A sábát menyasszony.

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Midrás híres tanítása szerint a teremtés hat napja alatt a sábát odalépett az Örökkévalóhoz, és panaszkodott: „A hét minden napjának van párja. A vasárnapnak ott van a hétfő, a keddnek a szerda, a csütörtöknek pedig a péntek – de nekem nincs párom!” Az Örökkévaló azt válaszolta, hogy a zsidó nép lesz a párja. A híres kérdés az, hogy ahogyan az emberek sem feltétlenül sorrendben házasodnak össze, úgy a hét napjainak sem kell szükségszerűen sorrendben párokba rendeződniük. Talán a péntek lenne a sábát párja, a vasárnap pedig a keddel alkotna párt. Mi ennek a Midrásnak a jelentése? Rav Shimshon Raphael Hirsch a férj és a feleség közötti különbség tárgyalásával magyarázza ezt. A feleség megvalósítja azt a lehetőséget, amelyet a férje hazahoz. Ez látható egy kisbaba fejlődésében, amikor a feleség megvalósítja férje fizikai lehetőségét, és méhében hordozza a gyermeket; vagy a mindennapi életben, amikor a feleség a férje által megkeresett pénzt tápláló étellé alakítja. A feleség ereje abban rejlik, hogy a lehetőséget cselekvéssé alakítja. Ugyanez igaz a hét napjainak felépítésére is. A teremtés első három napja megalapozta a teremtés utolsó három napját. Az első napon megteremtetett a fény, a negyedik napon pedig az égitestek kerültek az égboltra. A második napon megteremtetett a víz, az ötödik napon pedig a halak és a madarak, amelyeknek szükségük van a vízre, kerültek a földre. A harmadik napon megteremtetett a szárazföld, a hatodik napon pedig az állatok és az ember, akik a földből származnak és azt művelik, megteremtettek. Az első három nap megteremtette azt a lehetőséget, amelyet az utolsó három nap valósított meg. A sábát egyedül maradt. Az Örökkévaló megnyugtatta, hogy a zsidó népet adja neki párul. A sábát „feladata”, hogy felszínre hozza a zsidó nép szépségét. Eljön a neshama yetaira, nem dolgozunk, és a zsidó nép szépsége a sábáton keresztül tárul fel. Ezért nevezik a sábátot „kallának”, és ezért fogadjuk a sábátot a Lecha Dodi pizmonjával. Elmondjuk: בּואִי בְשלום עֲטֶרֶת בַּעְלָהּ, „jöjj békében, férjed koronája”. A nő férje koronája. Ahogyan a korona a király nagyságát jelzi, úgy a feleség férje koronája, és az ő nagyságát képviseli; a sábát pedig a mi koronánk. גַּם בְּשמְחָה וּבְצָהֳלָה, boldogsággal és örömmel fogadjuk a sábátot; megmutatjuk lelkesedésünket, ahogyan egy chatán lelkesedik új felesége iránt. A következő szavakkal fejezzük be: תּוךְ אֱמוּנֵי עַם סְגֻלָּה, „a hűségesek, az Am Segulah között”. Az Örökkévaló a zsidó népet „az Ő עַם סְגֻלָּה-jának” nevezte a Szináj-hegynél, amikor a választott népként váltunk ismertté. A zsidó nép nagysága, az עַם סְגֻלָּה, a sábáton keresztül teljesedik ki. A sábát azért Izrael népének koronája, mert felszínre hozza belőlünk a legjobbat. Ez még a halachában is megjelenik. A Gemara Jerusálmi azt tanítja, hogy amikor valaki ételt vásárol egy am haaretztől, egy tanulatlan embertől, tizedet kell vennie a szobából. Sábátkor azonban, ha az am haaretz azt állítja, hogy az ételből már levették a tizedet, az ember megbízhat benne, mert אימת שבת עליו, „a sábát félelme rajta van”. Rav Tzadok HaCohen elmagyarázza, hogy még a legalacsonyabb szintű ember is érez valamennyi kedusát sábátkor. Bizonyára mi is érzünk majd valamit sábátkor. Ez az érzés a kalláé, aki felszínre hozza férje rejtett szépségét. Hasonlóképpen a sábát ereje felszínre hozza nagyságunkat, valamint azt a különleges lelket és עַם סְגֻלָּה-státuszt, amellyel rendelkezünk, de amely a felszín alatt rejtőzik. Ahogyan a férj százdolláros bankjegyében is ott rejtőzik egy ízletes étel, amely addig nem látható, amíg a feleség meg nem vásárolja az ételt és meg nem főzi, úgy Izrael népe is különleges kochot-tal rendelkezik, amelyeket a sábát tár fel a világ előtt. Legyen csodálatos napjuk, és sábát sálom!