Zemirot éneklése sabbatkor

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. E heti stratégiánk az, hogy a sábáti zemirot éneklésére összpontosítsunk. Két gyönyörű gondolatot osztunk meg, amelyek ösztönzést adnak arra, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a sábáti zemirot éneklésére. A Sfat Emet a Noach hetiszakaszhoz a Midrást idézi, amely megmagyaráz egy passzukot a Tehillimben: הוציאה ממסגר נפשי – szabadíts ki lelkem bilincseiből, להודות את שמך, hogy dicsérjem nevedet. Ezt a gondolatot egy Yechekelben található passzukkal magyarázza: ששת ימי המעשה יהיה סגור. Két kapu van, amelyek hétköznap zárva vannak, és csak sábátkor nyílnak ki: az ég kapui és az ember szívének kapui. Amikor az ég kapui megnyílnak, a szívünk is megnyílik; amikor ezek a kapuk zárva vannak, nem vagyunk képesek dicsérni Hasemet. הוציאה ממסגר נפשי – amikor ezek a zárak felnyílnak, mind az ég kapuin lévő zárak, mind lelkem zárjai, akkor להודות את שמך, dicsérni tudom nevedet. A Sfat Emet ezt tovább magyarázza egy másik, Tehillimben található passzukkal: פתחו לי שערי צדק, nyissátok meg előttem az igazság kapuit, אבוא בם, belépek rajtuk, אודה, és megköszönöm Hasemnek. Ezek a kapuk, a שערי צדק, sábátkor nyitva vannak. Más szóval, egy szokásos hétköznapon nincs meg bennünk a képesség, hogy dicsérjük Hasemet és felszabadítsuk valódi érzéseinket. Csak sábátkor, amikor a נשמה יתירה alászáll, szabadulnak fel hétköznapi, földhözragadt lelkünk bilincsei, és akkor képesek vagyunk megfelelően dicsérni Hasemet. Ez az első ösztönzésünk: sábátkor képesek vagyunk a zemirot által dicsérni Hasemet, amire egy szokásos hétköznapon nincs lehetőségünk. Továbbá van egy gyönyörű peirush a Sefer Noam Elimelechben: a Tehillim utolsó mizmorjában Dávid király hatszor mondja a הללוהו szót, különböző hangszerekkel kapcsolatban. Ez a hat הַֽ֭לְלוּהוּ a hét hat napjára utal. Ezután következik a hetedik: כֹּ֣ל הַ֭נְּשָׁמָה תְּהַלֵּ֥ל קה. Ez a כֹּ֣ל הַ֭נְּשָׁמָה az emberi lényből származó dicséret, minden hangszer nélkül; egyszerűen tiszta ének. Azt is megjegyzi, hogy az utolsó passzuk kétszer ismétlődik. Egyszerűen fogalmazva azért mondjuk kétszer, mert ez a Tehillim vége, és egy egység végén gyakran ismétlünk. A Sefer Noam Eliezer szerint azért ismételjük ezt a passzukot, mert sábátkor két neshamánk van. Mivel ez a hetedik הלל az ember sábáti הלל-jára utal, kétszer mondjuk el a kettős neshamáért és azért a kettős erőért, amellyel Hasemet dicsérhetjük. Ez a dicséret hangszer nélkül érkezik. Az ember képes önmagában dicsérni a sábátot, további segítség nélkül. Ezt a gondolatot a Sefer Torat Chesed is idézi, ahol azt mondja, hogy az emberek azt gondolhatják: egy dal éneklése hétköznap jobb, mint sábátkor, mert hangszereket is magában foglalhat. Valójában azonban a sábáti emberi ének nagyobb. Ezt mondja: יותר טוב כל האדם, vagyis az, ami נשמע ביום השבת. Nincsenek más hangok – csupán a tiszta emberi lélek dicséri Teremtőjét. Nincs fizikai tevékenység, nincsenek hangszerek, nincsenek hétköznapi szempontok – ez egy felszabadult, tiszta lélek, amely képes dicsérni Teremtőjét. Sábát a különleges idő arra, hogy énekeljünk és kiengedjük magunkból a Hallelünket. A Midrás azt mondja, hogy a כֹּ֣ל הַ֭נְּשָׁמָה תְּהַלֵּ֥ל קה szavak erre utalnak: כל הנשימה, minden egyes lélegzetvételre. Rav Wolbe azt szokta mondani, hogy Dávid király Tehillimjének végén eljutott a végső felismeréshez: az embernek minden egyes lélegzetvételért brachát kellene mondania. (A gyakorlatban egész nap brachot mondanánk, és Hasem nem követeli meg tőlünk ezt.) Érdekes megjegyezni, hogy a Gemara a Mesechet Brachotban megjegyzi: ez a passzuk a szagláshoz kapcsolódó áldás forrása, mert a szaglás olyasmi, amiből a lélek részesül. A כֹּ֣ל הַ֭נְּשָׁמָה passzukja a sábát passzukja, mert ekkor jut el az ember arra a megértési szintre, hogy minden egyes lélegzetvételért köszönetet kell mondania. Rav Wolbe azt szokta mondani, hogy ha valakinek, lo aleinu, asztmás rohama vagy más légzési betegsége lenne, minden egyes lélegzetvételt értékelne. Erre a szintre juthatunk el sábátkor. Mesélnek egy történetet Rabbi Avigdor Millerről, akinek az unokája egyszer bement a konyhájába, és Rabbi Miller fejét a mosogatóban lévő víz alatt látta. Rabbi Miller teljesen megtöltötte a mosogatót, és beledugta a fejét. Néhány másodperc vagy perc múlva kihúzta, és levegő után kapkodott. Az unokája nem értette, mit csinál a nagyapja! Rabbi Miller azt mondta, hogy éppen azt hallotta, hogy New York levegője szennyezett, és egy pillanatra nem értékelte New York levegőjét. Ezért meg akarta mutatni magának, milyen érzés még „szennyezett levegővel” sem rendelkezni. Így értékelni fogja Hasem levegőjét. Ez a végső כֹּ֣ל הַ֭נְּשָׁמָה. Minden lélekért és minden lélegzetvételért köszönetet kell mondanom. Ez a fogalom áthatja a sábátot, amikor megajándékoztatunk a neshama yetairánkkal. הוציאה ממסגר נפשי, lelkem zárjai lekerülnek זה השער להשם – a kapuk nyitva vannak, צדיקים יבואו בו. Sábát sálomot kívánunk!