Sábát – Az újrafókuszálás ideje

Szombat – Az újrafókuszálás ideje A Tóra a Sefer Bamidbarban (15:39) – egy olyan pászukban, amelyet naponta kétszer mondunk el a Smá részeként – megparancsolja nekünk, hogy őrizzük szemünket a helytelen látványoktól: ולא תתורו אחרי לבבכם ואחרי עיניכם אשר אתם זונים אחריהם „Ne kövessétek szíveteket és szemeteket, amelyek után eltévelyedhettek…” A Sefer Ha’hinuch ezt a tilalmat a Tóra 613 parancsolata közé sorolja (387), és elmagyarázza, hogy a Tóra itt azt a helyes szemléletet mutatja meg nekünk, amellyel a világi élvezetekhez kell viszonyulnunk. A bűnök – írja a Sefer Ha’hinuch – helytelen gondolkodásmód eredményei, ezért ha gondoskodunk arról, hogy helyes gondolkodásmóddal éljünk, segíthetünk elkerülni a vétkezést. A Tóra ezért figyelmeztet, hogy ne tekintsünk olyan látványokra, amelyek tévútra vezethetnek bennünket; ez egyben azt is jelenti, hogy ne önmagukért hajszoljuk a világi élvezeteket. A testi élvezetet úgy kell felfognunk, mint egészségünk fenntartásának és annak eszközét, hogy az Örökkévalót szolgálhassuk. A bűn gyökere az, ha túlzottan a világi élvezetekre összpontosítunk, és azokat végső célunknak tekintjük, amelyet követünk. A Tóra a לא תתורו tilalmán keresztül tanítja nekünk ezt az elvet, mivel a helytelen látványok szemlélése azt eredményezi, hogy figyelmünk és összpontosításunk a világi élvezetekre irányul. Elvon bennünket a Tórára és a micvákra való összpontosítástól – amelyeknek életünk céljainak és legfontosabb prioritásainknak kellene lenniük –, és ehelyett arra késztet, hogy a testi kielégülésre összpontosítsunk. A שמירת עיניים fogalma (szó szerint: szemünk őrzése) arra is utal, hogy megőrizzük prioritásainkat, és arra összpontosítsunk, aminek végső célunknak kellene lennie. Ezért különösen fontos, hogy szombaton őrizzük a szemünket. A szombat az az idő, amikor szünetet tartunk szokásos, hétköznapi tevékenységeinkben, amikor hátralépünk a munkahét tevékenységeitől, amelyek könnyen eltorzíthatják prioritásaink rendjét, és elvonhatják figyelmünket végső céljainktól. Szombaton finom ételekben és italokban részesülünk egy spirituális élmény részeként, az Örökkévaló szolgálatában, ezáltal megerősítve prioritásaink érzékét és annak megértését, hogy mi a cél és mi az eszköz. A szombat az az idő, amikor a testi élvezetet magasabb szintre emeljük, ezáltal biztosítva, hogy bár a hét folyamán hétköznapi tevékenységeket végzünk önmagunk és családunk fenntartásáért, legfontosabb prioritásunk és végső célunk mégsem a pénz és a testi élvezet, hanem a spiritualitás és az Örökkévalóval való kapcsolat kiépítése. Különösen szombaton kell tehát ügyelnünk arra, hogy ne tekintsünk olyan látványokra, amelyek elvonhatják figyelmünket a spiritualitástól, és a világ testi élvezeteire irányíthatják figyelmünket, mivel ez aláásná a szombati élmény egyik legfontosabb célját. Valóban, szoros kapcsolat áll fenn a szombat és a שמירת עיניים között. A Talmud Jeruzsálemi azt tanítja, hogy a Tízparancsolat mindegyikére található utalás a Smában. Például a שמע ישראל ה' אלקינו szavak („Halld, Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk”) párhuzamba állíthatók az Aseret Ha’dibberot első parancsolatával – אנכי ה' אלקיך („Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened”). A ה' אחד szavak („Az Örökkévaló egy”) párhuzamba állíthatók az idegen istenségek imádásának tilalmával (לא יהיה לך אלהים אחרים). Az ואספת דגנך szavak, amelyek arról beszélnek, hogy az ember betakarítja az általa elvetett gabonát (és nem veszi el barátja gabonáját), a lopás tilalmára utalnak, vagyis arra, hogy nem vehetjük el mások tulajdonát (לא תגנוב). A Jeruzsálemi Talmud azt is említi, hogy a ולא תתורו אחרי לבבכם parancsolat a tiltott kapcsolatok tilalmára utal (לא תנאף), az ezt követő pászuk pedig – למען תזכרו ועשיתם את כל מצוותי („…hogy emlékezzetek és teljesítsétek minden parancsolatomat”) – párhuzamba állítható a szombat megemlékezésének parancsával (זכור את יום השבת לקדשו), amely egyenértékű az összes többi micvával. A Jeruzsálemi Talmud szerint tehát a ולא תתורו tilalma közvetlenül a szombatra utaló parancs előtt