A nagyobb összefüggések felismerése

A sábát, amely a hét betetőzését jelenti, a teljességet jelképezi. Ez az az idő, amikor egy lépést hátralépünk a mindennapi élet egyhangúságától, és értékeljük a nagyobb összképet. Ezért nincs helye a negativitásnak sábátkor, mert amikor a nagyobb összképet látjuk, semmi negatívat nem látunk. משפטי ה' אמת צדקו יחדיו – „Hashem ítéletei igazak; mindannyian igazságosak” (Tehillim19:10). Hashem ítéletei kétségtelenül igazak, de gyakran nem tűnnek צדק-nak – igazságosnak. Az igazságosság csak יחדיו, együtt ismerhető fel, amikor a tágabb összképet látjuk, azt, ahogyan minden a helyére kerül. Oly gyakran tűnik egy esemény negatívnak, sőt tragikusnak, de eljön majd a jövőben a nap, amikor megmutatják nekünk a teljes képet, és nagyon világosan látni fogjuk, hogy még a látszólag negatív események is hasznosak voltak, és Hashem határtalan jóságának megnyilvánulásai. A רע („rossz”) héber szó a „törésre” utaló szóból származik, mint a paszukban: תרעם בשבט ברזל („Zúzd össze őket vasvesszővel” – Tehillim 2:9). A dolgok csak akkor tűnnek „rossznak”, amikor „összetörtnek”, elszigetelt töredékeknek látszanak előttünk. Amikor puzzle-darabokként tekintünk rájuk, amelyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz, értékelni tudjuk, hogy mindannyian a Mindenható világra vonatkozó mestertervének részei. A sábát מעין עולם הבא, a következő világ ízelítője. Bár a teljes tisztánlátást csak a következő világban érjük el, ennek a tisztánlátásnak az ízét már a mi világunkban, sábátkor is megtapasztalhatjuk. Ezért a sábát annak az ideje, hogy értékeljük a tágabb összképet: mindaz, amit megtapasztalunk, csupán egy kis része egy hatalmas valóságnak, amelyet még nem látunk, és mindez jó. Ezért szerepel a כל – „minden” – szó olyan hangsúlyosan a sábáti imáinkban, például ebben az imában: הכל יודוך והכל ישבחוך והכל יאמרו אין קדוש כה'. A sábát a כל ideje, hogy emlékeztessük magunkat: amikor mindent figyelembe veszünk, amikor az eseményeket nem elszigetelten, hanem a כל részeként szemléljük, felismerjük, hogy minden a legjobbat szolgálja. A Parashat Mishpatim, amely a Tóra számos polgári törvényét ismerteti, a következő bevezető mondattal kezdődik: ואלה המשפטים אשר תשים לפניהם – „Ezek azok a törvények, amelyeket eléjük kell helyezned.” A Zohar elmagyarázza, hogy ez a paszuk mélyebb szinten ezt jelenti: אילין סדורין דגלגולא – vagyis a Tóra itt a gilgulim fogalmára utal, arra, hogy amikor egy ember úgy hal meg, hogy nem teljesítette küldetését, a lelke visszatér a világba. A Zohar valamiképpen kapcsolatot talált a משפטים, a Tóra polgári jogi kódexe, és a gilgulim fogalma között, vagyis aközött, hogy a lelkek visszatérnek a Földre, amikor „befejezetlen ügyeik” maradnak, amelyeket el kell rendezniük. A Degel Machaneh Efrayim elmagyarázza, hogy a gilgulim fogalma azért kapcsolódik a משפטים-hoz, mert ez az oka annak, hogy egy peres fél időnként elveszíti az ügyét egy Tóra-bíróságon, annak ellenére, hogy neki van igaza. Vannak esetek, amikor egy ember jogosan tarthat igényt kártérítésre, de a Tóra törvénye nem kötelezi a másik felet a fizetésre. A Zohar azt tanítja, hogy ez a nagyobb összkép miatt történik, olyan korábbi gilgulim eseményei miatt, amelyekről nincs tudomásunk. Ez a fogalom egy híres, a Ba’al Shem Tovról szóló történetben válik érthetővé. Egyszer elküldte kiváló tanítványát, a mezritchi Maggidot, hogy másszon fel egy bizonyos patak melletti fára, és maradjon ott egy napig csendben, megfigyelve. A Maggid úgy tett, ahogy mondták neki, és látta, amint egy gazdag ember lóháton érkezik, majd megáll a forrásnál inni. Amikor leszállt a lóról, a