Sábát nyugalma

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Rabbi David Cohen, a Chevroni Jesiva ros jesivája, nemrégiben kiadta a Sefer Chemdat Yamimot, egy olyan szefert, amely a sábátról tartott órái alapján készült. Amikor meglátogattam őt Erec Jiszráélben, kaptam tőle egy példányt, és a következő néhány hétben szeretnék megosztani Önökkel néhány hatalmas chiddusimot, amelyek ebben a szeférben szerepelnek: Rabbi David Cohen a Sefer Afikei Yehudát (a szlonimi maggid 27. prédikációja) idézi, aki megkérdezi: Mi a מְנוּחָ֖ה szó jelentése sábátkor? Míg egyszerű szinten a מְנוּחָ֖ה „pihenést” jelent, a מְנוּחָ֖ה sábáti értelmezésekor mélyebb jelentésnek kell lennie. A Sefer Jirmijáhu (מה:ג) szerint Baruch Ben Neria próféciájának hiányát panaszolja: „וּמְנוּחָ֖ה לֹ֥א מָצָֽאתִי”, nem találtam menuchát. Nyilvánvaló, hogy a מְנוּחָ֖ה itt nem pihenést jelent. Baruch Ben Neria amiatt aggódik, hogy nem talál próféciát, nem pedig amiatt, hogy nem talál pihenést. Ebből látjuk, hogy a menucha a szentség és az isteni megértés egy szintjére utal. Hasonlóképpen, imáinkban ezt mondjuk: יום מנוחה וקדושה לעמך נתת מנוחה שלימה, „a pihenés és szentség napját adtad népednek, teljes menuchát.” A מנוחה nem utalhat a tevékenység hiányára, a pihenésre vagy a sábáti kikapcsolódásra, mert ezeket nem lehetne מנוחה שלימה-nak, teljes pihenésnek nevezni. A dolgok megtételének hiánya nem teljes! A מנוחה sábátkor a kedusa szintjeire utal. Rav Shimshon Pincus a Sefer Shabbat Melakata című szeférjében elmagyarázza, hogy minden élőlény forrása a spiritualitás. Minden fizikai tárgy atomokra bontható, amelyeknek van egy protonokból, neutronokból és elektronokból álló atommagjuk. Végső soron minden gáz – minden spirituális. A fizikai lét eltávolítja az embert az élet Forrásától, amely spirituális. Amikor az ember belemerül a fizikai létbe, meggyengül, mert eltávolodik a Forrástól. A favágás kifárasztja az embert, mert úgy érzi, hogy teljesen elszakadt. Ezzel szemben, amikor az ember éjszaka elalszik, lelke visszatér Teremtőjéhez, ezért felfrissülve ébred, mivel a hétvégén a spiritualitás fényében fürödhetett. A Gemara elmagyarázza, hogy amikor Észáv azt mondta: עיף אנכי, „fáradt vagyok”, arra az öt szörnyű bűnre utalt, amelyeket elkövetett. Amikor az ember kapcsolatban áll a Kedusával, kipihentnek és felfrissültnek érzi magát, mert a Forrásánál van. Amikor azonban az ember kizárólag a fizikai léttel foglalkozik, a spiritualitás hiánya miatt elszakad. A מנוחה sábátkor az Örökkévalóhoz való visszakapcsolódást jelenti. De hogyan lehet az Örökkévalónak menuchája? Hat napon át az Örökkévaló a fizikai világ megteremtésével foglalkozott, ahogy írva van: הַמַּשְׁפִּילִי לִרְאוֹת בַּשָּׁמַיִם וּבָאָרֶץ, „Lealacsonyítja magát, hogy az égre és a földre tekintsen.” A világ megteremtésével való foglalkozás, amely általában méltóságán aluli, „elfárasztotta” az Örökkévalót. Miután az Örökkévaló „elfáradt”, elérkezett a sábát, és: וביום השביעי נתעלה וישב על כסא כבודו, „a hetedik napon felemelkedett, és dicsőségének trónjára ült.” A מנוחה arra utal, hogy az Örökkévaló visszatér „a teremtés előtti állapotába”, amikor leereszkedett a fizikai világba. (Ezt nem tudjuk megérteni.) Mindenesetre a hétköznapok során létezik a munka és a tevékenység egy szintje, amelytől az Örökkévaló sábátkor מנוחה által visszavonul. A מנוחה sábátkor pozitív fogalom, amelynek révén újra kapcsolatba kerülünk Forrásunkkal. A sábát nem csupán arról szól, hogy a tengerparton ülünk és semmit sem teszünk; arról szól, hogy megszerezzük azt a spiritualitást, amely felfrissít bennünket a hétre. Nem attól frissülünk fel, hogy további 4 órát alszunk; a Tóra tanulása, a zemirot éneklése és minden olyan tevékenység által frissülünk fel, amely elszakít bennünket a fizikai világtól. Ez az igazi מנוחה sábátkor.