) felveti a kérdést: valóban igaz, hogy nem énekelhetünk dicséretet Hashemnek, hacsak nem iszunk bort? Hiszen számos olyan alkalom van, amikor bor nélkül mondunk Hallel-t. Tosafot azt válaszolja, hogy ez a szabály kifejezetten a Bet Ha’mikdash-ban bemutatott áldozatokra vonatkozik. A Leviyim a Bet Ha’mikdash-ban csak bor fölött énekeltek, bor hiányában nem. Tosafot magyarázatának fényében a She’iltot kiddushra vonatkozó elemzése különösen figyelemre méltó. A She’iltot az אין אומרים שירה אלא על היין szabályát – amely csak a Bet Ha’mikdash-ban releváns – alkalmazza a péntek esti kiddush-unkra. Ez csak azért lehet így, mert a She’iltot nézete szerint minden zsidó otthon eléri a Bet Ha’mikdash státuszát Shabbaton. Mivel otthonaink mind részesülnek a Bet Ha’mikdash különleges szentségében, alkalmazzuk az אין אומרים שירה אלא על היין szabályát, és bort követelünk meg dicsőítő énekünkhöz, a kiddush-hoz. Amikor arról beszélünk, hogy otthonaink Shabbaton a Bet Ha’mikdash-hoz hasonlítanak, egyesek túlzásként vagy a Shabbat szentségének költői ábrázolásaként utasíthatják el ezt a fogalmat. A She’iltot megjegyzései azonban megmutatják nekünk, hogy ez a fogalom nagyon is valóságos, még szigorú halachikus értelemben is. Amikor péntek este kiddush-t mondunk, az oltár mellett állunk, és dicsőítő éneket éneklünk Hashemnek, ezért van szükségünk egy pohár borra. Amint felismerjük és értékeljük a kedushah-nak ezt az egyedülálló státuszát, amellyel a Shabbat fel van ruházva, különleges tisztelettel és megbecsüléssel fogjuk kezelni. A kedushah-t általában a kavod-dal – tisztelettel – kapcsolják össze. Például az égben lévő angyalok minden nap ezt éneklik: קדוש קדוש קדוש ה' צב-אות מלא כל הארץ כבודו – összekapcsolva Hashem különleges szentségét a כבודו-val – azzal a tisztelettel, amellyel nekünk kell Őt illetnünk. Ezért a Shabbatra vonatkozóan Yeshayahu próféta ezt parancsolja: לקדוש ה' מכובד – tisztelettel kell illetnünk „Hashem szent napját”. A Shabbat különleges szentsége megköveteli tőlünk, hogy tisztelettel kezeljük ezt a napot, ahogyan Hashem különleges szentsége megköveteli tőlünk, hogy tisztelettel illessük Őt. E fogalom megvilágító kifejezését találhatjuk Rabbi Akiva Eigernek a Shulhan Aruchhoz fűzött jegyzeteiben. A Tóra a kiddush parancsát ezzel a pasuk-kal fogalmazza meg: זכור את יום השבת לקדשו, amelyet úgy értelmezünk, hogy szóban ki kell mondanunk a Shabbat szentségét. Ezért a Tóra kötelezettségének szintjén az ember teljesíti kiddush-kötelezettségét, ha kihirdeti a Shabbat szentségét; azt a követelményt, hogy a kiddush-t kifejezetten egy pohár bor fölött kell elmondani, Bölcseink rendelték el. Rabbi Akiva Eiger tisztázza, hogy az ember a זכור את יום השבת לקדשו Tóra szerinti kötelezettségét akkor is teljesítheti, ha nem mondja el a kiddush szövegét, amennyiben megemlíti a Shabbat különleges státuszát. Sőt, Rabbi Akiva Eiger odáig megy, hogy azt mondja: még az is teljesíti a Tóra szerinti kötelezettséget, ha valakinek azt kívánja: „Shabbat Shalom” – vagy ahogyan az askenázok köszöntik egymást: „Good Shabbos”. A későbbi kommentátorok elmagyarázzák, hogy ez a köszöntés azért teljesíti a זכור את יום השבת לקדשו kötelezettségét, mert az emberek általában nem említik meg a napot, amikor köszöntenek valakit. Nagyon ritka, hogy valaki azt kívánja embertársának: „Jó vasárnapot” vagy „Jó szerdát”. Ezért a „Shabbat Shalom” kívánása lényegében a Shabbat különleges státuszának kifejezése, és ezáltal tiszteletet tanúsít a Shabbat iránt. Még egy egyszerű „Shabbat Shalom” köszöntés is a Shabbat különleges szent minőségének felismerését mutatja, és így a זכור את יום השבת לקדשו parancsának minimális teljesítését jelenti. Természetesen nem szabad megelégednünk egy puszta köszöntéssel, hanem egész Shabbat alatt, teljes viselkedésünkkel tiszteletet kell tanúsítanunk a Shabbat szentsége iránt. Amikor felismerjük a Shabbat kedushah-jának valódi mértékét, azt, hogy minden túlzás nélkül ugyanolyan szent, mint a Bet Ha’mikdash, akkor természetes módon az őt megillető tisztelettel fogjuk kezelni. Meg kell becsülnünk azt a különleges kiváltságot, hogy minden héten megtapasztalhatjuk a Templom-hegy és a Bet Ha’mikdash szentségét, és a Shabbat különleges kedushah-jának értékelése által méltók leszünk arra is, hogy megtapasztaljuk az újjáépített Bet Ha’mikdash kedushah-ját, hamarosan, napjainkban, ámen.