A tudatlanság nem boldogság

A tudatlanság nem boldogság Megengedett számunkra, sőt még ösztönöznek is bennünket arra, hogy életbölcsességeket tanuljunk bármely személytől és bármely tapasztalatból, amely ilyen tanulságokat kínál. Bölcseink azt tanítják, hogy Yaakov Avinu ezt mondta Esavnak: עם לבן גרתי ותרי"ג מצוות שמרתי ולא למדתי ממעשיו הרעים – „Lávánnal éltem, megtartottam a 613 parancsolatot, és nem tanultam gonosz útjaiból.” A ולא למדתי ממעשיו הרעים kifejezés egyszerű jelentése az, hogy Yaakovot nem befolyásolta Láván bűnössége, és sok, Lávánnal együtt töltött év ellenére hű maradt értékeihez és alapelveihez. Néhány rabbi azonban ezt egyfajta vallomásként értelmezte. Yaakov azt fájlalta, hogy nem tanulta meg azokat az értékes tanulságokat, amelyek Láván gonosz útjainak megfigyeléséből származhattak volna. Még egy olyan gonosz embertől is van mit tanulnunk, mint Láván. Saját tapasztalatomban sikerült értékes tanulságot levonnom az Egyesült Államok szervezett bűnözésének történetében szereplő egyik leghírhedtebb alak életéből. Amikor hetedik vagy nyolcadik osztályos voltam, életrajzot írtam egy Lucky Luciano nevű maffiavezérről. A „Lucky” becenevet azért kapta, mert túlélt egy gyilkossági kísérletet. Valószínűleg sok ember haláláért volt felelős. A második világháború idején képes volt segíteni a kormánynak, mert a kikötők a maffia irányítása alatt álltak, és segített megtalálni a német kémeket. Ez az országnak tett szolgálat bizonyos fokú kegyelmet szerzett neki bűneiért, és élete utolsó éveit békében töltötte Szicíliában. Halála előtt egy újságíró interjút készített vele, és megkérdezte, tanult-e valamit bűnözőként leélt élete során. „Visszatekintve – mondta –, rengeteg erőfeszítést fektettem a szervezett bűnözésbe, a maffiába. Valószínűleg ugyanekkora erőfeszítést fordíthattam volna arra, hogy az illegális dollár megszerzése helyett a legális dollárt keressem.” A szervezett bűnözés hatalmas erőfeszítést, elszántságot és vezetői készséget igényel. Lucky Luciano mindezt arra fordíthatta volna, hogy helyesen tegye a dolgokat, és talán felépíthetett volna egy Fortune 500-as vállalatot. Ezek voltak a világhoz intézett utolsó szavai. Sokat tanulhatunk egy maffiavezér életének végén megfogalmazott gondolataiból. A dolgok helyes módon való elvégzése nem igényel lényegesen több erőfeszítést, mint a helytelen módon való elvégzésük. Nem kell olyan sok mindenről lemondanunk ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk. Vannak, akik félnek vagy vonakodnak tanulmányozni a sábát törvényeit, mert attól tartanak, hogy képtelenek lesznek megfelelően betartani minden részletüket. Úgy érzik, hogy „a tudatlanság boldogság” – jobb, ha egyszerűen nem tudják, mint ha olyan információkat tanulnának, amelyeket túl nehéz számukra a gyakorlatban alkalmazni. Ez azonban súlyos hiba. Ugyanazt az erőfeszítést, amely egy „tiltott csésze tea” elkészítéséhez szükséges sábátkor, felhasználhatjuk egy „engedélyezett csésze tea” elkészítésére is. Ez nem olyan nehéz vagy bonyolult. Éppen ellenkezőleg: minél többet tud valaki, annál többet képes aggodalom nélkül megtenni. Természetesen nincs helyes módja annak, hogy sábátkor autót vezessünk, de amikor megtanuljuk a halachot, felfedezzük a dolgok helyes elvégzésének módját, így megfelelően megtarthatjuk és élvezhetjük a sábátot. A Hafetz Haim hasonló megjegyzést tett a lashon ha’ra tilalmával kapcsolatban. Azt mondta, hogy az a személy, aki megtanulja a lashon ha’ra törvényeit, sokkal jobb helyzetben van, mint az, aki nem tanulja őket. Aki nem tanulmányozza ezeket a halachot, egyáltalán nem tud beszélni, mivel nem tudja, mely beszéd megengedett és melyik tilos. Amint azonban valaki megtanulja a megengedett és tiltott beszéd törvényeit, aggodalom nélkül beszélhet. Valóban azt mesélik, hogy a Hafetz Haim fontosnak tartotta, hogy beszélgetős ember legyen, és hosszan beszélgessen másokkal, hogy megmutassa: a lashon ha’ra törvényeinek alapos tanulmányozása és aprólékos betartása nem akadályozza meg az embert a beszédben, hanem éppen ellenkezőleg, lehetővé teszi számára, hogy szabadon, a tilalmak megszegésétől való aggodalom nélkül beszélgessen. Ez a yetzer ha’ra kiszámított stratégiája: elhitetni velünk, hogy a halachot tanulmányozása nehezebbé és korlátozottabbá teszi az életet, ezért megfélemlítve és vonakodva érezzük magunkat a tanulástól. Rav Yerucham Levovitz ezt a tanulságot az európai Mir jesivában tanította diákjainak, ahol az 1930-as években tanított, a koffeinmentes kávé példáján keresztül. Orvosa azt mondta neki, hogy szívbetegsége miatt abba kell hagynia a kávéivást, mivel a koffein potenciálisan káros lehet. Rav Yerucham, aki szeretett kávét inni, nem tehetett mást, mint hogy minden kávét elkerül. Egyik amerikai tanítványa azonban egy évben hazament Peszachra, majd visszahozott a jesivába egy üveg koffeinmentes kávét Rav Yerucham számára. Elmagyarázta neki, hogy ezt a kávét megihatja, mert nincs benne koffein. „De milyen az íze, ha nincs benne koffein?” – kérdezte a rabbi. „Lehetetlen, hogy olyan íze legyen, mint a rendes kávénak!” A rabbi megkóstolta a kávét, és meglepetésére olyan íze volt, mint a rendes kávénak, annak ellenére, hogy nem tartalmazott koffeint, és megihat­ta anélkül, hogy károsította volna az egészségét. Rav Yerucham egy egész előadást tartott jesivájában erről a témáról, arról a hibáról, amelyet elkövetett. Azt gondolta, hogy a koffein – a tiltott anyag – adja a kávé élvezetes ízét. Feltételezte, hogy nincs mód arra, hogy egészségének károsítása nélkül élvezhesse a kávét. Hasonlóképpen, a yetzer ha’ra elhiteti velünk, hogy minden jónak és élvezetesnek szükségszerűen ártalmasnak kell lennie. Így elcsüggedünk és megijedünk, kétségbeesünk, és meg sem próbáljuk. Ez azonban szörnyű hiba. Ahogyan azok a betegek, akiknek nem szabad koffeint fogyasztaniuk, élvezhetik a koffeinmentes kávét anélkül, hogy kárt okoznának maguknak, úgy mi is élvezhetünk kellemes életet anélkül, hogy lelki kárt okoznánk magunknak. A tudatlanság nem boldogság. A tudás nem olyasmi, amitől félni kell. Nem szabad félnünk attól, hogy folyamatosan tanulmányozzuk és megtanuljuk a sábát halachotját, amelyek csak erősíteni fogják sábáttartásunkat, és lehetővé teszik számunkra, hogy minden héten a lehető legteljesebben élvezzük a sábátot.