Szívünk és szemünk őrzése

A szívünk és szemünk őrzése A Tóra a Bamidbár könyvében (15) megparancsolja: ולא תתורו אחרי לבבכם ואחרי עיניכם – „Ne tévelyegjetek szívetek és szemetek után.” Ez a parancs az alapja annak a követelménynek, hogy kerüljük a helytelen gondolatokat és a helytelen látványokat. A Sefer Ha’manhig (a tfilin törvényei) azt írja, hogy a tfilint a karunkra, a szívünk közelébe, valamint a fejünkre, a szemünk közelébe helyezzük, hogy segítsen bennünket e parancs betartásában. Amikor tfilint viselünk a szívünk és a szemünk közelében, segítünk megvédeni magunkat a helytelen gondolatoktól és látványoktól. Bölcseink azt tanítják, hogy szombaton nem viselünk tfilint, mert a tfilin célja, hogy jelként szolgáljon Istenhez fűződő különleges kapcsolatunkra, és maga a szombat is ilyen jelként szolgál. Így tehát kiderül, hogy a szombat átveszi a tfilin szerepét. Ha így van, akkor arra következtethetünk, hogy a szombatnak – a tfilinhez hasonlóan – megvan az a képessége, hogy segítsen bennünket a helytelen gondolatok és helytelen látványok elkerülésére irányuló törekvésünkben. A szombat és e követelmény közötti kapcsolat másik forrása a Talmud Jerusálmi (Beráchot) egyik megjegyzése: „A szív és a szem a bűn két közvetítője. Meg van írva (Mislé 23): »Add nekem a szívedet, és szemed őrizze útjaimat.« A Mindenható azt mondta: Ha nekem adod a szívedet és a szemedet, akkor tudni fogom, hogy az enyém vagy.” Amikor azon dolgozunk, hogy elkerüljük a helytelen gondolatokat és látványokat, megmutatjuk, hogy a Mindenhatóhoz tartozunk, és rendíthetetlenül neki vagyunk szentelve. Ennek megfelelően szombaton, azon a napon, amely kifejezi a Hasemhez fűződő egyedülálló kapcsolatunkat, különös jelentősége van annak, hogy biztosítsuk: ne gondoljunk helytelen dolgokra, és ne tekintsünk helytelen látványokra. A szemünk őrzésének követelménye többet jelent annál, mint hogy egyszerűen elkerüljük a tiltott látványokat. A Hovot Ha’levavot (a Sáár Ha’perisutban, az 5. fejezetben) azt írja, hogy az ember úgy kerülheti el a helytelen látványokat, ha tudatosan figyeli, elemzi és értékeli Isten csodálatos teremtményeit. Amikor például megnézünk egy gyümölcsöt, és értékeljük a színét, állagát, összetételét, ízét és általános kialakítását, áhítat és hála tölt el bennünket Hasem végtelen bölcsessége és végtelen jósága iránt, és ezek az érzések segítenek elkerülni a helytelenséget. A Hovot Ha’levavot több zsoltárverset idéz Tehillimből, amelyekben Dávid király a természet világának csodáin ámul, például: כי אראה שמיך מעשה אצבעותיך – „Mert látom egeidet, ujjaid művét”, valamint: השמיים מספרים כבוד קל – „Az egek hirdetik Isten dicsőségét.” E második vers szerepel azoknak a Tehillim-fejezeteknek a sorozatában, amelyeket hozzáadunk a szombat reggeli Pszuké Dezimrá-szolgálathoz, és valóban, a legtöbb fejezet, amelyet hozzáadunk, a természet világának csodáiról beszél. Ennek természetesen egyik oka az, hogy a szombatot annak emlékére tartjuk meg, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, ezért ezen a napon helyénvaló beszélni az általa teremtett csodálatos világról és elmélkedni róla. A Hovot Ha’levavot megjegyzéseinek fényében azonban e fejezetek és a szombat között más kapcsolat is lehet. Mivel a szombat az az idő, amikor meg kell kettőznünk a szemünk őrzésére irányuló erőfeszítéseinket, a természet világának csodáiról beszélünk, mert e csodák szemlélése segít elkerülni a tiltott látványok megtekintését. A Hovot Ha’levavot megjegyzései eszünkbe juttatnak egy magyarázatot egy másik vershez, amely szerepel a szombaton hozzáadott Tehillim-fejezetekben: סור מרע ועשה טוב – „Fordulj el a rossztól, és tégy jót.” A Muszár rabbijai ezt úgy magyarázzák, hogy a rossz elkerülésének módja az, ha jó cselekedetekkel foglaljuk el magunkat. Minél inkább a טוב-ra, a szent és értékes tevékenységekre összpontosítjuk figyelmünket, annál inkább védve leszünk a רע-tól, a rossztól és a bűntől. Ezt a gondolatot hangsúlyozza a Rambam is a tiltott kapcsolatokkal foglalkozó törvényekről szóló részének végén. Azt írja, hogy az e területen jelentkező kísértés elkerülésének módja az, ha gondolatainkat a Tóra szavaira összpontosítjuk: יפנה עצמו ומחשבתו לדברי תורה, וירחיב דעתו בחכמה, שאין מחשבת עריות מתגברת אלא בלב פנוי מן החכמה. Az ember irányítsa önmagát és gondolatait a Tóra szavai felé, és szélesítse elméjét bölcsességgel, mert a tiltott kapcsolatok gondolata csak olyan szívben erősödik meg, amely mentes a bölcsességtől. Ahelyett, hogy egyszerűen csak megpróbálnánk elkerülni a helytelen gondolatokat és látványokat, aktívan kell foglalkoztatnunk elménket a Tórával, és azon kell dolgoznunk, hogy bővítsük Tóra-ismeretünket és elmélyítsük a Tóra megértését. Az emberi elme úgy van megalkotva, hogy természeténél fogva szüksége van arra, hogy valamivel megtöltsék. Ha nem gondoskodunk arról, hogy Tórával és a Hasem iránti szeretettel töltsük meg, akkor más dolgok fogják megtölteni. Ezért erőfeszítést kell tennünk, hogy elménket Tórával és más pozitív, szent gondolatokkal töltsük meg, és ez meg fog védeni bennünket a helytelen gondolatoktól. A Rambam azzal zárja, hogy a Mislé egyik פסוקját idézi, amely a Tórát egy asszonyhoz hasonlítja, és arra tanít, באהבתה תשגה תמיד – hogy úgymond „szerelmi betegségben” kell szenvednünk a Tórához fűződő érzelmi kapcsolatunk miatt. Ezt úgy magyarázták, hogy egy férfi szívében csak egyetlen asszony valódi szeretetére van hely. A Rambam itt azt tanítja, hogy ha a Tórát tesszük szeretett „feleségünkké”, akkor nem marad hely elménkben a helytelenség számára. A szombat az az idő, amikor növeljük odaadásunkat a Tóra tanulmányozása iránt, és szeretetünket a Tóra tanulmányozása iránt, ami segíteni fog bennünket a helytelen gondolatok és látványok elkerülésére irányuló erőfeszítéseinkben. Minél inkább értelmes és szent tevékenységekkel foglaljuk el magunkat, különösen a Tóra tanulmányozásával, annál jobban fel leszünk készülve arra, hogy távol maradjunk a helytelen dolgoktól. Végül a Reshit Hochmah azt tanítja, hogy a helytelen gondolatok és látványok elkerülésében úgy sikerülhet előrehaladni, ha általánosságban véve spirituálisabb emberré válunk. Ezt írja: בהיותו מסלק עיניו מהגשמיים, יחשוב ברוחניים...כי מדרך האדם מצד נשמתו להמשך אחר הרוחניים...וכשהוא חושב בגשמי הוא חוץ מטבעו. Amikor elfordítja szemét az anyagi dolgoktól, a spiritualitásra fog gondolni… Mert az ember természetéhez tartozik, hogy lelke révén a spiritualitás felé vonzódjon… és amikor az anyagi dolgokra gondol, természetén kívül van. Mivel szent lélekkel vagyunk megáldva, természetünknél fogva a spiritualitás felé vonzódunk, de szívünk és szemünk eltérít bennünket alapvető természetünktől, amikor az anyagi dolgok kísértésbe ejtik őket. Szombaton נשמה יתירה-t – egy többletlelket – kapunk, ezért erősebben vonzódunk a spiritualitás felé, mint hétköznapokon. Így szombaton különleges képességünk van arra, hogy eltávolodjunk a helytelen gondolatoktól és látványoktól azáltal, hogy elménket és szívünket spirituális dolgokra, Tórára és imára összpontosítjuk, és ez átitat bennünket azzal a szentséggel és tisztasággal, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy ellenálljunk azoknak a nehéz kihívásoknak, amelyekkel a mindennapi élet során oly gyakran szembesülünk.