Sábát a 2100. évben

Shabbat a 2100. évben A világunk egyik nagy kihívása, hogy a dolgok állandóan változnak. A technológia már néhány év után elavul; a divatok egy pillanat alatt idejétmúlttá válnak; ami új, hamar régivé lesz. Társadalmunkban minden törékeny és rövid életű. A Rambam fő műve, a Misné Tóra legelején a zsidó hit alapvető tételeit tárgyalja, és megemlíti azt a hitünket, hogy az Örökkévaló az egyetlen dolog, amely örökké fennmarad, soha nem változik, és nem függ semmitől, illetve semmilyen tényezőtől. A Tóra, amelyet az Örökkévaló írt és amelyet nekünk adott, szintén örök és nem változtatható meg. Ezért nevezik תורת אמת-nek – amit általában „az igaz Tórának” fordítanak, valójában azonban a Tóra örökkévaló, következetes és változatlan természetére utal. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy állandóan változó világunkban van valami, amiről teljes bizonyossággal tudjuk, hogy soha nem fog megváltozni, és örökre jelenlegi formájában marad. A tfilinjeink mindig ugyanúgy fognak kinézni, a cicit mindig ugyanúgy fog kinézni, és a Tóra mindig ugyanaz marad. Még akkor is, amikor világunkban minden szédítő sebességgel változik, biztonságban érezhetjük magunkat örökké változatlan Tóránkban. Ugyanez igaz a Shabbatra is. A Gemara a Masechet Chullinban (101) azt mondja, hogy a Shabbat קביעא וקיימא – állandó és maradandó. Az ünnepeket naptári dátumokon tartjuk, amelyek az új hónapok Bet Din (rabbinikus bíróság) általi kihirdetésétől függenek. A Shabbat azonban minden hét nap után elérkezik, függetlenül és minden, az univerzumban fennálló tényezőtől függetlenül. Egy állandóan változó világban minden héten vigaszt találunk a Shabbat beköszöntében, amely az élet nagyon kevés állandó, megbízható és változatlan jellemzőinek egyike. 1974-ben valaki felkeresett egy bizonyos zsidó filantrópot, és azt az ötletet vetette fel, hogy minden pénteken nyomtassák ki a Shabbat-gyertyagyújtás időpontját a New York Timesban. Ez elősegítette volna a Shabbat nagyszerű micvájának tudatosítását, és egyúttal büszkeséget ébresztett volna a hitükre mindenütt a zsidókban. A férfinak megtetszett az ötlet, és a következő 25 éven át heti $2,000-t fizetett a New York Timesnak, hogy a pénteki újság sarkában közleményt tegyen közzé, amely tájékoztatja a zsidó nőket a Shabbat-gyertyagyújtás megfelelő időpontjáról New York Cityben. A közlemény egy telefonszámot is tartalmazott, amelyet az emberek további, Shabbattal kapcsolatos információkért hívhattak (1-800-SABBATH). 1999 tavaszán ez a filantróp úgy döntött, hogy leállítja a projekt támogatását, és a gyertyagyújtásról szóló közlemény ezután soha többé nem jelent meg a New York Timesban, egyetlen alkalmat kivéve. 2000. január 1-jén a New York Times három címlapot közölt az új évezred tiszteletére. Újranyomtatta az egy évszázaddal korábbi, 1900. január 1-jei címlapot; közölte az aznapi, 2000. január 1-jei rendes címlapot; és kinyomtatott egy fiktív címlapot 2100. január 1-jére, hogy megpróbálja előre látni, milyen hírek jelenhetnek meg száz évvel később. Ez a képzeletbeli címlap tartalmazott egy kitalált cikket Kubának az 51. államként való felvételéről, valamint egy írást arról a vitáról, hogy engedélyezni kellene-e a robotoknak a szavazást. Érdekes módon a címlap sarkában ott volt egy közlemény, amely az adott heti Shabbat-gyertyagyújtás időpontját hirdette meg New York Cityben. A gyártási vezetőt, aki ír katolikus volt, megkérdezték a közlemény szerepeltetéséről, mire ő ezt mondta: „Nem tudjuk, mi fog történni 2100-ban. Lehetetlen megjósolni a jövőt. Egy dologban azonban biztosak lehetnek: 2100-ban a zsidó nők Shabbos-gyertyákat fognak gyújtani.” Figyelemre méltó, hogy még ez a New York Timesnál dolgozó katolikus vezető is felismerte a Shabbat egyedülálló állandóságát és maradandóságát, és éleslátóan megjegyezte, hogy a Shabbat egyike annak a nagyon kevés dolognak világunkban, amely biztosan megjósolható. Miközben minden körülöttünk állandóan változik, teljes bizonyossággal tudjuk, hogy minden péntek este lesznek gyertyáink, különleges ételeink, Tóra-szavaink és gyönyörű zemirotjaink. A nyakkendő szélességét és mintáját nem lehet megjósolni, ahogyan a bútorok színét és stílusát, illetve az elfogyasztott ételek fajtáit sem. A Shabbat-élmény azonban mindig ugyanaz marad, és ezt mindig értékelnünk kell, minden egyes héten.