Halkan beszélni

A Misna a Masechet Shabbatban (34a) azt tanítja, hogy közvetlenül a sábát kezdete előtt három emlékeztetőt kell adni a családnak: עשרתם, ערבתם, הדליקו את הנר. Ez azt jelenti, hogy a sábát előtt meg kell tizedelniük minden terményt (mivel az Erec Jiszráélben termesztett termények tiltottak, mielőtt a tizedeket levonnák, a tized levonása pedig sábáton tilos), elő kell készíteniük egy eruvot, amely lehetővé teszi a tárgyak kivitelét, és meg kell gyújtaniuk a sábáti gyertyákat. E Misnához fűzött magyarázatában a Gemara idézi Rabbah Bar Rav Huna mondását: צריך למימרינהו בניחותא כי היכי דליקבלינהו מיניה – ezeket az utasításokat בניחותא, nyugodtan és halkan kell közölni, hogy engedelmeskedjenek neki. A Gemara itt egy egyszerű, ám alapvető pszichológiai igazságra tanít bennünket: az emberek sokkal nagyobb valószínűséggel reagálnak kedvezően a בניחותא – nyugodtan és halkan – közölt szavakra és utasításokra, mint a keményen és dühösen kimondott szavakra. Ez az üzenet különösen fontos péntek késő délután, amikor sok mindent kell elvégezni, és az emberek valószínűleg feszültek és idegesek. Éppen ilyenkor különösen nagy erőfeszítést kell tenni azért, hogy בניחותא beszéljünk, és a sábát előtt utolsó pillanatban elvégzendő teendőkre vonatkozó emlékeztetőket nyugodt, békés hangon kell közölni, ahelyett hogy kétségbeesetten kiabálnánk a ház egyik emeletéről a másikra. Amikor Beneh Jiszráél a Szináj-hegynél táborozott, és Isten megkérte Mózest, hogy közvetítse a népnek a Tóra átadására való felkészüléshez szükséges utasításait, ezt mondta: כה תאמר לבית יעקב ותגיד לבני ישראל – „Így szólj Jákob házához, és mondd meg Izrael gyermekeinek.” Rási, Hazalra hivatkozva, elmagyarázza, hogy Isten itt két csoportra utal. A בית יעקב kifejezés a nőkre vonatkozik, és Isten azt parancsolja Mózesnek, hogy תאמר – halkan közölje utasításait a nőkkel. Amikor azonban בני ישראל – a férfiak – felé beszél, Mózes azt a parancsot kapja, hogy תגיד, vagyis valamivel szigorúbb hangnemben beszéljen. A halk beszéd mindig fontos, de különösen akkor, amikor nőkhöz beszélünk. Ezért tanítja a Gemara, hogy erev sábáton, amikor a férj emlékezteti feleségét az utolsó pillanatban elvégzendő előkészületekre, különösen ügyelnie kell arra, hogy בניחותא, halkan és kellemesen beszéljen. A halk beszéd fontosságát részletesen tárgyalja a Ramban híres אגרת המוסר című művében, amely egy fiához írt levél, és életvezetési útmutatásait tartalmazza. Ezt írja: תתנהג תמיד לדבר כל דבריך בנחת לכל אדם ובכל עת, ובזה תנצל מן הכעס, שהיא מדה רעה להחטיא בני אדם...וכאשר תנצל מן הכעס, תעלה על לבך מדת הענווה שהיא מדה טובה מכל המדות טובות...וכאשר תתנהג במדת הענווה...אז תשרה עליך רוח השכינה... Mindig legyen szokásod minden szavadat halkan kimondani – minden emberhez és minden időben –, és ezáltal megmenekülsz a haragtól, amely olyan negatív tulajdonság, amely bűnre készteti az embereket… És amikor megmenekülsz a haragtól, szívedben kialakítod az alázat tulajdonságát, amely minden jó tulajdonság közül a legnagyobb… És amikor az alázat tulajdonsága szerint viselkedsz… akkor a Sechiná szelleme nyugszik majd rajtad… A Ramban hangsúlyozza, hogy „mindig” „minden” szavunkat halkan kell kimondanunk, „minden” emberhez és „minden” időben – ismételten kiemelve, hogy nem lehetnek kivételek. Elmagyarázza, hogy a halk beszéd segít elkerülni a haragot, amely minden jellemvonás közül a legveszélyesebb, a harag elkerülése pedig segít kialakítani bennünk az alázatot, amely minden jellemvonás közül a legnagyobb, és amely méltóvá