Ismerje meg vendégét

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Gemara a Sabbat 119a lapján a Sabbat megtartását a Hachnasat Orchim micvájával hasonlítja össze. Elmeséli Rabba bar Rav Huna történetét, aki Rabba bar Rav Nachman házába érkezett. Érkezésekor egy gyönyörű, bőséges ételt hoztak neki, mire Rabba bar Rav Huna megkérdezte, honnan tudták, hogy jönni fog! A házigazda így válaszolt: „Talán fontosabb vagy a Sabbatnál? Az ételt a Sabbat tiszteletére készítettük, nem miattad, ahogy írva van: וקראת לשבת עונג.” Hasonlóképpen a Gemara egy második történetet is elmond, amely bemutatja a Sabbat és a Hachnasat Orchim közötti kapcsolatot: Rav Nachman bar Yitzchak a Sabbat előtt átrendezte házában a bútorokat. Ezt magyarázta: „Ha Rav Ami és Rav Asi eljönnének a házamba, a tiszteletükre rendbe tenném a házamat. Ugyanígy helyénvaló ezt a Sabbat iránti tiszteletből is megtenni.” Az Ein Yaakovhoz írt Ahavat Eitam kommentár megkérdezi: honnan következtet a Gemara arra, hogy a kavod Sabbat egyenlő a vendégek meghívásával? Talán a Sabbat fontosabb a vendégeknél, ahogy írva van: גדולה הכנסת אורחים מהקבלת פני השכינה, a Hachnasat Orchim még a shechina fogadásánál is nagyobb, de azt nem mondja, hogy a Sabbat nagyobb a shechina fogadásánál! Talán az embernek bőséges ételeket kell készítenie és át kell rendeznie a bútorokat egy vendég kedvéért, nem pedig a Sabbat kedvéért! Hogyan vezethető le ez az alapelv a Gemarában idézett két történetből? A Tikunei Zohar azt tanítja, hogy ha az ember mosollyal és lelkesedéssel fogadja „Sabbat-vendégét”, vagyis a neshama yetairát, amikor lelke elhagyja ezt a világot, akkor a shamayimban hasonló lelkesedéssel fogják fogadni. Más szóval, ahogyan az ember ebben a világban bánik a neshama yetairájával, az tükröződni fog a következő világban. A vendégek fogadása hasonló a קבלת פני השכינה-hoz, és a Zohar a Sabbat fogadását a hachnasat orchimmal hasonlítja össze. Sabbaton visszatérünk Ádám HaRishon szintjére, mielőtt neshama yetairáját beszennyezte volna a bűn. Ezért üdvözöljük az „új önmagunkat”, a tiszta lelket, amely Sabbatra „meglátogatja” otthonunkat. Middah kneged middah: ahogyan az ember ezen a világon fogadja a lelkét Sabbaton, úgy fogják őt fogadni, amikor lelke visszatér a következő világban. Rav Nosson Tzvi Finkelnek, a Mir Jesiva Rosh Jesivájának, heti chavrusája volt egy fiatalemberrel. Konfliktus alakult ki közöttük, és többé nem tudott a fiúval tanulni a megszokott időpontban, ezért Rav Nosson Tzvi megkérdezte, hogy a fiatalember tudna-e inkább szombat délután tanulni. Bár a fiú sokkal jobban szeretett volna lefeküdni és pihenni, beleegyezett. Az új időpontban tartott első Sabbaton a fiú Rav Nosson Tzvi Finkellel ült, ásítozva és kimerülten egy ilyen nehéz étkezés után. A Rosh Jesiva azonban, aki idősebb és gyengébb volt, ugyanolyan lelkesedéssel és erővel tanult, mint mindig! Végül a fiú összeszedte a bátorságát, és megkérdezte: „Rebbi, honnan merít erőt ahhoz, hogy így tanuljon? Feleannyi idős vagyok, és jobb formában vagyok, mégis elalszom!” Rav Nosson Tzvi azt válaszolta, hogy Sabbaton a neshama yetira vendégként alászáll hozzá. Mi történne, ha Sabbat után visszatérne, és csak arról tudna beszámolni, hogy kapott egy kis plusz ételt és italt?! A neshama szavakkal, Tórával akar táplálkozni, nekünk pedig azzal kell táplálnunk a vendéget, amihez hozzá van szokva, ahogy a Mesillat Yesharim mondja: הנפש לא תמלא, a lélek soha nem telik be. A zsidó lélek és test összehasonlítható egy hercegnővel (a lélekkel), aki egy földműveshez (a testhez) ment feleségül. Bármennyire is igyekszik a földműves kedvében járni a hercegnőnek, ez egyszerűen nem lesz elég. Fogalma sincs, honnan jön, és mi hiányzik neki. Nem akarja azt a tál zabkását, amelyet szeretettel készít el neki; kaviárt és bordasültet akar! Ugyanígy a lélek sóvárgása is megmarad. A lelket nem lehet kaviárral és bordasülttel lelkesíteni! Valami sokkal mélyebb és magasztosabb után vágyakozik. A lélek tanulni akar! A lélek egy kis Gemarát akar! Minden héten van ez a vendég, aki a szívünkbe érkezik, és akit megfelelően kell táplálnunk. Rav Wolbénél tanultam Beer Yaakovban, amikor az még egy elhagyatott pusztaság volt. Volt néhány narancsfa és egy kicsi, régi bevásárlóközpont, amely még az 1930-as évekből maradt fenn, de ezen kívül nem sok minden volt elérhető. A közelben volt egy elmebetegek számára fenntartott otthon is, és időről időre néhány beteg bebarangolta a jesiva területét és környékét, ami kissé ijesztővé válhatott. Rav Wolbe időnként arra biztatott, hogy magányos sétákat tegyünk. Az egészségügyi előnyökön kívül hangsúlyozta, hogy ezek lehetővé teszik az ember számára, hogy önmagáról, a teremtésről és G-d-ről gondolkodjon. Egy nap a jesiva egyik fiúja elindult az egyik első sétájára. Körülbelül öt perc múlva visszarohant, és azt mondta, hogy megijedt. Rav Wolbe ezt megerősítette: „Igen, azért, mert találkoztál valakivel az úton.” A fiú azt gondolta, hogy Rav Wolbe az intézet egyik lakójára utal, ezért így válaszolt: „Nem, nem találkoztam senkivel.” Oda-vissza beszéltek erről, míg végül Rav Wolbe azt mondta: „Találkoztál valakivel, akivel még soha nem találkoztál – önmagaddal találkoztál. Egész életedben barátok és családtagok vettek körül. Önmagad számára idegen voltál! Most pedig találkoztál ezzel az »idegennel«, és hazarohantál.” Minden Sabbaton van egy vendég, aki belép az otthonunkba, és akit „önmagunknak” nevezünk. Ismerjétek meg „vendégeteket” azáltal, hogy Sabbaton együtt tanultok és elmélkedtek. Sabbat salomot kívánunk.