Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. E heti kezdeményezésünk célja, hogy megerősítsük elkötelezettségünket a Hilchot Shabbat iránt.
A Misna azt tanítja, hogy amikor Ros Hásáná szombatra esik, nem fújjuk meg a sófárt. A Gemárá magyarázatot ad erre a meglepő törvényre: mivel kevesen jártasak a sófár megfújásában, a rabbik azért vezették be ezt a halachát, hogy megakadályozzák, hogy valaki elvigye a sófárját egy szakértőhöz, hogy megtanulja megfelelően megfújni.
Annak ellenére, hogy ez rendkívül ritka eset, a sófárt nem fújjuk meg. Ez hihetetlenül különösnek tűnik, különösen annak fényében, hogy a sófár a legfontosabb és legerőteljesebb eszköz, amelyet az egész zsidó nép számára egy jó év beköszöntésére használunk. A kérdés megválaszolásához először némi háttérrel kell szolgálnunk:
A Ros Hásáná traktátusban található Gemárá azt kérdezi, miért fújják meg a sófárt akkor, amikor a közösség ül, majd ismét akkor, amikor állnak. A válasz: כדי לערבב השטן, hogy összezavarják a Sátánt. Rási elmagyarázza, hogy a Sátánt a חיבוב מצוה, a micva iránti szeretet zavarja össze. Amikor a Sátán azt látja, hogy a zsidó nép kétszer fújja meg a sófárt, hogy eleget tegyen a sófár megfújásával kapcsolatos számos véleménynek, összezavarodik, és vádjai megszakadnak.
Rav Matisyahu Solomon kiterjeszti a חיבוב מצוה fogalmát az egész év során teljesített valamennyi micvára. Amikor valaki aprólékosan ügyel a micva részleteire, és mindig gondot fordít arra, hogy a micvát a lehető legjobb módon teljesítse, az חיבוב מצוה.
A Ben Ish Chai a Sefer Torah Lishmah című művében (139. fejezet) a következő történetet mondja el: Bagdadban nehéz volt kóser lulávot és etrogot beszerezni, és gyakran egyetlen készlet állt az egész közösség rendelkezésére. Az ünnep során az emberek a nap minden órájában lökdösődtek és tolakodtak, hogy lehetőségük legyen teljesíteni a luláv és az etrog megrázásának micváját.
Egy alkalommal valakinek az az ötlete támadt, hogy a közösség tagjai számára beosztott időpontokat vezessenek be, amikor sorra megkaphatják a kóser készletet, és így megszüntessék az ebből fakadó lökdösődést és tolakodást. A Ben Ish Chai azonban azonnal elutasította az ötletet. Azt mondta, hogy éppen a káosz mutatja a közösség חיבוב מצוה-ját, a micva iránti szeretetét; a zűrzavaruk zaja az, ami védelmet biztosít számukra.
E háttér ismeretében Rav Aharon Kotler kapcsolatot teremt, hogy megmagyarázza, miért nem fújjuk meg a sófárt szombaton. Ahogyan egy tevőleges parancsolat esetében is létezik חיבוב מצוה, ugyanúgy létezik חיבוב מצוה egy tiltó parancsolat esetében is. A sófár szombati megfújásának esetében a szombat micvája annyira drága, hogy az ember nem akarja megkockáztatni egy halacha megszegését, ezért tartózkodik a sófár megfújásától. A szombat iránti חיבוב מצוה olyan erővel bír, hogy összezavarja a Sátánt, aki a zsidó nép elkötelezettségétől és a micva iránti szeretetétől megdöbbenve elnémul.
Az új év kezdete megfelelő alkalom arra, hogy az ember a Hilchot Shabbat tanulása iránti elköteleződéssel kifejezze a szombat iránti חיבוב מצוה-ját. Egy átlagos évben az ember a sófár hangja közben vállalhat magára egy kabbalát. Idén kötelezzék el magukat amellett, hogy az újévi fogadalmaik egyikeként Hilchot Shabbatot tanulnak, akár egy új szefer megvásárlásával, akár egy, az asztalnál megosztandó gondolat előkészítésével, akár bármilyen más, a Hilchot Shabbathoz kapcsolódó vállalással. Milyen csodálatos módja ez az új év kezdetének, és annak, hogy erőteljes védőügyvédet biztosítsunk magunknak Ros Hásánára.
Legyen békés szombatjuk és jó évük. A szombat érdeme védelmezzen mindannyiunkat. כי אשמרה ,שבת א-ל ישמרני Ha őrzöm a szombatot, Isten megvéd engem.