A sábát és a paradigmaváltás

Shabbat és a paradigmaváltás Mielőtt Yosef testvérei felismerték, hogy Egyiptom vezírje Yosef, nagyon keményen bánt velük: súlyos vádakat fogalmazott meg ellenük, és lopással vádolta meg őket. Végül Yosef felfedte előttük, hogy ki ő, és világossá tette számukra, hogy egyáltalán nem táplál irántuk haragot. Egyetlen pillanat alatt rájöttek, hogy az az ember, akiről azt hitték, hogy gyűlöli őket, és azon dolgozik, hogy tönkretegye az életüket, valójában szerető testvérük, aki mélyen és őszintén törődik a jólétükkel. A Tóra (Bereshit 45:3) azt mondja, hogy abban a pillanatban: ולא יכלו אחיו לענות אותו כי נבהלו מפניו – „Testvérei nem tudtak válaszolni neki, mert megrémültek tőle.” A Midrás (Yalkut Shimoni) megjegyzi, hogy a testvérek megdöbbent reakciója megtaníthat bennünket arra, mi fog történni mindannyiunkkal a jövőben: אמר ר' שמעון בן אלעזר אוי לנו מיום הדין אוי לנו מיום התוכחה ….. יוסף קטנו של שבטים היה ולא יכלו אחיו לענות אותו כי נבהלו מפניו, לכשיבוא הקב"ה ויוכיח כל אחד ואחד לפי מעשיו על אחת כמה וכמה. Rabbi Shimon ben Elazar azt mondta: Jaj nekünk az ítélet napján, jaj nekünk a feddés napján… Yosef volt a legfiatalabb a törzsek között, mégis testvérei nem tudtak válaszolni neki, mert féltek tőle. Amikor pedig a Mindenható eljön, és minden egyes embert a tettei szerint megfedd, mennyivel inkább így lesz. Pontosan milyen párhuzamot von a Midrás Yosef testvérei előtt való felfedése és a végső ítélet idején bekövetkező események között? Az Imreh Emet elmagyarázza, hogy az idők végén, amikor végre „találkozunk” Hashemmel, életünk minden rejtett információja feltárul. Amikor Yosef kimondta azt a két szót, hogy אני יוסף („Én vagyok Yosef”), testvérei azonnal mindent megértettek. Rájöttek, hogy ez az ember, akiről azt hitték, csupán egy könyörtelen zsarnok, aki üldözni akarja őket, valójában azért dolgozott, hogy segítsen nekik, és bűnbánatra vezesse őket azért a bűnért, hogy rabszolgának adták el. Olyan helyzetet alakított ki, amelyben fel kellett volna áldozniuk magukat, hogy megmentsék fiatalabb féltestvérüket, Binyamint – pontosan az ellenkezőjét annak, amit vele tettek. A testvérek gonosz elnyomóként tekintettek Yosefre, miközben ő valójában szerető és odaadó testvérük volt. Hasonlóképpen írja az Imreh Emet: amikor az idők végén Isten előtt fogunk állni, fel fogjuk fedezni, hogy mindazokban az esetekben, amikor úgy tűnt, hogy Hashem ártani próbál nekünk, az ég mentsen, valójában segíteni próbált nekünk. Életünk minden eseménye, amely keménynek és kegyetlennek tűnt, valójában illúzió volt, és ténylegesen a javunkat szolgálta. Modern szóhasználattal az ilyen tapasztalatot – amikor felfedezünk egy addig rejtett információt, amely teljesen megváltoztatja valamiről alkotott nézőpontunkat – „paradigmaváltásnak” nevezzük. A Merriam Webster Dictionary a „paradigmaváltás” kifejezést így határozza meg: „fontos változás, amely akkor következik be, amikor valamiről való gondolkodás vagy valaminek a végrehajtása megszokott módját egy új és eltérő mód váltja fel.” Amikor történik valami, vagy megtudunk valamit, ami miatt másképpen kezdünk tekinteni valamire, paradigmaváltást élünk át. Érdekes módon a Merriam Webster Dictionary által e kifejezés használatára megadott példa az evolúció elméletéhez kapcsolódik: „Ez a felfedezés paradigmaváltást fog előidézni az evolúcióról alkotott felfogásunkban.” A szótár szerzői anélkül, hogy tudták volna, a paradigmaváltás tökéletes példáját választották. Az idők végén minden ember fel fogja fedezni Hashemet, és ez alapvető változást idéz elő a szemléletben, amely arra vezeti majd az embereket, hogy elutasítsák az evolúciós elmélet alapját: azt, hogy a világ önmagától jött létre, Teremtő nélkül. A Teremtésről szóló igazság felismerése idézi majd elő a végső paradigmaváltást – annak drámai megváltozását, ahogyan az emberek a világra tekintenek. A zsiráf hosszú nyakára nem úgy fognak tekinteni, mint amely annak eredménye, hogy az állat megnyújtotta, hogy elérje a leveleket, hanem úgy, mint ahogyan Hashem végtelen bölcsességében kezdettől