Éneklés sötét időkben

Éneklés sötét időkben A Siduro Shel Shabbat című mű kapcsolatot teremt a sábáti zemirot éneklése és a Leviyim éneklése között a Bet Ha’mikdashban, amikor áldozatokat mutattak be. Amikor valaki áldozatot hozott bűneiért való engesztelés céljából, a Leviyim éneklésének ereje képes volt „megszelídíteni” azokat a szigorú ítéleteket, amelyeket vétke miatt hoztak ellene. Sábátkor nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy a zemirot lélekből fakadó éneklésével eltöröljük azokat a szigorú ítéleteket, amelyeket az előző héten elkövetett vétkeink következtében hozhattak ellenünk. Bölcseink azt tanítják, hogy három ősatyánk – Avraham, Yitzhak és Yaakov – rendre azokkal a három csoporttal áll kapcsolatban, amelyek Am Yisraelt alkotják: kohanim, Leviyim és Yisraelim. Avraham a kohanimhoz kapcsolódik, mert a paszuk a Bereshit könyvében (14) ezt mondja: והוא כהן לקל עליון („és ő kohen volt a Magasságos Istennek”), és egyes kommentátorok szerint ez a leírás Avrahamra vonatkozik. Yaakovot „Yisraelnek” nevezték el, ezért ő a Yisraelimhez kapcsolódik. Ami pedig Yitzchakot illeti, Rav Shach a Be’zot Ani Bote’ah című művében megjegyzi a Midrásnak azt a Bet Yosef által idézett magyarázatát (Orah Hayim 292), miszerint amikor Avraham és Yitzhak az Akedah helyszínére tartottak, és Yitzhak megtudta, hogy ő lesz az áldozat, énekelni kezdett, hogy teljesítse az áldozat bemutatásakor való éneklés követelményét. A Bet Yosef ennek alapján magyarázza azt a kifejezést, amelyet sábáti Minhahkor mondunk: יצחק ירנן – „Yitzhak énekelni fog”. Yitzhak az énekkel áll kapcsolatban, mert énekelt, miközben áldozatként készítették elő. Ennek megfelelően Yitzhak a Leviyimhez kapcsolódik, akik akkor énekeltek, amikor az áldozatokat bemutatták a Bet Ha’mikdashban. Rendkívüli módon, jegyzi meg Rav Shach, amint Yitzhak felfedezte, hogy meg fogják ölni, azonnal dicsőítő éneket énekelt Hashemnek. Rav Shach hozzáteszi, hogy Yitzhak reakciója mindannyiunk számára példát állít, és arra tanít bennünket, hogy nehéz időkben is törekednünk kell örömünk és hálánk megőrzésére, még akkor is, amikor életünk nem úgy alakul, ahogyan szerettük volna. Ez a Leviyim éneklésének üzenete, és ez a sábáti éneklésünk üzenete is. Arra kell nevelnünk magunkat, hogy „énekeljünk”, és örömet, valamint megbecsülést érezzünk még életünk sötétebb pillanataiban is. Rav Shach ezután elmondja Rav Avraham ben Avraham tragikus, ám inspiráló történetét. Ő egy lengyel miniszter volt a 18. század elején, aki áttért a zsidóságra, és a lengyel kormány ezért a „bűnéért” kivégeztette. Amikor a hatóságok elvitték, hogy kivégezzék, ezt az imát énekelte: אבל אנחנו עמך בני בריתך בני אברהם אוהבך...זרע יצחק יחידך שנעקד על גבי מזבחך – „De mi a Te néped vagyunk, Avrahamnak, a Te szeretett gyermekednek a fiai… Yitzhaknak, egyetlen gyermekednek a leszármazottai, akit oltárodon kötöztek meg.” Rav Shach elmondja, hogy Európában ismert egy bizonyos idős férfit, akinek nagyon nehéz élete volt, és minden évben, Yom Kippur éjszakáját követően Rav Isser Zalman Meltzer elment ennek az embernek az otthonába, és vele együtt táncolt, miközben ezt az éneket énekelték, amelyet Rabbi Avraham ben Avraham énekelt, amikor a halálába vezették. Az üzenet az, hogy egy zsidónak képesnek kell lennie énekelni és örvendezni az őt érő megpróbáltatások és nehézségek ellenére is. Rav Shach megjegyezte, hogy Rabbi Avraham ben Avraham abszolút hittel és bizonyossággal tudta, hogy néhány pillanat múlva felemelkedik az Égi Trónushoz, és örökké tartó közelséget élvez majd a Mindenhatóval, és ezért volt képes énekelni és örvendezni. Mi is képesek vagyunk énekelni és örvendezni akkor is, amikor nehézségeket tapasztalunk, ha teljes szívünkből hisszük, hogy mennyei Atyánk szeretettel gondoskodik rólunk. Rav Shach ebben az összefüggésben elmondja egy zsidó csoport történetét, akiket a holokauszt idején a gázkamrák felé vezettek, és hirtelen rájöttek, hogy Simhat Torah van. Többen közülük megjegyezték egymásnak, hogy bár nem volt náluk Sefer Torah, sem siddurim, sem Humashim, mégis megmaradt a kapcsolatuk Hashemmel, és ez elegendő ok volt a táncra. Valóban, még miközben a halálukba vezették őket, táncolni kezdtek. Rav Shach azt mondta, hogy egész részesedését feladná a következő világban azért, hogy ennek a rendkívüli zsidó csoportnak a tagja lehessen. A történet egyes változatai szerint a nácikat feldühítette a látvány, hogy a zsidók táncolnak, miközben a gázkamrák felé vezetik őket, ezért kidobták őket a kamrákból, és ennek a csoportnak a legtöbb tagja túlélte a háborút. A nehéz időkben örömmel énekelni hatalmas erőt hordoz, és képes eltörölni a szigorú ítéleteket. Yitzhak valóban sértetlenül került ki az Akedahból, és azoknak a zsidóknak sikerült túlélniük a haláltáborokat. Ahogyan a Leviyim éneklése felemelte az engesztelést kereső, megtört szívű zsidók lelkét, úgy a sábáti éneklésünk is képes felemelni minden körülöttünk lévő ember – köztük saját magunk – lelkét, és lehetővé teszi számunkra, hogy örömteliek és bizakodók maradjunk az életünk során ránk nehezedő megpróbáltatások, kihívások és nehézségek ellenére. Ha sábátkor félretesszük minden problémánkat és nehézségünket, és az élet kihívásai ellenére örömteli dicsőítő énekeket éneklünk Hashemnek, magas spirituális szintekre emelkedhetünk, és hozzájárulhatunk ahhoz, hogy boldogságot és megelégedettséget tapasztaljunk, függetlenül az előttünk álló nehézségektől.