Sábát és 100 áldás

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Lech Lecha hetiszakaszhoz fűzött kommentárjában (14:19) a Baal HaTurim azt tanítja, hogy a Tórában hét peszukim szól a HaKadosh Baruch Huhoz intézett brachotokról. Ez a hét peszukim megfelel a Shabboson és a yamim tovimkor elmondott amida hét brachotjának. Egyúttal 100 szóból állnak, amelyek megfelelnek annak a 100 áldásnak, amelyet naponta elmondunk. Érdekes, hogy hét közben a napi 100 áldás többsége az amidából származik. Minden amida 19 áldást tartalmaz, és amikor naponta háromszor mondjuk el, ez a napi mennyiség több mint felét teszi ki. Shabbaton azonban az amidában csak hét áldás van, ami jóval elmarad az ajánlott napi 100 brachottól. Bár a mussaf további öt áldást ad hozzá, még mindig körülbelül 30 brachot hiányzik. Érdekes, hogy amikor a HaKadosh Baruch Hu megáldásáról szóló peszukimhoz fűz kommentárt, a Baal HaTurim kifejezetten rámutat arra, hogy Shabbaton és Yom Tovkor csak hét brachot van az amidában. Hogyan teljesítheti az ember azokon a napokon a 100 áldás elmondására vonatkozó ajánlást? A Rabanim azt tanítják, hogy az embernek többet kell ennie Shabbaton, és ez segít pótolni a hiányzó brachot. Az embernek gyümölcsöt, csemegéket, desszertet és hasonlókat kell fogyasztania annak érdekében, hogy elérje a 100 brachot. Mind az Ashkenazim, mind a Sefardim megemlíti a napi 100 brachotot a Shabbaton elmondott pizmonimjaikban. A kol mekadesh shivii zemerben az Ashkenaim ezt mondják: סוֹעֲדִים בּוֹ לְבָרֵךְ שָׁלשׁ פְּעָמִים, „azon étkezünk, hogy háromszor mondjunk áldást”. A Sefer HaTadir elmagyarázza, hogy a seudat shelishit oka az, hogy további brachotokat mondjunk. Az אליו מי הקשה וישלם pizmonban (amelyet Ibn Ezra írt) a Sefardim szintén hangsúlyozzák a 100 brachot befejezését, és megemlítik, hogy ennek a zechutnak köszönhetően kiérdemeljük az Olam Habát. Mi a különbség a Shabbaton elmondott 100 áldás között, amelyet a többletétkezéssel teljesítünk, és a hétköznapok 100 áldása között, amelyet imáinkkal teljesítünk? A Yoma D’Nishmata című sefer elmagyarázza, hogy a hétköznapokon elmondott, 19 áldásból álló hosszú amida célja annak felismerése, hogy minden munkánk és tevékenységünk a HaKadosh Baruch Hutól származik. Megáldjuk Őt, és felismerjük, hogy erőfeszítéseink csupán hishtadlutot jelentenek, Hashem pedig ránk árasztja áldásait. Shabbat m’ein Olam Haba, ezért egyszerűen eszünk, és dicsérjük a HaKadosh Baruch Hut. Ezért kapcsolja Ibn Ezra az Olam Habát a 100 brachothoz a piyutjában. Az Olam Haba olyan idő lesz, amikor egyszerűen „enni”, „inni” és értékelni tudjuk majd a HaKadosh Baruch Hut. A hét közben és Shabbaton elmondott 100 brachot teljesítése ezt a két megközelítést tükrözi. Hét közben a hosszú amidánk megemlíti konkrét szükségleteinket, valamint annak felismerését, hogy Hashem munkánkon és tevékenységeinken keresztül gondoskodik rólunk. Shabbaton azonban csak hét brachot van, mert az amida a teremtés, a Matan Torah és a Mashiach hashkafotjait hangsúlyozza; a középpontban teljesen más áll. A HaKadosh Baruch Huhoz fűződő kapcsolatunk Shabbaton, az Olam Habához hasonlóan, evésen és iváson keresztül valósul meg. Következésképpen az ételre és italra mondott többletbrachot segítik kiadni a napi 100 áldást. A Yoma d’Nishmita című sefer azzal zárja, hogy ezért utal a hét brachotjának megfelelő hét pesszukim egyúttal a napi 100 áldásra is. Továbbá ez magyarázza azt a Chazalt, amely azt tanítja, hogy ha valaki tévedésből a hétköznapi amidát mondja el Shabbaton, az nem jó jel. A tefillah egész lényege más; az egyik alázatos, kérő tefillah, a másik pedig a Shabbathoz kapcsolódó hashkafot emlékeztetője. Legyen csodálatos napjuk.