A felkészülés ereje

A felkészülés ereje Éppen most ünnepeltük a „Sávuot” nevű ünnepet, amelynek jelentése: „hetek”. Meglepő módon az ünnep nem arról az eseményről kapta a nevét, amelyre emlékezik – Matan Tóráról –, hanem az azt megelőző időszakról, az ómerszámlálás hét hetéről, amelynek során felkészülünk erre az élményre. Az ok, ahogyan azt számos kommentátor magyarázza, az, hogy kabbalat haTóránk, vagyis a Tóra elfogadásának minősége és hatása Sávuotkor attól függ, milyen szintű felkészülés előzte meg. Ezt az üzenetet közvetíti a Tóra Matan Tóra-ról szóló beszámolója is. A Tóra ezt mondja: ויסעו מרפידים ויבאו מדבר סיני – „Elindultak Refidimből, és megérkeztek a Szináj pusztájába” (Shemot 19:2). Rási megjegyzi, hogy a Tóra itt összehasonlítja a nép távozását Refidimből a Szináj-hegyhez való megérkezésükkel, hogy jelezze: mindkettőt tesuvá kísérte. A Netziv Ha’amek Davar című művében elmagyarázza, hogy a tesuvá létfontosságú volt a Matan Tóra élményét megelőző felkészülésként, és ezt az üzenetet kívánja közvetíteni a Tóra ebben a pászukban. Ahhoz, hogy az élmény hatással legyen ránk, jelentős és összpontosított felkészülési folyamatnak kell megelőznie. Ez az üzenet húzódik meg egy híres történet mögött, amelyet a Masechet Bava Metzia (85b) mond el Rabbi Hiyyáról, aki leírta, hogyan dolgozott azon, hogy a Tóra ne merüljön feledésbe Izraelben. Lenövényt hozott, elültette, majd a terméséből hálókat készített, amelyekkel szarvasokat fogott. A húst a szegényeknek adta, majd a bőrökből pergament készített, amelyre leírta a Tórát és a Misnát. Ezeket a tekercseket olyan helyekre vitte, ahol nem voltak tanítók, és gyermekeket tanított, ezáltal biztosítva a Tóra ismeretének folytonosságát. A kommentátorok feltették a kérdést, miért ment végig Rabbi Hiyya ezen a hosszú folyamaton a tekercsek elkészítéséhez. Ha a Tóra a feledés szélén állt, akkor látszólag sokkal ésszerűbb lett volna a folyamatot a lehető legjobban felgyorsítani, és megpróbálni már elkészített tekercseket szerezni. A válasz az, hogy a felkészülésnek hatása van. Rabbi Hiyya tiszta, szent szándékai a len elültetésének, a szarvasok elfogásának és a pergamen elkészítésének kezdeti szakaszaiban közvetlenül befolyásolták a Tóra-tanulás minőségét, amelyet ez a folyamat lehetővé tett. Ha egyszerűen kész pergament szerzett volna, a tanulásnak nem lett volna ugyanilyen hatása. Szándékai révén szentséget vitt a tekercsekbe az elkészítésük teljes folyamata során. A Vilnai Gáon megjegyezte – ahogyan azt a testvére idézi –, hogy ha egy zsinagóga építésekor minden egyes szöget a megfelelő szándékkal vernek a helyére, akkor az ember nem lesz képes abban a zsinagógában összpontosítás nélkül imádkozni. Az építés során tanúsított szándékok által létrehozott kedusá olyan erős hatással lesz, hogy az épületben imádkozó emberek automatikusan felemelkedettnek és ihletettnek érzik majd magukat. Ez a Sábát előkészítésére is vonatkozik. Minél tisztábbak a szándékaink, amikor felkészülünk a Sá bátra, annál nagyobb hatással lesz ránk a Sábát. Legyen szó akár az asszony ételkészítéséről, akár a férj munkájáról, amellyel pénzt keres a Sábátra szánt élelmiszer megvásárlásához: ha az előkészületeket őszinte és tiszta gondolatokkal végzik, ezek a gondolatok hatással lesznek a Sábát élményének spirituális hatására. Természetesen a Sábát önmagában is szent, ezért az előkészületektől függetlenül is lesz bizonyos hatása, de ennek a hatásnak a minősége és ereje a felkészüléstől függ. A Sefer Shemotban (24:16) azt olvassuk, hogy Matan Tóra idején az