A pozitívumokra összpontosítva, a negatívumokat figyelmen kívül hagyva

A pozitívumokra összpontosítva, a negatívumokat figyelmen kívül hagyva Hacham Yehuda Ades, a Kol Yaakov jesiva ros jesivája, számos előadást tartott a gyermeknevelésről, amelyeket könyvben is összegyűjtöttek, és ezekben az előadásokban hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megdicsérjük a gyermekeket, és tartózkodjunk a bírálatuktól. Elmesélte, hogy egyszer elvitte jesivája munkatársait Rav Shachhoz, hogy útmutatást kérjen tőle diákjaik megfelelő neveléséhez, és Rav Shach ezt mondta: „Az esetek többségében a legjobb, ha figyelmen kívül hagyjuk.” Elmagyarázta, hogy egy diák sok mindent fog helytelenül tenni, és az esetek túlnyomó többségében nem azért fog megváltozni, mert bírálják. A bírálatnak legtöbbször az az egyetlen hatása, hogy negatív érzéseket kelt. Ezért a nevelőknek meg kell tanulniuk figyelmen kívül hagyni a kisebb kihágásokat. Hacham Ades ezt az üzenetet a gyermeknevelésre is alkalmazta. Természetesen a szülők nem hagyhatnak figyelmen kívül mindent, amit egy gyermek helytelenül tesz. Sok apró dolog van azonban, amit mi, szülők, hajlamosak vagyunk bírálni, pedig jobb lenne, ha nem tennénk, például azt, ahogyan egy kisgyermek ül vagy eszik. Hacham Ades ezt az üzenetet a házasságra is alkalmazta. Sok ros jesivához hasonlóan ő is tartott órákat a házasságra készülő vőlegényeknek és az újonnan házasodott diákoknak arról, hogyan kell helyesen megközelíteni a házastárssal való kapcsolatot. Arra intette diákjait, hogy legyenek nagyon óvatosak még az olyan látszólag ártatlan kritikus megjegyzésekkel is, mint például: „Miért a darabos mogyoróvajat vetted?” vagy „Hová tetted a mandzsettagombjaimat?” Gyakorlatként arra kérte diákjait, hogy készítsenek listát azokról a megjegyzésekről, amelyeket megfordult a fejükben, hogy feleségüknek mondják, de végül úgy döntöttek, hogy nem mondják ki. Az átlag körülbelül napi húsz ilyen megjegyzés volt. Elképzelhetjük, hogy azok a férjek, akiket nem képeztek ki arra, hogy ezen a téren óvatosak legyenek, valószínűleg havonta száz vagy akár még több ilyen megjegyzést tesznek. Rav Ades megjegyezte, hogy azok a férjek, akik válogatás nélkül tesznek ilyen megjegyzéseket, lényegében céltáblává változtatják feleségüket, mert minden egyes negatív megjegyzés olyan, mint egy nyílvessző, amely a szívbe fúródik. Egy negatív megjegyzés ártatlannak tűnhet, de az igazság az, hogy fájdalmat okoz, sebet ejt, és megmérgezi az otthoni légkört. Ez olyasmi, amin nagyon helyénvaló elgondolkodnunk Elul hónapjában, amikor arra kell összpontosítanunk, hogyan javíthatunk önmagunkon. Sokan abba a hibába esnek, hogy úgy gondolják, Elul kizárólag magasztos spirituális dolgokon való munkálkodás ideje. Az igazság azonban az, hogy Elulban elsődleges feladataink földhözragadt dolgokkal kapcsolatosak, például a körülöttünk élő emberekkel való kapcsolatainkkal. Kapcsolataink javításának egyik legfontosabb módja pedig az, hogy pozitívan beszélünk, és amennyire csak lehet, kerüljük a negativitást. Rav Ehrlenger egyszer azt a feladatot kapta apósától, Rav Wolbétől, hogy Elulban tartson órát a jesivájában. Amikor meghallotta a kérést, Rav Eherlenger nagyon izgatott lett, és türelmetlenül várta, hogy megtudja, milyen témáról szeretné, ha apósa beszélne az előadásában. Rav Wolbe nagy meglepetésére azt kérte tőle, hogy a Tóra szerinti helyes vezetésről beszéljen. Rav Wolbe elmagyarázta, hogy Elulban nem szabad megpróbálnunk a mennyekbe emelkedni, és kizárólag magasztos eszményekre gondolni. Figyelmünket hétköznapi, mindennapi tevékenységeinkre kell összpontosítanunk, és meg kell vizsgálnunk, mit tehetünk azért, hogy javítsunk viselkedésünkön, amikor szokásos napi rutinunkat végezzük – beleértve azt is, ahogyan vezetünk. Ez természetesen a kapcsolatainkban megnyilvánuló negativitás elkerülésére is igaz. Rav Ades elmesélte, hogy egy asszony, akinek a lánya a rabbi egyik diákjához ment feleségül, panaszkodott, hogy veje soha nem dicséri meg az ételt, amelyet felszolgál neki. Elmondta neki, hogy ez zavarja őt, ezért Rav Ades úgy döntött, hogy beszél a fiatalemberrel, anélkül hogy elárulná neki, miről beszélt