pénzes erszénye kiesett a zsebéből a földre. A férfi nem vette észre, így ivás után egyszerűen visszaült a lovára, és elhajtott. Később egy másik ember érkezett, meglátta az erszényt, felvette, és folytatta útját. Ezután egy láthatóan nincstelen ember jött a patakhoz, és leült pihenni. Miközben ott ült, visszatért a gazdag ember, aki időközben rájött, hogy elejtette az erszényét. Meglátta a szegényt, és feltételezte, hogy bizonyára ő vette fel az erszényt. A szegény tagadta, hogy látott volna erszényt, a gazdag ember pedig feldühödött. Megverte a szegényt, hogy vallomásra kényszerítse. Amikor rájött, hogy nem fog vallomást kapni, abbahagyta a férfi verését, és elhajtott. A Maggid értetlenül állt a látottak előtt. A nap végén lemászott a fáról, és visszatért a Ba’al Shem Tovhoz, hogy beszámoljon arról, ami történt. A Ba’al Shem Tov elmagyarázta tanítványának, miért bontakoztak így az események. Egy korábbi életében ez a gazdag ember pénzt kölcsönzött, és nem volt hajlandó visszafizetni a kölcsönt. A kölcsönadó bíróság elé vitte, a bíró pedig igazságtalanul a kölcsönvevő javára döntött, és neki adott igazat. Az a férfi, aki elvette a gazdag ember erszényét, előző megtestesülésében a kölcsönvevő volt, aki most visszaszerezte a pénzét. A szegény ember pedig a bíró reinkarnációja volt, akit azért vertek meg, mert elfogult és helytelen ítéletet hozott. A Ba’al Shem Tov egy másik története, amely ezt az elvet szemlélteti, érdekes módon a Hafetz Haim (a Sefat Tamim 4. fejezetében), valamint Rav Eliezer Papo is elbeszéli, a Pele Yoetzi (a lopásról szóló fejezetében) és az Orot Elim (200–201. o.) című művekben. A Ba’al Shem Tov egyszer meglátogatott egy bizonyos gazdag kereskedőt, aki a rabbi kedves barátja volt. Ott tartózkodása közben észrevett egy fiatal lovat, és megkérdezte vendéglátóját, hogy megkaphatná-e ajándékba. A kereskedő tisztelettel visszautasította, megjegyezve, hogy a ló igen értékes, mivel négy közönséges ló munkájának megfelelő mennyiségű munkát tudott elvégezni. A rabbi ezután megkérdezte, hogy ehelyett átnézhetné-e a férfi adósságleveleit, és elvehetne-e közülük egyet ajándékba. A férfi természetesen aggódott, attól tartva, hogy a rabbi esetleg átvesz egy neki járó nagy tartozást. Ennek ellenére vonakodva beleegyezett. A Ba’al Shem Tov átnézte a férfi iratait, kivett egy papírlapot, és megmutatta neki. „Ezt elvehetem?” – kérdezte. A kereskedő egy gyors pillantást vetett az iratra, és megkönnyebbülten felsóhajtott. „Természetesen” – mondta. „Ez egy olyan ember tartozása, aki évekkel ezelőtt meghalt. Úgysem kapom vissza soha azt a pénzt.” A rabbi megköszönte a férfinak, elvette a papírt, és darabokra tépte. A férfi ezután kivitte a rabbit, hogy megmutassa neki a lovakat, és döbbenten fedezte fel, hogy a díjnyertes lova hirtelen elpusztult. A rabbihoz fordult, és magyarázatot kért. A Ba’al Shem Tov elmondta neki, hogy az a férfi, aki tartozott neki ezzel a pénzzel, szorgalmas lóként tért vissza a világba, hogy munkájával fizesse vissza adósságát. Miután a tartozás a rabbihoz került, aki széttépte az iratot és elengedte az adósságot, a lónak többé nem kellett dolgoznia, ezért elpusztult. Természetesen mi nem vagyunk a Ba’al Shem Tov, ezért nem vagyunk birtokában ezeknek az információknak. Az ilyen történetek azonban emlékeztetnek bennünket arra, hogy minden megtörtént dolog mögött sokkal több van, mint ami a szemünk elé tárul, és ha látnánk a teljes képet, megértenénk, hogy minden tökéletesen értelmes. Mintegy huszonöt évvel ezelőtt egy férfi, akit nagyon jól ismerek, a húszas éveiben járt, és házasodni szeretett volna. Lakewoodban tanult, és