tesz bennünket a Sechiná jelenlétére. Ebből tehát az következik, hogy a halk beszéd teszi lehetővé számunkra a Sechiná megtapasztalását, mivel arra vezet bennünket, hogy elkerüljük a haragot, amely pedig az alázathoz vezet, és ezen keresztül kiérdemeljük a Sechiná jelenlétét. A Tiferet Slomo megjegyezte, hogy erre a gondolatra utalás található a Szefer Bamidbárban, a Mózes segítésére és a nép vezetésére kinevezett hetven vén történetében. A pászuk ezt mondja: ותנח עליהם הרוח – „a szellem [Istené] megnyugodott rajtuk”. A תנח szó ugyanazokat a betűket tartalmazza, mint a נחת, és így a halk és nyugodt beszédre utal. A Tiferet Slomo tanítása szerint ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy a רוח, Isten szelleme, leszálljon ránk. Slomo király a Misle könyvében (25:15) ezt tanítja: ולשון רכה תשבור גרם – „A lágy nyelv csontot tör.” Ez azt jelenti, hogy a halk és gyengéd beszéd még a legszigorúbb és legkeményebb embert is képes „megtörni”, és rugalmasabbá, együttműködőbbé tenni. Rav Eliezer Papo több alkalommal is idézi ezt a verset Pele Yoec című művében, és hangsúlyozza, hogy ez különösen igaz a mi korunkban (ő mintegy 180 évvel ezelőtt írt), amikor még a kisgyermekek sem fogadják be könnyen a kemény, szigorú utasításokat. Ha hatékonyan szeretnénk elérni az embereket, és azt szeretnénk, hogy útmutatásunkat elfogadják, לשון רכה – lágy, gyengéd magatartást – kell tanúsítanunk. A Pele Yoec ezt az üzenetet סמא דחיי טוב – életelixírnek – nevezi. A halkan kimondott szavak még a legkeményebb embereket is meghajlásra és engedésre késztethetik, míg a keményen kimondott szavak általában még keményebbé teszik őket. Ezért minden időben és minden emberhez, ahogyan a Ramban tanította, nyugodtan, kellemesen és gyengéd hangon kell beszélnünk. Miután a Gemara idézi Rabbah Bar Rav Huna tanítását, idézi Rav Asit is, aki megjegyzi, hogy ezt a tanítást nem hallotta, hanem maga jött rá. Rav Asi büszke volt arra, hogy önállóan jutott el ehhez az igazsághoz, mivel az olyannyira fontos és mélyreható, még akkor is, ha egyszerűnek és magától értetődőnek hangzik. Rav Haim Palagi azt írta, hogy מרגלא בפומיה – gyakran volt a száján egy „drágakő” –, vagyis egy értékes bölcsesség, amelyet gyakran megosztott, mégpedig azt, hogy mindig nyugodtan és halkan kell beszélni. Ez valóban „drágakő”, mert megóv bennünket minden baj közül a legrosszabbtól – a haragtól –, és elvezet bennünket minden áldás közül a legnagyobbhoz – a Sechiná jelenlétéhez. Ez különösen fontos, amikor a sábátra készülünk, arra az időre, amikor egy többletlelket kapunk, és különleges közelséget tapasztalhatunk meg Istenhez. Ahhoz, hogy méltók legyünk erre az élményre, ügyelnünk kell arra, hogy elkerüljük a haragot, és mindenkihez gyengéden, alázattal beszéljünk. Hozzátehetjük, hogy nyáron, bár a sábáti előkészületek nem annyira sürgetőek, mint a téli hónapokban, gyakran sokféle dolog zajlik egyszerre, mivel a háztartás különböző tagjai sokféle tevékenységben vesznek részt, ami bizonyos fokú nyomást és feszültséget okozhat. Emellett a nyári sábátot gyakran rokonokkal töltik, így valószínű, hogy két vagy több család egy fedél alatt találja magát. Ez jelentős zajjal és nyüzsgéssel járhat, ami viszont növelheti a feszültség szintjét. Emlékeznünk kell a Ramban időtálló felszólítására: לכל אדם ובכל עת – mindenkihez és minden időben – nyugodtan beszéljünk, és ezáltal sikerül békés, örömteli légkört fenntartanunk otthonainkban, hogy azok méltók legyenek a Sechiná jelenlétére egész sábát alatt és az egész héten.