az anyósával. Beszélgetésük során a diák arra panaszkodott, hogy anyósa otthonában elvárják tőle, hogy mindenből „nagy ügyet csináljon”, és lelkesen dicsérjen mindent, amit felszolgálnak neki – még a salátát is. „Nos” – mondta Rav Ades –, „miért ne néznénk meg, mi minden szükséges egy saláta elkészítéséhez? Menjünk el az élelmiszerboltba, válasszuk ki az összes zöldséget, álljunk sorba a pénztárnál, mossuk meg a zöldségeket, szeleteljük fel őket, tegyük egy tálba, adjuk hozzá a megfelelő fűszerezést, majd keverjük össze.” Elmagyarázta a diáknak, hogy még egy saláta elkészítése is időt és erőfeszítést igényel. Ha egy férj hazatér, és házi készítésű étel várja, de nem értékeli, mert úgy gondolja, hogy a feleség csupán „a dolgát végzi”, akkor a rabbi szavaival élve „nincs reménye”. Figyelnünk kell mindenre, amit értünk tesznek, és értékelnünk kell azt. A Gemara valóban azt mondja, hogy a jó vendég körülnéz az asztalnál, és ezt gondolja magában: „A házigazda mindezt értem tette!” Ez kell hogy legyen a hozzáállásunk az élet minden területén – érezzünk hálát mindazért, amit értünk tesznek, és semmit se vegyünk magától értetődőnek. Rav Ades azt is elmesélte, hogy miután édesapja elhunyt, otthonában külön összejövetelt tartottak a sheloshim (a haláltól számított harminc nap elteltének) megjelölésére, és ételt szolgáltak fel. A jelenlévő neves rabbik egyike Hacham Ovadia Hedaya volt, a halacha ismert tudósa és dayan (rabbinikus bíró). Távozása előtt Hacham Ovadia fontosnak tartotta, hogy bemenjen a konyhába, megköszönje Rav Ades édesanyjának az ételt, és megdicsérje az étel minőségét. Bár egyesek szokatlannak találhatják, hogy egy rabbi bemenjen a konyhába, hogy megköszönje az ételt elkészítő asszonynak a munkáját, Hacham Ovadia Hedaya úgy érezte, hogy ez szükséges hálája kifejezéséhez. Egy másik alkalommal Rav Ades elmesélte, hogy részt vett egy sheva berachot ünnepségen, és valaki felemelte a májat, megszagolta, majd fintort vágott, kifejezve nemtetszését. A többi vendég természetesen azt feltételezte, hogy a máj megromlott, ezért senki sem evett belőle. Rav Ades azt mondta, hogy ez „gyilkosság” volt, mert megszégyenítette és megbántotta az asszonyt, aki keményen dolgozott az étel elkészítésén. Hozzátette, hogy amikor legközelebb ilyen rendezvényen vett részt, fontosnak tartotta, hogy mindent megdicsérjen – a szalvétákat, a tányérokat, az elrendezést, a zsemléket és minden mást. Rav Ades megfigyelte, milyen hatással volt ez gyermekeire, akik követték példáját, és hozzászoktak ahhoz, hogy dicsérjenek és pozitívan beszéljenek. Ha minden dolog pozitív oldalára összpontosítunk, és tartózkodunk a negatív beszédtől, otthonainkat pozitív energiával és őszinte örömmel tölthetjük meg. Rav Ades továbbá megjegyezte, hogy amikor pozitív szemlélettel közelítünk a körülöttünk lévő emberekhez és dolgokhoz, saját önbecsülésünket is építjük. A negatív emberek, akik rendszeresen másokat keresnek, hogy bírálják őket, gyakran önmagukat is gyorsan bírálják, ami üresség- és alacsonyrendűség-érzéshez vezet. Ahogyan a tüzet sem lehet arra utasítani, hogy egyes dolgokat égessen, másokat pedig ne, ugyanúgy a negatív szemléletet sem lehet kizárólag mások ellen irányítani, önmagunk ellen pedig nem. Amikor pozitívan tekintünk másokra, önmagunkra is képesek vagyunk pozitívan tekinteni, és egészséges önképet kialakítani. Ez mindig érvényes, de különösen fontos Shabbaton, amikor egy lépést hátralépünk, hogy értékeljük mindazt a jót, amellyel ה׳ megáldott bennünket. Ráadásul a Shabbat előkészítésébe fektetett sok munka tökéletes lehetőséget kínál arra, hogy megeddzük magunkat az értékelésben és a hálában. Ugyanez igaz Ros Hásánára is. Ros Hásánákor nem szabad megpróbálnunk fejünket a „felhőkig” emelni, és kizárólag magasztos, elvont, spirituális dolgokra összpontosítani. Figyelmünket jellemünk földhözragadt vonásaira kell irányítanunk, amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy pozitívan és hálásan tekintsünk az életünkben jelen lévő emberekre. Ha megpróbálunk pozitívan tekinteni a világra, és elkerülni a negativitást, boldogabb és teljesebb életet fogunk élni, valamint erősebb és boldogabb kapcsolataink lesznek.