hetente vagy kéthetente Brooklynba utazott egy randevúra. Semmi sem vezetett eredményre. Miután körülbelül harminc vagy negyven lánnyal randevúzott, nagyon elkeseredett, és elment Rav Mordechai Schwabhoz Monseybe tanácsért és bátorításért. „Purimkor maszkot viselünk – mondta neki a rabbi –, de az igazság az, hogy mindig maszkot viselünk. Valójában nem tudom, ki vagyok én, és ki vagy ön. Nem tudjuk, kik voltunk korábbi életeinkben.” Könnyen lehet, hogy ez a fiatalember egy korábbi életében olyan főnök volt, aki rosszul bánt a titkárnőivel, és talán negyven nőt bocsátott el minden jogos ok nélkül. Ezért egy kis időt kellett mindegyikükkel töltenie, figyelmet és tiszteletet tanúsítva irántuk, hogy helyrehozza az előző életében okozott kárt. Ennek a folyamatnak az elősegítésére Hashem shadchanimokat küldött, hogy azt javasolják neki, randevúzzon ezekkel a nőkkel, akik reinkarnálódtak. Amint megértjük a gilgulim fogalmát, könnyebbé válik elfogadni az élet kihívásait és nehézségeit. Rav Yaakov Hillel, korunk egyik nagy kabbalistája, valóban megjegyezte, hogy a nagy Mekubalim azért tárták fel előttünk a gilgulim fogalmát, hogy segítsenek megérteni: nem értünk mindent, és minden megtörtént dolognak olyan sok háttérinformációja van, amelyről nincs tudomásunk. Ez különösen igaz napjainkban, amikor közeledünk Mashiah eljöveteléhez, amikor minden esemény világossá válik, és minden kérdésre választ kapunk. Minden tragédia, amelynek látszólag nincs magyarázata – a holokauszt, a terrortámadások és így tovább – érthetővé válik, és fel kell ismernünk, hogy minden helyzetben sokkal több van annál, mint ami a szemünk elé tárul. Rav Yehuda Ades azt mondta tanítványainak, hogy mindannyiunknak egyszerűen a megfelelő módon kell élnünk az életünket, és akkor Hashem elvezet bennünket oda, ahol lennünk kell ahhoz, hogy betöltsük célunkat ebben a világban. Néha azonban bátorításra van szükségünk ahhoz, hogy leküzdjük az élet kihívásait, és ilyenkor a gilgulim fogalma segíthet nekünk azzal, hogy emlékeztet bennünket: olyan sok mindent nem látunk, és egy napon minden világossá válik. Személyes megjegyzésként: ez a szemlélet egyszer segített át egy nagyon nehéz időszakon. Egyszer nyolcadikos rebbe voltam egy bizonyos jesivában. Ez még csak a harmadik évem volt oktatóként, és ez különösen nehéz osztály volt. A nyolcadikos fiúk kezelése mindig nehéz, ennek az osztálynak a tanítása pedig különösen frusztráló és gyötrelmes tapasztalat volt. Egyik nap arra gondoltam, hogy talán egy korábbi életemben férfiak egy csoportját arra késztettem, hogy sok időt pazaroljanak el. Talán elvittem őket a lóversenypályára, vagy szerencsejátékra csábítottam őket. Ezért küldtek ide, hogy tíz gyötrelmes hónapot töltsek azzal, hogy megpróbáljam rávenni őket – akik ezeknek a nyolcadikosoknak a formájában tértek vissza –, hogy Tórát tanuljanak. Ezt tehetjük azért, hogy bármilyen helyzetben nyugodtak és összeszedettek maradjunk. Ha valaki behorpasztja az autónkat, majd elhajt, ez nem tűnik igazságosnak, de valószínűleg egy korábbi életből származó tartozás rendeződik. Olyan sok minden történik a háttérben, amiről nincs tudomásunk. Amint megbízunk abban, hogy Hashem mindig a legjobb érdekeinket tartja szem előtt, még akkor is, amikor nem látjuk, hogyan, az életet sokkal könnyebb lesz elviselni. A sábát az az idő, amikor megerősítjük ezt a hitet. Ez a מעין עולם הבא, az az idő, amikor egy keveset kapunk a következő világ tisztánlátásából. Ezért sábátkor, azon a napon, amikor a nagyobb összképet látjuk, és fel kell ismernünk, hogy a dolgok nagy egészében minden csupán jó, egyáltalán nincs helye a negativitásnak.