Sábát Elul idején

Rav Yechezkel Levenstein, az áldott mashgiach, így emlékezik vissza: „Az első évben, amikor Kelmbe érkeztem, emlékszem, hogy az első kabbalah (elhatározás), amelyet a Ros Hásánára való felkészülésként magunkra vállaltunk, az volt, hogy megerősítjük a sábát megtartását” (Ohr Yechezkel, Jomim Noraim, 330. o.). Rav Yaakov Galinsky Ve’higadeta című művében elmond valamit, amit a Chafetz Chaim egyik tanítványától hallott. A tanítvány elmondása szerint a Chafetz Chaim minden évben egy rövid, háromperces beszédet tartott Elul hónapjának kezdetén. Mivel Kelet-Európában nem termett etrog, az ottani zsidóknak etrogokat kellett importálniuk. Sok etrog tönkrement a szállítás során, ezért azok, amelyek alkalmasak voltak a micvára, nagyon drágák voltak. Csak a gazdag zsidók tudtak saját etrogot vásárolni, a legtöbb ember pedig a zsinagóga által megvásárolt etrogot használta. „Elul idején” – mondta a Chafetz Chaim –, „az emberek ezt gondolják magukban: »Ha gazdag lennék, tudnék saját etrogot vásárolni. És ha rendkívül gazdag lennék, tudnék egy drága etrogot vásárolni, hogy a micvát a legmagasabb szinten teljesítsem.« Ezt tették az emberek az etrog micvájával, amely a Tóra szerint csak egy napon – Szukkot első napján – érvényes. A többi napon a micva csak מדרבנן. Mégis, egyetlen szó Tóra-tanulás jutalma nagyobb, mint az összes micváé – nagyobb, mint az etrogé, a sófáré és a mácáé. Értéke egyenlő mind a 613 micváéval együttvéve. Mindössze öt perc Tóra-tanulással sokkal többet érünk el, mint még a legmagasabb minőségű etroggal is!” A Chafetz Chaim ennek alapján rámutatott, mennyit veszít egy tanuló, ha reggel akár csak öt perccel később érkezik a Bais midrásba tanulni. Bár a Tóra tanulmányozása bármikor rendkívül értékes, sábátkor különösen az. A Ben Ish Chai a Parshat Shemotban azt írja, hogy a Mekubalim szerint a sábáti Tóra-tanulás ereje ezerszerese a hétköznapi Tóra-tanulásénak. Kétséges, hogy egy számológép ki tudná-e számítani akár csak tíz perc sábáti tanulás értékét is, amikor minden egyes szó, amelyet megtanulunk, ezerszer annyit ér, mint mind a 613 micva együttvéve, és tíz perc alatt sok szót megtanulhatunk! Különösen Elul hónapjában, amikor igyekeznünk kell felkészíteni magunkat Ros Hásánára, és érdemekkel megtölteni „bankszámláinkat”, helyénvaló, hogy sábátkor szánjunk valamennyi időt tanulásra. Amint említettük, akár mindössze 10 perc értéke is felbecsülhetetlen. És mindenki bizonyára képes 10 percet a sábáti tanulásra fordítani. Sok témát lehet tanulni, de ha úgy döntünk, hogy sábátkor 10 percet szánunk tanulásra, talán érdemes megfontolnunk Rav Yisrael Salanter útmutatását, akit egyszer megkérdeztek, mit tanuljon az ember, ha csak 10 perce van tanulni. Ezt válaszolta: „Mussart tanuljon, és akkor rá fog jönni, hogy sokkal több mint 10 perce van.” Ezért ha időt fogunk szánni a sábáti tanulásra – amire természetesen mindannyiunknak törekednünk kell –, helyénvaló lenne, különösen Elul idején, a mussar témáját választani, talán egy oldalt a mussar valamelyik klasszikus művéből, például a Mesilas Yesharimból vagy a Sha’arei Teshuvából. Tanácsos olyan részt választani, amely a tesuvához, Ros Hásánához és Jom Kippurhoz kapcsolódó témákkal foglalkozik. Egyszer valaki megkérdezte a Gerrer Rebbét, hogy szabad-e sábátkor mussart tanulni. Hiszen a mussar gyakran szorongást és levertséget kelt, ami nem egyeztethető össze a sábát ünnepi hangulatával. A Rebbe a paszukra hivatkozva válaszolt (Devarim 10:16): ומלתם את ערלת לבבכם – „metéljétek körül szívetek előbőrét”. A spirituális fejlődést a brit milához hasonlítják, mivel magában foglalja szívünk megnyitását, ami az előbőr eltávolításának aktusára emlékeztet. Ahogyan a brit milá micvája felülírja a sábáti tilalmakat, magyarázta a Rebbe, ugyanúgy a mussar tanulása is megengedett sábátkor. Használjuk ki tehát teljes mértékben a Tóra-tanulás ezen erejét, és a Yamim Noraimra való felkészülésünk részeként adjunk hozzá akár csak 10 perc tanulást sábátkor.