jelenik meg – למען תזכרו. Ennek oka az, hogy a szombat céljainak, prioritásaink újrarendezésének eléréséhez el kell kerülnünk azokat a látványokat, amelyek rossz irányba terelik figyelmünket. Egy férfi, aki első luxusautójának megvásárlását fontolgatta, egyszer tanácsért fordult Rav Aharon Steinmanhoz. Miután anyagilag sikeressé vált, luxusautót szeretett volna vásárolni, de aggódott amiatt, hogy ez mások irigységét válthatja ki, és ezáltal עין הרע („gonosz szem”) keletkezhet. Megkérdezte a nagy bölcset, hogy ez jogos aggodalom-e, vagy megvásárolhatja az autót anélkül, hogy aggódna. Rav Steinman egy látszólag oda nem illő kérdéssel válaszolt. „Hányszor fejezted be a Sászt?” A férfi zavartan azt felelte, hogy még egyszer sem fejezte be a Sászt. „Akkor hány Masechtot (talmudi traktátust) fejeztél be?” „Nagyon, nagyon keveset” – mondta a férfi. „Akkor nincs miért aggódnod” – biztosította a rabbi. „Senki sem fog irigykedni rád.” A nagy bölcsek számára világos és magától értetődő, hogy az életben a legfontosabb dolog a Tóra, nem pedig az anyagi gazdagság, ezért csak a Tórában elért eredmény válthat ki irigységet. Egy másik történetet is mesélnek Rav Shachról, aki egyszer találkozott a nagy filantróppal, Moshe Reichman úrral. Miután találkozott a nagy bölccsel, és több millió dollár értékben állított ki csekkeket fontos Tóra-intézmények támogatására, Reichman úr Rav Shachhoz fordult, és megkérdezte: „Kinek nagyobb a része a következő világban – nekem, vagy azoknak a rabbiknak és tudósoknak, akiket támogatok?” „Erre a kérdésre nem tudok válaszolni” – felelte Rav Shach. „Csak az Örökkévaló tudja, ki kap nagyobb részt a következő világban. De azt teljes bizonyossággal mondhatom, hogy az Ön által támogatott rabbiknak és tudósoknak sokkal nagyobb részük van ebben a világban, mert idejüket Tóra-tanulással töltik.” Rav Shach számára az „életminőséget” nem az ember anyagi áldásai határozzák meg, hanem az, hogy milyen mértékben vesz részt a spiritualitásban. A Mishna a Pirkeh Avotban (6:4) ezt mondja: כך היא דרכה של תורה: פת במלח תאכל ומים במשורה תשתה ועל הארץ תישן וחיי צער תחיה ובתורה אתה עמל. אם אתה עושה כן...אשריך בעולם הזה וטוב לך לעולם הבא. „Ilyen a Tóra útja: kenyeret eszel sóval, kimért mennyiségben iszol vizet, a földön alszol, nehézségekkel teli életet élsz, és a Tórával fáradozol. Ha ezt teszed… boldog vagy ebben a világban, és jó lesz neked a következő világban.” Rav Yaakov Kaminetzky ezt a Misnát úgy magyarázta, hogy az embernek készen kell állnia nehézségek és szegénység elviselésére, ha ez szükséges ahhoz, hogy megfelelően a Tórának szentelje magát. Legfontosabb prioritásunknak a spiritualitásnak, nem pedig a testi kényelemnek kell lennie, ezért készen kell állnunk anyagi áldozatokat, még nehéz áldozatokat is hozni a Tóra érdekében. A Pele Yoetz megjegyzi a Mishna záró megjegyzését: „Ha ezt teszed… boldog vagy…” A Tóráért hozott áldozat jó szerencséjét csak akkor tapasztalja meg az ember, „ha ezt teszed” – vagyis az, aki valóban így cselekszik. Mások sajnálhatják az ilyen embert, ő maga azonban szerencsésnek és elégedettnek érzi magát. Felismeri és értékeli a Tóra páratlan örömét és szépségét, ezért akkor is szerencsésnek érzi magát, amikor a Tóra kedvéért feláldozza anyagi jólétét és testi élvezetét. A szombatot מעין עולם הבא néven nevezik – olyan élményként, amely bizonyos kis mértékben hasonlít a következő világ élményéhez. Mivel a következő világ teljes egészében spirituális, a מעין עולם הבא fogalma magában foglalja prioritásaink újrafókuszálását, valamint annak megértését, hogy a spirituális elsőbbséget élvez a testivel szemben. Ezért töltjük a szombatot imádkozással, tanulással és az Örökkévaló dicséretének éneklésével, valamint testi tevékenységeinknek a spiritualitás magasztos szintjére emelésével. Ha a szombatot a megfelelő módon tartjuk meg, és kihasználjuk ezt a különleges lehetőséget arra, hogy helyreállítsuk prioritásainkat, figyelmünket arra összpontosítsuk, ami valóban fontos az életben, és felismerjük, mik a valódi céljaink, akkor magunkba fogadjuk a szombat egyedülálló kedusáját, és jobb, szentebb emberekké válunk.