A sábátra való felkészülés egész héten át

A sábátra való felkészülés egész héten át A történet szerint egy férfi felesége világra hozta első gyermeküket, és ő még azon a napon sietett találkozni egy bizonyos cádikkal, hogy tanácsát kérje a gyermek nevelésével kapcsolatban. „Hány éves a gyermeked?” – kérdezte a cádik. „Ma született!” – válaszolta az apa lelkesen. „Már most eljöttem, hogy időben elkezdhessem a megfelelő nevelését.” „Időben elkezdeni?” – mondta a rabbi. „Már elkéstél. Gyermekeid nevelésére már jóval a születésük előtt el kell kezdened felkészülni.” Van egy híres talmudi mondás: איזהו חכם? הרואה את הנולד – „Ki a bölcs? Aki előre látja a várható dolgokat”, vagyis aki előre gondolkodik, tekintettel van a jövőre, és ennek megfelelően tervez. A gyermek felnevelésének és nevelésének megtervezését már a gyermek megszületése előtt el kell kezdeni. Amennyire csak lehetséges, előre kell látnunk, mi fog történni, és előre kell terveznünk, mert minél korábban kezdünk hozzá, annál jobb lesz az eredmény. Ugyanez igaz a sábátra is. Minél korábban kezdünk el készülni a hét folyamán, annál nagyobb hatással lesz ránk a sábáti élmény. Egyszer megkérdezték Rav Jiszráél Szálántert, hogy az év melyik pontján kezdi meg a felkészülést Jom Kippurra. Ezt válaszolta: „Motzaé Jom Kippurkor.” Amint Jom Kippur véget ért, azonnal elkezdett készülni a következő Jom Kippurra. Hasonlóképpen nekünk is egész héten át készülnünk kell a sábátra, legalább bizonyos mértékben. Az előzetes tervezés és felkészülés fontosságát Tu BiSvát napjából is megtanulhatjuk, amelyet ראש השנה לאילנות-nak, „a fák újévének” neveznek. Tu BiSvát jelentősége a törvényben szereplő „adóév” fogalmának analógiáján keresztül érthető meg. Az adókötelezettség meghatározásakor az ember egy bizonyos időpontig kiszámítja a bevételeit és a levonásait. Az ezen időpont után beérkezett jövedelem már nem adóköteles az adott évben, és az ezen időpont után kifizetett kiadásokat sem lehet levonni az adott év adókötelezettségéből. Lényegében erről szól Tu BiSvát. Az Erec Jiszráélben termesztett termés bizonyos százalékát különböző embercsoportoknak kell szétosztani (kohénoknak, levitáknak, a szegényeknek stb.), és az ezekre a gyümölcsökre vonatkozó kötelezettségek „adóéve” Tu BiSvátkor kezdődik és ér véget. Azokat a gyümölcsöket, amelyek Tu BiSvát előtt kezdtek rügyezni, az előző év termésével együtt kell tizedelni, míg az ezen időpont után rügyezni kezdő gyümölcsökre a következő év tizedelési kötelezettségei vonatkoznak. Miért Tu BiSvát a határpont? Mi különleges az évnek ebben a konkrét időpontjában, ami miatt ez a gyümölcsök „adóévének” kezdete és vége? A Gemárá elmagyarázza, hogy Tu BiSvátkor, amely a tél későbbi szakaszára esik, az előző hónapokban lehullott esők már elkezdték befolyásolni a gyümölcsfát, oly módon, hogy a nedv már megindult felfelé a fában, felkészülve a gyümölcstermésre. Bár a gyümölcsnek még semmilyen jele nem észlelhető, a folyamat mégis már elkezdődött, mivel a téli esők nedvet hoztak létre, amely most a gyümölcs kialakulásának előkészítő szakaszában van. Ez a הרואה את הנולד, az előre látás, tanulságos példája. Tu BiSvátkor a gyümölcsfák csupaszok. A gyümölcsnek semmilyen látható jele nincs. Bölcseink mégis arra tanítanak bennünket, hogy tekintsünk mélyebbre, és ismerjük fel: a gyümölcs már úton van. Már a gyümölcs fejlődésének ezen igen korai szakaszában – amikor a nedv felfelé áramlik a fában – úgy tekintjük, hogy elkezdődött a gyümölcs új éve. A Tóra Devarim könyvében azt mondja: כי האדם עץ השדה – az embereket a fákhoz hasonlítja. Tisztelt apósom, Rabbi Noszon Scherman elmagyarázta, hogy a gyermek óvodai és általános iskolai évei megfelelnek annak az időszaknak, amikor a nedv felfelé áramlik a fában. Nem látunk még kész eredményt, a gyermek még nem ért el eredményeket, de a folyamat már elindult. A „gyümölcs” akkor jelenik meg, amikor a gyermek felnő, eléri a felnőttkort, és elkezd eredményeket elérni és sikereket aratni odaadó férjként és apaként, valamint elkötelezett