Örökkévaló különleges felhője hat napon át beborította a Szináj-hegyet, a hetedik napon pedig felhívta Mózest a hegy tetejére, hogy megtanítsa neki a Tórát. A Tiferet Shlomo elmagyarázza, hogy Mózesnek hat nap felkészülésre volt szüksége, mielőtt belépett a מחנה שכינה – az Örökkévaló birodalmába. Ennek megfelelően teszi hozzá a Tiferet Shlomo, nekünk is hat nap felkészülésre van szükségünk, mielőtt Sábátkor beléphetünk az Örökkévaló birodalmába. És az, ahogyan e hat nap során felkészülünk, közvetlenül befolyásolja az élmény minőségét és hatását. Ennek a fogalomnak egy megragadó kifejtése található Rav Tzadok HaKohen Peri Tzadik című művében (Parashat Beshalah). Rav Tzadok azt írja, hogy a manna, amelyet Beneh Yisrael a pusztában evett, azzal a hatással járt, hogy szentséggel töltötte el őket, és ez tette lehetővé számukra, hogy a megfelelő módon fogadják a Tórát. Mivel a manna szent étel volt, amely az égből származott, azzal a hatással járt, hogy szentséget hozott létre azokban, akik ezt az ételt ették. Rav Tzadok megjegyezte, hogy ez minden olyan ételre is igaz, amely egy micva köré összpontosul, és ennek alapján magyarázza azt a szokást, hogy sok szülő több éven át támogatja gyermekeit, miután azok megházasodtak. Mivel a pénzt azért adják a gyermekeknek, hogy lehetővé tegyék számukra a Tóra tanulását, a gyermekek ennek az ételnek az elfogyasztásakor elősegítik szüleiknek a Tóra-tanulás támogatására irányuló micváját. Ezért ez az étkezés szent cselekedetté válik, és a gyermekeket magasabb spirituális szintre emeli. Rav Tzadok megjegyzései a Sábát ételeire is vonatkoznak. Amikor egy család és a vendégek részesülnek a kifejezetten a Sábát tiszteletére elkészített ételből, elősegítik az anya micváját. Ez az étkezés szent dolog, mivel ezen étkezés által teljesül az anya Sábátra való ételkészítésének micvája. Ez az étkezés ezután szentté válik, és mindenkit felemel az asztalnál. Valahányszor lehetővé tesszük valaki számára, hogy micvát teljesítsen, szentebbé válunk. Amikor részt veszünk egy Tóra-órán, és lehetővé tesszük a rabbi számára, hogy teljesítse a tanítás micváját, akkor nemcsak az általunk tanult Tórából szívunk magunkba kedusát, hanem abból is, hogy elősegítjük a rabbi micváját. Ezért amikor megfelelő szándékkal, a micva kedvéért készülünk fel a Sábátra, akkor a Sábát élménye felemeli az egész háztartást, és a családot a kedusá magasabb szintjeire emeli. Számos rabbi figyelmeztetett arra, hogy nem szabad olyan szeferből tanulni, amelyet helytelen szándékkal nyomtattak ki, mert ezek a szándékok aláássák a tanulás spirituális hatását. Így például Rav Yaakov Hillel arra figyelmeztetett, hogy a Zohár több kiadását olyan emberek nyomtatták ki, akiknek nem voltak őszinték a szándékaik, ezért ezeket a köteteket nem szabad tanulásra használni. Az a szándék, amellyel az ember egy micvára készül, befolyásolja a micva minőségét és hatását. Rav Yerucham Levovitz egyszer megjegyezte, hogy ha az ember már imádkozik, akkor akár kavanával (összpontosítással) is imádkozhat. Ugyanezt mondhatjuk el a Sábátra való felkészülésről is. Mivel mindenképpen készülünk a Sábátra, akár megfelelő szándékkal és hozzáállással is tehetnénk ezt, ami a Sábát élményét a szentség és a spiritualitás teljesen más szintjére emeli. Ha megfelelő szándékkal készülünk, gyermekeink Sábát-ételeinek elfogyasztása אכילת מצוה – micva céljából történő étkezés, a szentség magasztos cselekedete – rangjára emelkedik. És minél szentebbek a szándékaink, annál magasabb szintű szentséget érünk el a Sábát élménye által.