Lashon Ha’ra: Saját negativitásunk tükrözése

Lashon Ha’ra: Saját negatívumaink tükrözése Magától értetődik, hogy a lashon ha’ra (másokkal kapcsolatos negatív beszéd) mindig tilos, a hét bármely napján. A Pele Yoetz azonban a kabbala bölcseire hivatkozva azt írja, hogy különösen nagy jelentősége van annak, hogy kifejezetten sábátkor kerüljük a lashon ha’rát. Elmagyarázza, hogy sábátkor megkapjuk azt a képességet, hogy hatással legyünk a legfelsőbb világokra. Miközben tetteink mindig hatással vannak, és jelentős befolyást gyakorolnak a felső világokban, cselekedeteink sábátkor különösen erőteljesek, és a legmagasabb szintekre is elérnek. Ez azt jelenti, hogy az általunk sábátkor teljesített micvák különösen erőteljes pozitív hatást fejtenek ki, az általunk elkövetett bűnök pedig, az Ég mentsen, különösen káros hatással vannak. A sábátkor elkövetett leggyakoribb bűn, írja a Pele Yoetz, a דברים האסורים – tiltott beszéd. Sábátkor több időt töltünk együtt másokkal, ezért hajlamosabbak vagyunk lashon ha’rát beszélni, mint a munkahét mozgalmas forgatagában. Ezért különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kifejezetten sábátkor kerüljük a lashon ha’rát, még inkább, mint a hét többi napján. A Tanach egyik forrása a lashon ha’ra – emberekről szóló negatív beszéd – kerülésének követelményére a Tehillim (34) következő paszukja: מי האיש החפץ חיים אוהב ימים לראות טוב, נצור לשונך מרע ושפתיך מדבר מרמה.. Ki az az ember, aki életre vágyik, aki szereti a napokat, hogy jót lásson? Őrizd nyelvedet a gonosztól, ajkadat pedig a megtévesztő beszédtől… Az Arizal megjegyezte, hogy a מרע ושפתיך מדבר מרמה szavak kezdőbetűi a מומם – „az ő hibájuk” – szót adják ki. Ez a célzás a Gemara megjegyzésére utal a Masechet Kiddushinban (70a): כל הפוסל...במומו פוסל – aki rendszeresen hibát talál másokban, maga is vétkes ugyanabban a „hibában”, amelyért mindig másokra bírálatot mond. Ha hajlamosak vagyunk negatívan beszélni másokról, ez gyakran azért van, mert mi magunk is vétkesek vagyunk abban a negatív tulajdonságban. Ez a célzás a נצור לשונך מרע ושפתיך מדבר מרמה szavakban. Ha nem őrizzük nyelvünket, és rendszeresen mások hiányosságaira mutatunk rá, az általában azért van, mert éppen ezek a hiányosságok gyötörnek bennünket. Rabbenu Yonah (Sha’areh Teshuvah, 3) ezt a pontot egy légy példáján keresztül szemlélteti, amelyet vonz a szenny. Ha „vonzódunk” az emberek „szennyéhez”, negatív tulajdonságaikhoz, és ez ragadja meg a figyelmünket, ez kelti fel érdeklődésünket, akkor azért van, mert olyanok vagyunk, mint egy „légy”: kicsik és jelentéktelenek vagyunk. A hibás emberek mindig mások hibáiról beszélnek, míg az igaz emberek mindig mások jó tulajdonságairól beszélnek. Rabbenu Yonah ebben az összefüggésben egy történetet mond el olyan emberekről, akik sétáltak, és rábukkantak egy állati tetemre. Az emberek megjegyezték egymásnak, milyen erős, bántó bűzt áraszt a tetem, egy bizonyos bölcs ember azonban, aki velük volt, így szólt: „Nézzétek, milyen fehérek a fogai!” A hibáktól sújtott emberek mások hibáit veszik észre, míg az istenfélő emberek mások dicséretes tulajdonságait veszik észre. Ennek a jelenségnek az egyik legvilágosabb példája Korah volt, aki szembeszállt Moshe Rabbenuval, és megkérdőjelezte vezetői szerepét, ezt kérdezve: מדוע תתנשאו על קהל ה' – „Miért emelitek magatokat az Örökkévaló gyülekezete fölé?” Korah azzal vádolta Moshe-t, hogy hatalom- és tekintélyvágyból érvényesíti uralmát Am Yisrael fölött. Megdöbbentő módon Korah éppen azzal az egyetlen hibával vádolta Moshe-t, amelytől a Tóra kifejezetten tanúsítja, hogy Moshe nagyon távol állt: והאיש משה ענו מאד מכל האדם אשר על פני האדמה. Moshe volt a világ legszerényebb embere. Ha Korah egy olyan vétket akart választani, amelyet hamisan Moshe-nak tulajdonít, miért éppen azt az egyetlen vétket választotta, amelyben Moshe nyilvánvalóan nem volt bűnös? Rav Yehuda Ades, a Yeshivat Kol Yaacov jesivájának Rosh Yeshivája, a כל הפוסל במומו פוסל elve alapján válaszol. Korah maga is arrogáns volt, és hatalomra, valamint tekintélyre vágyott, ezért ugyanazzal a vétekkel vádolta Moshe Rabbenu-t. Ez nagyon kijózanító gondolat. Ha azt tapasztaljuk, hogy mindig mások hibáira mutatunk rá, és mások miatt panaszkodunk, az a saját hibáink