fogva megteremtette a zsiráfot. Minden magyarázat hirtelen értelmetlennek fog tűnni, mivel kiderül róla, hogy alapvetően téves előfeltevésekre épült. Életünk során gyakran élünk át kisebb és nagyobb paradigmaváltásokat. Tanulságos példa erre az a történet, amelyet Rabbi Paysach Krohn mesél el a Maggid Illuminations című könyvében egy szokatlan eseményről, amely egyszer egy bizonyos nyári tábor látogatási napján történt. Egy hosszú limuzin gördült be a parkolóba, és két táborozó izgatottan odaszaladt hozzá. Néhány perc múlva a limuzin – mindenki megdöbbenésére – kihajtott a parkolóból a füves területre, és egészen a fiúk hálótermének bejáratáig folytatta útját. Az ablak leereszkedett, és valaki kikukucskált az ajtón. Ezután a limuzin a tábor igazgatójának bungalójához hajtott, az utasok kiszálltak az autóból, bementek a bungalóba, és egy ideig ott maradtak. A táborozók és a vendégek reakciói kiszámíthatóak voltak. Mindannyian gúnyosan azt mondták: „Nézzétek, mit lehet tenni, ha az embernek pénze van!” Természetesen azt feltételezték, hogy a két táborozónak különösen gazdag szülei vannak, akik kiváltságos helyzetük miatt megengedhették maguknak azt a luxust, hogy egyenesen a hálóteremhez hajtsanak, és időt töltsenek a tábor igazgatójával. Az emberek rosszallóan tekintettek arra, amit kirívóan etikátlan viselkedésnek véltek. Nem sokkal később azonban elterjedt a hír, hogy egyáltalán nem ez történt. A két táborozó egy átlagos, nem gazdag családból származott. Édesapjuk sajnos nagyon beteg és gyenge volt, és nem számítottak arra, hogy sokáig fog még élni. Törékeny állapota miatt az apa nem tudott autóval a táborba menni, hogy meglátogassa a fiait. A család néhány barátja azonban pénzt adományozott egy nagy limuzin bérlésére, hogy a férfi kényelmesen lefekhessen, és így megtehesse az utat. Amikor megérkezett a táborba, a fiai nagyon szerették volna, ha láthatja a hálótermüket. Mivel a férfi nem tudott elsétálni a parkolótól, a jármű egészen a hálóteremig hajtott, hogy az ablakon keresztül láthassa. Ezután a férfinak megfelelő ágyban kellett aludnia, ezért a tábor legkényelmesebb bungalójába vitték, amely az igazgatóé volt, és ott szundított egyet. Ami először arroganciának és kiváltságosságnak tűnt, valójában annak a szívszorító látványa volt, ahogy egy haldokló beteg betegsége ellenére eljön, hogy lássa gyermekeit. Ez a paradigmaváltás: amikor egy hiányzó információ megváltoztatja az ember egész helyzetről alkotott képét, miután felfedezi azt. Amíg nem kapja meg ezt az információt, helytelenül látja a dolgokat. Gyakran nem tudunk pozitív szemszögből tekinteni életünk eseményeire, mert Yosef testvéreihez hasonlóan fontos információk hiányoznak számunkra. És ahogyan Yosef testvérei végül rájöttek, hogy látszólag kemény helyzetüket szerető testvérük irányította és kezelte, úgy nekünk is meg fogják mutatni, hogy mindazt, ami velünk történik, szerető Atyánk teszi, teljes mértékben a javunkra. Legyen szó olyan nemzeti csapásokról, mint az inkvizíció, a keresztes hadjáratok és a holokauszt, vagy személyes küzdelmeinkről és szerencsétlenségeinkről, a jövőben meg fogjuk kapni azt a hiányzó információt, amely alapvetően megváltoztatja majd a szemléletünket. A Shabbat megtapasztalása, ahogyan tudjuk, ízelítő a következő világból, amikor minden világos lesz. A jövő világát יום שכולו שבת – „a teljes egészében Shabbat napja” – néven nevezik, mert minden Shabbaton bepillantást nyerünk abba a világba. Ezért minden héten, Shabbaton különleges képességet kapunk arra, hogy paradigmaváltást éljünk át: életünkre és a világra más, pozitívabb szemszögből tekintsünk. Különleges képességet kapunk annak felismerésére, hogy Hashem teremtette a világot, és Ő irányítja életünket, mindig pontosan oda vezetve bennünket minden egyes szakaszban, ahová el kell jutnunk. Ha megnyitjuk elménket, hogy másképpen érzékeljük életünket, és kinyitjuk szemünket, hogy pozitív szemlélettel tekintsünk a világra, minden egyes Shabbaton mélyreható paradigmaváltást élhetünk át, amely ezután boldogabbá és teljesebbé teszi életünket.