Sábát Sekina

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Shabbatról szóló Yafei LaLev című seferében Rav Chaim Palagi (118. levél) idézi a passukot: קחו מאתכם תרומה לה' כל נדיב לבו, „vegyetek magatok közül adományt az Örökkévalónak, mindenkitől, akinek nagylelkű a szíve…”. Ez a passuk a miskánnak szánt adományokról közvetlenül a Shabbat témája mellett szerepel. Számos okot idéznek arra, hogy miért áll a miskán témája a Shabbat mellett. Az egyik ok egyszerűen az, hogy megtanítsa: a miskánt nem lehet Shabbaton felépíteni; a Shabbat elsőbbséget élvez a miskánnal szemben. Ezenkívül ennek a passuknak az adományozó emberről szóló utolsó szavai érdekes kapcsolatban állnak a Shabbattal. Amikor valaki a Shabbatra költ, נדיב-nek, nagylelkűnek kell lennie. Nem szabad számolgatnia a filléreket, amikor a Shabbatról van szó. Miért? Ez az emuná kijelentése. A Gemara (Beitza 17a) azt tanítja, hogy az ember megélhetését Ros Hásáná napján osztják ki az egész évre, a Shabbat és más vallási kiadások kivételével. Ezért amit az ember Shabbatra költ, az nem számít bele a számára meghatározott összegbe! Szabadon költhet, anélkül hogy számolgatná a filléreket! Shabbaton az embernek נדיב-vé kell válnia. A Shabbat időben megjelenő miskánt jelképezi, ezért nem szabad a miskánt Shabbaton felépíteni. Létezik a miskán fogalma időben, térben és személyben; van szent hely, szent idő és szent ember. Minden Shabbaton van egy időben létező miskánunk, ahol az Örökkévaló lakozik. Ezért kell az embernek Shabbaton נדיב לב-nak lennie. Ahogyan a nagylelkűség lehívta a Sechinát a miskánba, úgy hozza le a nagylelkűség a Sechinát a mi Shabbatunkba. A Shabbat a השראת השכינה-ról szól – arról, amikor az Örökkévaló Sechinája a zsidó népben lakozik. Ez a fogalom szerepel az e heti parásában, a Parshat Shemotban is. A passuk ezt mondja: את יעקב איש, „Jákov, egy ember, és háza lejött Micrájimba”. Rav Yitzchak Palagi (112. levél) a Yalkut Reuveni alapján idézi, hogy a Shabbat zechutjában az Örökkévaló Sechinája velünk együtt lement Micrájimba, ahogy az כתוב: את יעקב איש. Az utolsó betűk visszafelé olvasva a שבת szót adják ki. Az Örökkévaló Sechinája velünk együtt ment le Micrájimba, a galutba, a Shabbat érdemében. Bárhol is vagyunk, az Örökkévaló velünk van, de szükségünk van a Shabbat zechutjára. Az egyik oka annak, hogy kimegyünk a mezőkre, hogy a בואי כלה בואי כלה szavakkal köszöntsük a Shabbatot, az, hogy ki kell mennünk a Sechina köszöntésére, majd a Sechina vendégei belépnek az otthonainkba. Továbbá a nefesh yetaira, amelyet Shabbaton kapunk, kapcsolatban áll a Sechinával, amely belép az otthonainkba. A Shabbat a teremtés spiritualitását jelképezi. A világ spirituális teremtésként, gufként lett megteremtve, de minden gufnak szüksége van nesámára. A világ nesámája a Shabbat; ez tölti meg a világot spiritualitással. Fel kell ismernünk a Shabbatban rejlő különleges szentséget, fel kell készülnünk rá, és tiszteletteljes módon kell viselkednünk. Ahol szentség van, ott kavod is van. Még a legsötétebb helyeken is, például amikor Jákov Avinu lemegy Micrájimba, a Shabbat elhozza hozzánk a szentséget, hogy velünk legyen. Shabbat Shalom!