Tóra-zsidóként. Mindaz, ami ezt a szakaszt megelőzte, még a „nedv” szakasza is, amikor ez a kiváló felnőtt még kisgyermek volt, hozzájárult a végső eredményhez. A gyermek teljes nevelése segít kialakítani azokat a „gyümölcsöket”, amelyeket felnőttkorban látunk, éppen úgy, ahogy a gyümölcs fejlődésének legkorábbi szakaszai létfontosságú és nélkülözhetetlen szerepet játszanak annak létrejöttében. Valóban, igaz cádikok nevében azt mondják, hogy ha egy gyermeknek olyan általános iskolai tanára van, akiben valódi יראת שמיים (istenfélelem) van, akkor ez az élmény felnőttkorában is mély hatással lesz a gyermekre. Olyannyira, hogy még ha a gyermek egy időben el is hagyja a Tóra megtartásának útját, a gyermekkorában magába szívott יראת שמיים végül vissza fogja vezetni őt. A fejlődés legkorábbi szakaszai mély hatással vannak a végső eredményre. Ugyanez igaz a sábátra is. A végső eredmény már a legkorábbi szakaszban elkezdődik – amint az előző sábát véget ér. Talán furcsának tűnhet számunkra, hogy már az előző Motzaé Sábátkor elkezdjünk készülni a sábátra. Az igazság azonban az, hogy mindaz, amit egész héten át teszünk, hozzájárul a sábátra való felkészülésünkhöz. A sábát kedusája az előző héten végrehajtott micvákból jön létre, amely hét közvetlenül az előző sábát befejeződése után kezdődik. Így tehát valóban már Motzaé Sábátkor elkezdhetünk készülni a sábátra – éppen úgy, ahogy Rav Jiszráél Szálánter Motzaé Jom Kippurkor kezdett készülni a következő évi Jom Kippurra. Számos különleges imát szoktak sokan elmondani Tu BiSvátkor, és ezeket csatoltuk ehhez az e-mailhez. Ezek egyike a Ben Is Cháj által megfogalmazott ima, amelyben azt kérjük, hogy megfelelő és szép etrogunk legyen Szukkotkor. Tu BiSvát hét hónappal Szukkot előtt van, a Ben Is Cháj szokása szerint mégis már most elkezdünk gondolni a Szukkotkor használandó etrogunkra. A Ben Is Cháj az előzetes tervezés és felkészülés fontosságára tanít bennünket. Annak az etrog micvájának a magvai, amelyet fél év múlva fogunk teljesíteni, már most, Tu BiSvátkor elültetésre kerülnek. Az etrog, amely szív alakú, és szívünk megtisztulását jelképezi, amelyet az ünnepi időszakban érünk el, Tu BiSvát nedvéből, a már most, sok hónappal korábban elmondott imáinkból és kifejtett erőfeszítéseinkből jön létre. El kell ismernünk, hogy legtöbbünk még nincs azon a szinten, hogy a tél közepén készüljön az ünnepi időszakra, vagy hogy már az előző Motzaé Sábátkor elkezdjen készülni a sábátra. A felkészülés és az előretekintés alapvető fogalmát azonban mindannyian a gyakorlatba ültethetjük. A sábát tekintetében ez a legalapvetőbb szinten abban a halachikus követelményben nyilvánul meg, hogy a hét folyamán talált különleges ételeket vagy italokat a sábát számára kell kijelölnünk. Ezen túlmenően azt jelenti, hogy fel kell ismernünk: minden jó cselekedet, amelyet a hét folyamán végrehajtunk, felkészít bennünket a sábátra. Minél inkább a Tórának és a micváknak szenteljük magunkat a hét folyamán, már Motzaé Sábáttól kezdve, annál nagyobb hatással lesz ránk a sábáti élmény. Természetesen ez a tanítás az élet minden területére vonatkozik, nem csupán a sábátra. Bölcseink híres tanítása: מי שטרח בערב שבת יאכל בשבת, מי שלא טרח בערב שבת מה יאכל בשבת – „Aki erev sábátkor fáradozott, az enni fog sábátkor; aki nem fáradozott erev sábátkor – mit fog enni sábátkor?” A Meszilát Jesárim ezt úgy magyarázza, hogy a következő világra való felkészülésünkre vonatkozik. Életünket ebben a világban azzal kell töltenünk, hogy felkészülünk a következő világra, időnket és erőfeszítéseinket a Tórának és a micváknak szentelve. Csak akkor élvezhetjük a következő világban kínált gyönyöröket, ha ebben a világban fáradozunk. Ahogy a mondás tartja: azt kapjuk vissza, amit beleteszünk. Tegyük magunkévá és ültessük a gyakorlatba Tu BiSvát ezen tanítását, és mindig emlékezzünk az előzetes felkészülés értékére. Minél többet fektetünk a sábátra és az általunk teljesített többi micvára való felkészülésbe, annál jelentőségteljesebbek lesznek, és annál nagyobb hatással lesznek ránk.