A sábát szentsége és áldása

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Rav Gershon Edelstein zt״l, a Ponevezh Jesiva ros jesivája, egy gyönyörű gondolatot oszt meg a sábátról. A B’resitben ezt olvassuk: וַיְבָ֤רֶךְ אֱלֹהִים֙ אֶת־י֣וֹם הַשְּׁבִיעִ֔י וַיְקַדֵּ֖שׁ אֹת֑וֹ, Isten megáldotta a hetedik napot, és megszentelte azt. Rav Edelstein rámutat, hogy ez már a Matan Tóra előtt is létezett: a sábát eredendően többletáldással és kedusával rendelkezett. Mi a többletáldás? A sábát a mekor haBeracha, vagyis a fizikai áldások forrása. A sábát áldást biztosít az ember testének, parnaszájának, ételének és italának, valamint mindannak, amire a sábát és az év többi része során szüksége van. A sábát érdemében HaKados Baruch Hu biztosítja számunkra a parnaszánkat. Ahogy a híres Chofetz Chaim tanítja: amikor valaki sábátkor dolgozik, az olyan, mintha egy meglévő hordóba egy hetedik lyukat fúrt volna. Többé semmi nem fog kifolyni belőle. A sábát minden fizikai áldás forrása. וַיְקַדֵּ֖שׁ – A kedusa a sábát spirituális felemelkedésére utal. Sábátkor nemcsak maga a nap szent, hanem az ember maga is szentebbé válhat. Ez már a Matan Tóra előtt is így volt. Ádám há-Rison és az ősatyák megtartották a sábátot – a sábát eredendően kedusát hoz az emberre. A Midrás Rábá (B’resit 11:2) elmagyarázza, hogy ez a különleges kedusa az ember arcára vonatkozik. אֵינוֹ דוֹמֶה אוֹר פָּנָיו שֶׁל אָדָם כָּל יְמוֹת הַשַּׁבָּת, כְּמוֹ שֶׁהוּא דּוֹמֶה בְּשַׁבָּת. Sábátkor az ember arca más. A פָּנִים, arc, szó kapcsolatban áll a פְּנִים, belsőd, szóval; az ember arca kifejezi, mi zajlik benne. A Chofetz Chaim a következő történetet meséli el annak bemutatására, hogy ezt még egy kisgyermek is felismerheti. Egy apa a hét folyamán haragudott a lányára, és továbbra is haragos arccal járkált. A kislány ezt mondta az apjának: „Fel tudnád venni, kérlek, a sábáti arcodat?” Még egy kislány is felismerte, hogy létezik sábáti arc, hogy a sábáti arcon van valami más. Ez az elképzelés, miszerint az arc kifejezi azt, ami belül van, megmagyarázza, miért van bizonyos chéjn (kellem) a kisgyermekekben. Amikor kisgyermekekre nézünk, bizonyos teljességet látunk, mert a gyermek még nem vétkezett. Hasonlóképpen, amikor Szárá iménu meghalt, a Tóra azt mondja, hogy amikor húszéves volt, olyan volt, mintha hét éves lett volna szépségében. A nyilvánvaló kérdés az, hogy a hétévesek nem szépek! Miért hasonlítjuk őt húszéves korában egy hétéveshez? Egy hétéves gyermeknek olyan teljes szépsége van, amelyben nincs semmilyen bűnös gondolat. Ezért, bár Szárá betöltötte a húszat, még mindig olyan volt, mintha egy hétéves testében maradt volna. Merítsünk ebből a sábát két aspektusából: a kedusából és a brachából. Legyen részünk a kedusa szentségében és a brachánkból származó fizikai áldásokban. Sábátkor mindkettőt fokoznunk és értékelnünk kell. Értékeljük a fizikai áldást, amelyet a sábát hoz számunkra. A sábátot kiddussal kezdjük, amely mindkét aspektust magában foglalja. Nem ehetünk, mielőtt elmondanánk a kiddust, ami azt jelenti, hogy az étkezés megkezdése előtt elismerjük Isten szentségét és a sábát szentségét. Legyen érdemünk részesülni a sábát kedusájából, szentségéből, valamint brachájából. Sábát sálomot kívánunk!