miatt van. Minél magasabbra emeljük magunkat, annál kevesebb hibát találunk másokban. Sok évvel ezelőtt, amikor jesivában tanultam, volt egy férfi, akinek 10 000 dollárra volt szüksége az esküvőjéhez. Úgy döntött, hogy tíz barátját – köztük engem is – kéri meg, hogy egyenként 1000 dollárt gyűjtsenek össze erre a célra. Én úgy gondoltam, hogy tíz különböző embert keresek meg, és mindegyiküktől 100 dollár adományt kérek. Erőfeszítéseim általában sikeresek voltak, de miközben lassan közeledtem a célomhoz, beszéltem egy bizonyos személlyel, akinek a válasza nagyon zavaró volt. „Téged csak a pénz érdekel” – mondta ez az ember. „Pont olyan vagy, mint az összes többi rabbi, akiket semmi más nem érdekel a pénzen kívül. Soha nem hívnak fel csak azért, hogy köszönjenek, mert kizárólag a pénz érdekli őket.” Valóban sok ember gondolkodik így. Eljönnek a zsinagógába, meglátnak egy Izraelből érkezett rabbit, és azonnal tudják, hogy pénzt gyűjteni jött. Ezért úgy döntenek, hogy a rabbinak valójában csak a pénz számít. Hatékony választ kellett adnom, és Hashem egy pontos hasonlatot juttatott eszembe, amelyet felhasználtam, hogy megmutassam ennek az embernek, miért téved. Képzeljünk el egy férfit, aki egy élénk és sikeres hesed-szervezetet vezet. Napjait, és gyakran éjszakáit is fáradhatatlanul azzal tölti, hogy segítsen a rászoruló embereken és családokon, köztük beteg pácienseken, beteg emberek családtagjain, anyagi nehézségekkel küzdőkön, munkanélkülieken és így tovább. Körülbelül kéthetente meg kell tankolnia az autóját, ezért elmegy egy bizonyos benzinkútra, amely a háza és az irodája közötti útvonalon található. Egy alkalommal, amikor beáll a benzinkútra, a munkás, aki mindig megtankolja az autóját, odafordul hozzá, és azt mondja: „Tudja, magát csak a benzin érdekli. Soha nem jön ide csak azért, hogy köszönjön, vagy bármilyen más okból, mint hogy benzint vegyen. Ez az egyetlen dolog, ami a fejében jár.” Természetesen ez abszurd. A férfinak nagyon tartalmas, mozgalmas élete van, amelyet a rászorulók megsegítésének szentel. Azért jön a benzinkútra, mert ezt meg kell tennie, nem azért, mert csak ez jár a fejében. Ezért a férfi a benzinkutas felé fordul, és azt mondja: „Nem, maga fordítva látja. Maga az egész napját benzinpumpálással tölti. Magának jár egész nap a benzin a fejében, és ezért vádolt engem ugyanezzel.” Hasonlóképpen, ha egy rabbi jesivát vagy más intézményt vezet, életét magasztos és fontos céloknak szenteli. Szükségszerűségből pénzt kell gyűjtenie az intézmény támogatására, ahogyan időről időre mindannyiunknak el kell mennünk a benzinkútra, hogy megtankoljuk az autónkat. Csak az vádolná ezt a rabbit azzal, hogy kizárólag a pénzre gondol, aki egész nap a pénzre gondol, és akinek a pénz a legfontosabb dolog. Valahányszor késztetést érzünk arra, hogy negatív megjegyzést tegyünk valakire, hogy rámutassunk egy másik ember hibáira, álljunk meg, és őszintén kérdezzük meg magunktól, hogy az illető valóban a saját tükörképünk-e, és azért nézünk-e rá kritikusan, mert mi magunk is vétkesek vagyunk ugyanazokban a hibákban. A Gemara híres megjegyzése szerint: הרואה סוטה בקלקולה יזיר עצמן מן היין – aki látja egy szotának, egy házasságtörést elkövető nőnek a halálát, fogadja meg, hogy tartózkodik a bortól, hogy segítsen biztosítani, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát. Sok kommentátor kérdezi: nem kellene-e a szota halálának megrázó látványa önmagában is elég legyen ahhoz, hogy eltántorítson valakit ettől a bűntől? Miért éppen annak, aki látta, mi történt a szotával, kell óvintézkedéseket tennie, hogy megvédje magát az erkölcstelenségtől? A válasz az, hogy aki másokban gonoszságot lát, azt nagy valószínűséggel ugyanaz a baj gyötri. Ezért ha valaki látja a szota bukását, nagyon is lehet, hogy benne is megvan ugyanez a hajlam, amelytől meg kell védenie magát. Ennek a gondolatnak az a következménye, hogy szégyent kell éreznünk, amikor lashon ha’rát beszélünk. Ha belemerülünk mások hibáinak kitárgyalásába, lényegében mindenkinek, aki hallgat minket, bejelentjük, hogy mi magunk is vétkesek vagyunk ezekben a hibákban. Összpontosítsuk tehát erőfeszítéseinket arra, hogy önmagunkat tökéletesítsük, ahelyett hogy mások tökéletlenségeire összpontosítanánk.