Hazon szombatja

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Tisha B’av előtti ezen a sábbáton fontos felismernünk a szoros kapcsolatot a sábbát és a Beit HaMikdash között. Minden péntek este a Lecha Dodi éneklésével köszöntjük a sábbátot, amelyet Rabbi Shlomo Alkabetz írt: מִקְדַּש מֶלֶךְ עִיר מְלוּכָה. קוּמִי צְאִי מִתּוךְ הַהֲפֵכָה רַב לָךְ שבֶת בְּעֵמֶק הַבָּכָא. וְהוּא יַחֲמול עָלַיִךְ חֶמְלָה A Beit HaMikdash, Isten Királyságának városa, kelj fel a romokból. Túl hosszú ideje ülsz a könnyek mély völgyében, és Isten irgalmazzon neked. A folytatás versei szintén a Beit HaMikdashról és a Geuláról szólnak. Mi a kapcsolat a sábbát és a Geula között? Rav Shmuel Auerbach z”l a következő passzukot idézi: אֶת־שַׁבְּתֹתַ֣י תִּשְׁמֹ֔רוּ וּמִקְדָּשִׁ֖י תִּירָ֑אוּ, őrizzétek meg sábbátjaimat, és féljétek Beit HaMikdashomat. A Gemara a Masechet Yevamotban (6b) megjegyzi, hogy ugyanaz a félelemre vonatkozó kifejezés alkalmazható mind a Beit HaMikdashra, mind a sábbátra. A „félelem” azonban nem magától a sábbáttól vagy a Beit HaMikdashtól kell hogy származzon. Hanem ahogyan az ember nem a sábbáttól fél, hanem Attól, Aki megparancsolta nekünk a sábbát megtartását, ugyanúgy az embernek nem magától a Beit HaMikdashtól kell félnie, hanem Attól, Aki a Beit HaMikdashban lakozik. A sábbátban és a Beit HaMikdashban egyaránt a Sechina lakozik. Különleges félelem és öröm tölti el az embert, amikor beköszönt a sábbát, és ugyanez az érzés kell hogy eltöltse az embert, amikor belép a Beit HaMikdashba. (Ma a Risonim azt mondják, hogy zsinagógáink ugyanolyan státusszal rendelkeznek, mint egy „mini-Beit HaMikdash”, ezért ennek a félelemnek kell eltöltenie az embert, amikor belép egy zsinagógába.) אימת שבת על עם הארץ – még egy tudatlan emberben is van bizonyos félelemérzet sábbátkor. Ezért amikor minden héten beköszönt a sábbát, az embernek ezt a különleges érzést a Beit HaMikdashra való emlékezésre kell irányítania, mivel a Beit HaMikdash érzése belép ebbe a világba. Bár ez természetesen minden sábbátra vonatkozik, ezen a héten különösen fontos, a Tisha B’av előtti sábbáton. A rabbik között nézeteltérés van a Kilenc Nap sábbátjára vonatkozó minhágjainkat illetően. Az askenázi minhág szerint nem viseltek Bigdei Shabbatot a Kilenc Nap sábbátján. A Mekubalim ezzel szemben különleges sábbáti ruhát viseltek. Hasonlóképpen a Vilnai Gáon is azt mondta, hogy sábbáti ruhát kell viselni. Ma az emberek többsége a Mekubalim és a Vilnai Gáon szokását követi, és sábbáti ruhát visel. A Chatam Sofer megalapozta azt a német szokást, hogy nem viselnek Bigdei Shabbatot. Elmagyarázta, hogy a Mekubalim valóban magukba fogadták a hét folyamán a Beit HaMikdash Churbanjának érzését. Ezért amikor a „mini-Beit HaMikdash” sábbátkor alászállt, érzékenyen reagáltak a Kedusa többletérzésére, és felemelkedtek. Ezért sábbátkor nem kellett hétköznapi ruházatukkal kifejezniük a külső gyászt. A Chatam Sofer szerint azonban a legtöbb ember NEM érzékeli valóban a Beit HaMikdash Churbanját a hét folyamán. Ezért ha egy átlagos ember Bigdei Shabbatot viselne, az azt az üzenetet közvetítené, hogy a hét folyamán érezte a gyászt, de sábbátkor abbahagyta a gyászolást, ami egyszerűen nem volt igaz. Ezért őszinte módon jártak el, és sábbátkor olyan ruhát viseltek, amellyel őszintén elismerték, hogy nem állnak teljes kapcsolatban a Beit HaMikdash miatti gyásszal. Ma a szefárdok többnyire a Mekubalim szokását követik, az askenázokra pedig hatással van a Vilnai Gáon minhágja. Bigdei Shabbatot viselünk, mert az igazság az, hogy nem fogjuk teljes mértékben érezni az aveilut intenzitását akkor sem, ha sábbátkor hétköznapi ruhát viselünk. Ennek eredményeként inkább a sábbát megtartására és a Kedusájának érzésébe való bekapcsolódásra összpontosítunk. Ezért ezen a sábbáton minden eddiginél fontosabb dolgoznunk azon, hogy érezzük a Kedushat Shabbatot. Használjuk ki a Kilenc Napnak ezt a különleges sábbátját, amikor figyelmen kívül hagyjuk a gyász szabályait annak érdekében, hogy érzékenyebbek legyünk a sábbát szentségére. Szenteljük magunkat annak, hogy még tudatosabban figyeljünk erre a kedusára, talán még bekapcsolódva a Mekubalim szentségébe is, akik minden sábbátkor úgy érezték, hogy a Beit HaMikdash „újjáépül”. Kapcsolódjunk a sábbát és a Beit HaMikdash valódi jelentéséhez: egy olyan helyhez, ahol erőteljesebben felismerhettük Istent, közelebb érezhettük magunkat Hozzá, és tanulhattuk a Tóráját. Legyen békés sábbátjuk.