Az egész világ a miénk

Az egész világ a miénk Rav Elimelech Biederman elmeséli Rabbi Zalman Brizel történetét, aki egy korábbi nemzedék köztiszteletben álló jeruzsálemi lakosa volt. Egy alkalommal az utcán sétált, amikor odalépett hozzá valaki, és azt mondta: „Olyan az arca, mintha az egész világ az Öné lenne. Olyan boldognak és elégedettnek látszik, mintha minden, ami körülveszi, Önhöz tartozna!” „Azért, mert valóban minden, ami körülvesz, az enyém” – válaszolta Rabbi Brizel. „Minden üzlet és bolt, minden, amit ezen az egész utcán lát – mind az enyém. De Hashem tudja, milyen nehéz lenne mindezt egyedül irányítanom, ezért végtelen jóságában embereket alkalmazott, hogy mindent elintézzenek helyettem. Be is tudom bizonyítani. Jöjjön velem.” Rav Zalman magával vitte a férfit a pékségbe, és kenyeret kért tőle. A pult mögött álló férfi kenyeret adott neki, Rav Zalman pedig elővett néhány érmét a zsebéből, és odaadta neki. „Látja?” – mondta a férfinak. „Csak annyit kell tennem, hogy adok ennek az embernek néhány érmét, és megkapom a kenyeret, amire szükségem van.” Ezután bementek a bankba, és Rav Zalman odalépett a pulthoz, majd pénzt kért. A hivatalnok azonnal odaadta neki a kért összeget. Elhagyták a bankot, és Rav Zalman meglátott egy taxit, amely utasokra várt. Megkérte a sofőrt, hogy vigye haza, a sofőr pedig beinvitálta az autóba. Rav Zalman a férfihoz fordult, és azt mondta: „Látja? Király vagyok. Az egész világ az enyém. Mindenki azért van itt, hogy engem szolgáljon. Miért ne lennék mindig boldog?” Rav Zalman ebben a történetben új módot tanít nekünk arra, hogyan tekintsünk a világra és az életünkre. Hashem mindenről gondoskodik helyettünk. Nekünk csak egy kis pénzt kell fizetnünk, és megkapunk mindent, amire szükségünk van. Ahelyett, hogy arra kényszerítene bennünket, hogy minden miatt aggódjunk, Hashem irgalmasan másokra ruházta át a feladatainkat, hogy megkönnyítse az életünket. Rav Brizel gazdag embernek látta magát, mert úgy tekintett a világra és annak minden lakójára, mint akik készen állnak őt szolgálni és szükségleteiről gondoskodni. Ezzel a szemlélettel pedig örömben és megelégedettségben tudott élni. Egy ember bemegy egy üzletbe, és úgy dönt, hogy megajándékozza magát egy különösen elegáns csésze kávéval, amely 4 dollárjába kerül. Gondoljunk el egy pillanatra, mennyi mindent tettek meg azért, hogy élvezhesse azt a csésze kávét. Elültették a kávébabokat, megművelték a földet, betakarították a termést, feldolgozták, becsomagolták és elszállították a babokat, majd egy vállalat üzletet nyitott, ahol a babokat megfőzték és leszűrték, hogy kávé készüljön belőlük. Mindezt mindössze 4 dollárért tették meg. Elképesztő belegondolni, hány ember dolgozott olyan keményen azért, hogy ez a férfi élvezhesse a csésze kávéját, miközben mindezért csupán 4 dollárt fizetett. Egy ember leül, hogy spagettit egyen. A búzát elültették, betakarították, megőrölték, majd spagettivé dolgozták fel, ezután pedig be kellett csomagolni, el kellett szállítani és elő kellett készíteni fogyasztásra. Néhány dollárért mindezt megtették azért, hogy ez a férfi élvezhessen egy tányér spagettit. A Shabbat az az idő, amikor megerősítjük ezt az emunah egyik alapelvét – hogy a világ valóban a miénk, és Hashem gondoskodik arról, hogy minden üzletet és vállalkozást, amely bennünket szolgál, megfelelően irányítsanak, így nem kell túl keményen dolgoznunk és túl nagy nyomással megbirkóznunk. Valaki mesélt nekem egy különleges előadássorozatról, amelyet fiatal, vállalkozásra törekvő emberek egy csoportjának tartottak, és amelyben az üzleti siker titkait magyarázták el. Minden előadó a siker egy-egy kulcsáról beszélt. Az egyik üzletember az emunah fontosságáról beszélt. Egy másik az etikára és az őszinteségre helyezte a hangsúlyt. Volt egy előadó, aki az adófizetés és a kormányzati hatóságok tiszteletének