
Embrace Shabbat
A sábát és a manna
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbat sorozatban.
Peszachkor a Dayenuban ezt mondjuk: אִלּוּ הֶאֱכִילָנוּ אֶת־הַמָּן וְלֹא נָתַן לָנוּ אֶת־הַשַׁבָּת,
דַּיֵּנוּ, ha Isten mann-nal táplált volna bennünket, de nem adta volna nekünk a Sábátot, az is elegendő lett volna.
Mi a kapcsolat a mann és a Sábát között?
Bár a Tóra átadása előtt élt, Avraham Avinu megtartotta Peszach törvényeit, ahogy írva van: לושי ועשי עוגות, gyúrjatok és készítsetek maceszt. Chazal azt tanítják, hogy ennek a cselekedetnek köszönhetően érdemelte ki a zsidó nép a mannt. A Tóra azt tanítja, hogy a mannt egy אלוש nevű városban adták, amelynek gyökere a לושי szó, ami azt jelenti: gyúrni.
Avraham Avinu képes volt a fizikai ételt valami spirituálissá alakítani, hogy a szent angyalok is részesülhessenek az étkezéséből. Ennek a cselekedetnek az érdemében a zsidó nép később képes volt megenni a mannt, ezt a teljesen spirituális ételt, annak ellenére, hogy halandó emberi lények voltak. Mivel Avraham képes volt kézzelfogható táplálékkal ellátni a spirituális angyalokat, gyermekei képesek voltak megenni a spirituális ételt, amely alkalmazkodott a fizikai világhoz, hogy leszármazottai képesek legyenek elfogyasztani.
A Sábát még magasabb szinten áll. Fogjuk a fizikai ételt, és דבר שבקדושה-vá alakítjuk, a gashmiyutot ruchniyuttá változtatva. אִלּוּ הֶאֱכִילָנוּ אֶת־הַמָּן – Isten „mann-nal táplált bennünket”, megadta nekünk a képességet, hogy ruchniyutot fogadjunk be fizikai testünkbe. וְלֹא נָתַן לָנוּ אֶת־הַשַׁבָּת – egy még magasabb szinten megadta nekünk a Sábátot, amikor a fizikai ételt valami szentté alakíthatjuk.
וְלֹא נָתַן לָנוּ אֶת־הַשַׁבָּת – miért használjuk azt a kifejezést, hogy Isten „adta” nekünk a Sábátot?
Rabbi Shur a Sfat Emetből idéz:
מתנה טובה יש לי בבית גנזי – van egy ajándék a kincstáramban, és Sábátnak hívják.
Sábátkor a zsidó népnek megadatik az érdem, hogy belépjen Isten kincstárába. Isten nem veszi ki a kincset, és nem hozza le. Ehelyett lehetővé teszi a zsidó nép számára, hogy minden Sábátkor belépjen a kincstárába. Ez a Sábát ajándéka – felemel bennünket erre a szintre.
אִלּוּ הֶאֱכִילָנוּ אֶת־הַמָּן וְלֹא נָתַן לָנוּ אֶת־הַשַׁבָּת, דַּיֵּנוּ – mi a kapcsolat a mann és a Sábát között?
Ahhoz, hogy valaki beléphessen Isten különleges kincstárába, először meg kell tisztulnia a szokásos étel fizikai jellegétől. A mann elfogyasztása által a zsidó nép spirituálisabb lényekké vált, és ezt követően képes volt belépni abba a különleges zónába, amelyet Sábátnak nevezünk. Ezután képesek voltak a fizikai világot felemelni.
Minden Sábátkor Isten megadja nekünk a Sábát ajándékát, amelyben létezhetünk a hétköznapi világunkban, de a létezés egy másik szintjén. Ihatunk és élvezhetünk, miközben bevezetnek bennünket a Sábátnak nevezett különleges kincstárba. Hogyan vagyunk képesek ezen a két síkon létezni?
A mann megtisztítása miatt. Azáltal, hogy az angyalok spirituális ételét befogadtuk testünkbe, képessé váltunk arra, hogy látszólag ebben a világban legyünk, ugyanakkor Sábátkor létezésünket a בית גנזי, Isten kincstárának nevezett magasabb létszintre emeljük.
Sábát salom.
