Sábáti egység

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. A Yafel LaLevi című seferében Rav Yitzchak Palagi azt tanítja, hogy a Sábátot אחד-nak, Egynek nevezik. Erre utal a Tehillim (139:16): ימים יוצרו ולא אחד בהם, „napok formálódtak, és nincs közöttük egy sem”. A Yalkut Tehillim megjegyzi, hogy ez a Sábátra vonatkozik, amelyet „Egynek” neveznek. Ugyanez látható a sábáti Minchában is, amikor ezt mondjuk: אתה אחד ושמך אחד. Isten Egy, és az Ő neve Egy. A Zohár azt tanítja, hogy Isten egyik neve a Sábát, ezért Isten egy, és az Ő neve, amely a Sábát, szintén Egy. A Sábát magában foglalja az egység fogalmát. אין כלי מחזיק ברכה לישראל אלא השלום, „nincs jobb edény, amely befogadná az áldást, mint a béke”. Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy a Sábát legyen minden áldás forrása, mivel minden áldás az egységből ered. ה׳ יברך את עמו בשלום – Isten azáltal áldja meg népeit, hogy békében vannak. Ezért ahhoz, hogy a Sábát minden áldás forrása legyen, először egyesítenie kell a zsidó népet. A Shir HaShirim (ח:יג) פסוקja ezt mondja: הַיּוֹשֶׁ֣בֶת בַּגַּנִּ֗ים חֲבֵרִ֛ים מַקְשִׁיבִ֥ים לְקוֹלֵ֖ךְ הַשְׁמִיעִֽנִי, „Te, aki a kertben ülsz. Hallgatom a hangodat, hadd halljam én is. [Beszélj hangosabban, hogy még jobban halljalak.]” Rav Natan a Medrash Shir HaShirimben ezt a פסוקot egy olyan királyhoz hasonlítja, aki megharagszik a szolgáira, és börtönbe veti őket. Kíváncsi a beszélgetéseikre, ezért közelebb hajol a cellájukhoz, hogy hallgassa őket. A király meghallja, amint a foglyok ezt mondják: „Urunk, a király! Ő a dicsőségünk és az életünk! Soha semmiben ne szenvedjen hiányt urunk, a király!” Miután meghallotta gyönyörű szavaikat, a király így válaszol: „Fiaim, emeljétek fel a hangotokat, hogy a fent lévő barátaitok is hallhassanak benneteket!” – a miniszterekre utalva. A nimshal az, hogy bár a zsidó nép a hét hat napján a munkájával van elfoglalva, Sábátkor korán felkel, hogy dicsérje a királyt. Eljönnek a Beit Knesszetbe, elmondják a Kriat Shemát, és hallgatják, amint a chazan a teiva elé lép, és felolvassa a sefer Tórát és a maftirt. HaKadosh Baruch Hu lejön az angyalokkal, és ezt mondja a zsidó népnek: „Gyermekeim! Emeljétek fel a hangotokat, hogy a chaveirim hallhassanak benneteket! Tanuljatok egy kicsit hangosabban! Imádkozzatok egy kicsit hangosabban! Azt akarom, hogy a malachei haSharet halljanak benneteket.” Így folytatja: „Nem szabad gyűlölnötök egymást. Nem szabad irigykednetek egymásra, és nem szabad versengenetek egymással. Ellenkező esetben az angyalok figyelni fognak benneteket, és ezt mondják majd: »Világmindenség Ura, Te adtad a Tórát a zsidó népnek, de ők nem foglalkoznak vele! Nézd! Gyűlölet, irigység és versengés van közöttük.«” Gondoskodnotok kell arról, hogy mindig fenntartsátok a shalomot. Ez a beszélgetés kifejezetten Sábátkor zajlik. HaKadosh Baruch Hu először elhozza a malachimot a zsinagógába, hogy meghallgassák, van-e shalom az emberek között. Rav Wolbe rámutat, hogy a midrash arra figyelmeztet: a malachim azt mondhatják, hogy HaKadosh Baruch Hu a zsidó népnek adta a Tórát, de ők nem foglalkoznak vele! A malachim nem arra panaszkodnak, hogy a zsidó nép nem megfelelően vagy nem megfelelő szándékokkal tanulja, hanem arra, hogy egyáltalán nem tanulják! Ha a Tórát irigység, gyűlölet vagy versengés légkörében tanulják, az még tanulásnak sem számít, és Isten szégyelli megmutatni ezt az angyaloknak. Miután megfigyelték a zsinagógát, a malachim továbbmennek az emberek otthonaiba. (Ezért énekeljük: „Shalom Aleichem Malachei HaSharet.” Üdvözöljük az angyalokat, akik azért jönnek, hogy megfigyeljék az otthonainkban uralkodó shalomot.) Az angyalokat „chaveirimnak” nevezik, mert együtt vannak egy chaburában. Számukra azonban nem nagy dolog, hogy mindig jól kijöjjenek egymással, mivel nincs bennük irigység, gyűlölet vagy versengés! Korábban idéztük az angyalok és Isten közötti beszélgetést, amikor Isten a Tórát a zsidó népnek akarta adni. Az angyalok azt kérték Istentől, hogy nekik adja a Tórát, Isten azonban így válaszolt: „Van bennetek irigység? Nincs szükségetek a Tórára.” Ha az angyalok olyan zsinagógát látogatnának meg Sábátkor, ahol nincs shalom, Isten „szégyenbe kerülne”, mert azért adta a Tórát a zsidó népnek, hogy kijavítsák rossz middotjaikat, ők azonban nem érik el ezt a célt. A nagyságunk abban áll, hogy talmidei chachamimjainkat, akik megfelelően tanulják a Tórát, és ezáltal kijavítják middotjaikat, szintén chaveirimnak nevezik! Például amikor a mishnah olyan személyre utal, aki jártas a terumot és maasrot törvényeiben, a chaver kifejezést használja. A Rambam elmagyarázza, hogy a „chaver” – barát – kifejezést azért használják a talmid chacham leírására, mert megfelelő chevra veszi körül; baráti csoportja hűségesen bánik egymással. Ezért nem vihetünk át Sábátkor a reshut haYachidból a reshut haRabimba. Ez azt jelképezi, hogy nem mehetünk át a magánterületről a közterületre. Sábátkor a zsidó nép lelkei össze vannak kapcsolva, ezért a reshut haYachid, az egység területe jelképezi őket. A világ népeit a reshut haRabim képviseli, mivel egység nélkül szétszóródva élnek a világban. Ezért nem szabad a magánterületről a közterületre vinnünk. Shabbat Shalomot kívánunk.