fontosságát tárgyalta. Az egyik beszédet egy üzletember tartotta, aki a Shabbatra mutatott rá mint a siker titkára, és elmagyarázta, hogyan tapasztalta meg közvetlenül a Shabbat megtartásából fakadó sikert. Amikor először kezdett üzleti tevékenységbe, és megnyitott egy kiskereskedelmi üzletet, nem tartotta a Shabbatot. A hét minden napján dolgozott, hogy felépítse vállalkozását és pénzt keressen. Idővel azonban, ahogy megértette a Shabbat megtartásának fontosságát, felismerte, hogy nem szabad Shabbaton dolgoznia. Egy rabbin keresztül megállapodást kötött, hogy hivatalos szerződést ír alá, amely Shabbatra egy bizonyos nem zsidóra ruházza át vállalkozásának tulajdonjogát. Jelentős idő és erőfeszítés után talált egy olyan vezetőt, akiben megbízott, és akire nyugodt szívvel rábízhatta az üzletet Shabbaton. Később teljesen bezárta az üzletet Shabbaton. Ez a folyamat alapvető változást hozott a szemléletében. A férfi felismerte, hogy nem kell személyesen gondoskodnia az üzlet minden szükségletéről, és vezető alkalmazásával átadhatja a felelősségeket. Ez adta neki az ötletet, hogy nyisson egy második üzletet, és megbízzon egy vezetőt annak irányításával. Egyik dolog követte a másikat, és végül egy nagy és sikeres üzletlánc tulajdonosa lett. Sikere – mondta hallgatóságának – közvetlenül a Shabbatnak tulajdonítható. A Shabbat tapasztalata megtanít bennünket a feladatok átruházásának képességére, arra, hogyan szabadítsuk meg magunkat a kizárólagos felelősség súlyos terhétől. A Shabbat arra kényszerít bennünket, hogy „átruházzuk” megélhetésünk felelősségét a Mindenhatóra. Shabbaton azt az utasítást kapjuk, hogy hagyjuk magára üzleteinket és foglalkozásainkat, és bízzuk rá őket Hashemre. Ő a legjobb és legmegbízhatóbb vezető. Minden pénteken, amikor elkezdődik a Shabbat, ezt mondja nekünk: „Menj, pihenj és élvezd magad. Én mindent elintézek. Egy teljes szabadnapod van. Nem kell semmit felhívnod vagy ellenőrizned.” Az emberek azt kívánják, bárcsak ilyen megbízható vezetőjük lenne, aki hozzáértően és megbízhatóan irányítja a vállalkozást, hogy ők pihenhessenek, és egyáltalán ne kelljen az üzletre gondolniuk vagy amiatt aggódniuk. Ha nem lenne Shabbat, ez az előadó még mindig a hét minden napján egyetlen üzletben dolgozna. A Shabbatnak köszönhetően fel tudta szabadítani magát, és megbízott abban, hogy Hashem gondoskodik vállalkozásáról, így most virágzó üzletlánccal rendelkezik. Amikor Shabbaton nem beszélünk és nem gondolunk üzleteinkre vagy foglalkozásainkra, arra eddzük elménket, hogy ezekben a fogalmakban gondolkodjon, bízzon abban, hogy az egész világ a miénk, és Hashem megtalálja azokat az embereket, akik mindent elintéznek helyettünk. Ez a jelentése a Tehillim (55:23) pasukjának: השלך על ה' יהבך והוא יכלכלך – „Vesd Hashemre terhedet, és Ő támogatni fog téged.” A Gemara a Masechet Rosh Hashanahban (26b) elmondja, hogy a Bölcsek nem tudták, mit jelent ez a pasuk, amíg az egyik Bölcs egy bizonyos nomáddal utazott, aki felajánlotta, hogy viszi helyette a rabbi nehéz csomagját, és a „teher” kifejezésére a יהבך szót használta. A pasuk arra bátorít bennünket, hogy adjuk át „terhünket” Hashemnek, és bízzunk abban, hogy Ő gondoskodik helyettünk a dolgokról. Bár el kell végeznünk egy napi munkát, ezen túl nem kell aggódnunk vagy nyugtalankodnunk. Ahogy Rabbi Brizel tanította nekünk, királyok vagyunk, és Hashem gondoskodik arról, hogy minden a helyén legyen számunkra, amíg mi megtesszük a magunk kis részét. Engedjük meg tehát magunknak, hogy Shabbaton teljesen visszavonuljunk üzleteinktől és munkánktól, és egész „teendőlistánkat” a létező legalkalmasabb „kezekre” bízzuk – Teremtőnkre. Ez a heti gyakorlat lehetővé teszi majd számunkra, hogy egész életünkben azzal a bizalommal és biztonságérzettel éljünk, hogy minden szükségletünkről mindenkor gondoskodnak, mindenféle aggodalom vagy szorongás nélkül.