A ragyogás minden sábátkor a tiéd

Üdvözöljük Önöket az Embrace Shabbatban. Ez a hét az ünnepi időszak utáni első sábát, és fontos felidéznünk és értékelnünk, hogy minden sábát hatalmas, benne rejlő erőkkel rendelkezik, amelyek egyenlők a tényleges főünnepi időszak erejével, vagy még nagyobbak annál. A Gemara a Ros Hásáná traktátusban (31a) azt tanítja, hogy sábátkor a Muszáfban a leviták a Háázinu énekét énekelték. Az éneket olyan részekre osztották, amelyek a הזיו לך szavakat adták ki: „a ragyogás a Tiéd”. A ה a האזינו szóra utal, a ז a זְכֹר֙ יְמ֣וֹת עוֹלָ֔ם-ra, a י a יַרְכִּבֵ֙הוּ֙-ra, és így tovább. Hasonlóképpen, amikor manapság a Háázinu hetiszakaszt olvassuk, a szakasz szintén ugyanarra a hat részre van felosztva, hogy kiadja a הזיו לך szavakat (a hetedik rész, amely a ך betűnek felel meg, nem része Háázinu tényleges énekének). Mi az üzenete annak, hogy הזיו לך, „a ragyogás a Tiéd”? Rabbeinu Bachye azt tanítja, hogy ez felemelő üzenet a jövőbeli megváltásunkról. A Háázinu pontosan ugyanazokat a szavait, amelyeket a leviták oly régen mondtak, mind a mai napig mondják! Hasonlóképpen, továbbra is pontosan ugyanúgy osztjuk fel az éneket: הזיו לך, „a ragyogás a Tiéd”, egészen Ezrá HáSzoferig visszanyúlva, aki Ruach HaKodes által látta, hogy mind a mai napig közösségben fogjuk olvasni a Tóratekercset. Ezra úgy rendezte el, hogy a Háázinut ezekben a részekben olvassák, jelezve: שיחזור הזיו והזוהר והכבוד והתפארת לישראל כמבראשונה, „a ragyogó fény, a tisztelet és a dicsőség visszatér Izrael népéhez, mint egykor”. Minden dicsőség, amelyet elveszítettünk, vissza fog térni. Ezért olvassuk a Háázinu hetiszakaszt a főünnepi időszakban (vagy Ros Hásáná és Jom Kippur között, vagy Jom Kippur és Szukkot között). Ez mindig a megtérés különleges sábátja. A Risonim Rav Száádjá Gáontól idézik, hogy a הזיו לך betűi a főünnepi időszakban kiosztott alijákra is utalnak. A ה Ros Hásáná hétköznapra eső öt alijáját jelenti, a ז a sábátra eső Ros Hásáná hét alijájára utal, a י a Tíz Bűnbánó Napra vonatkozik, a ו Jom Kippur hat alijáját jelenti, a ל a harminc kolotot jelenti, a ך pedig arra a húsz böjti napra utal, amelyeken az emberek egykor a negyven bűnbánati nap során böjtöltek. A הזיו לך szavakba erős kapcsolat van beépítve a Tíz Bűnbánó Nappal, amely az az időszak, amikor ezt ma olvassuk. Amint említettük, a הזיו לך szavakat a Szentély idejében is elmondták sábátkor, a Muszáfban. Miért? A Chidá gyönyörű magyarázatot ad. Jom Kippur engesztelést szerez az Aranyborjú vétkéért, amelynek következtében Izrael népe elveszítette dicsőségének koronáit. Ezeket a koronákat Mózes rabénunak adták át, amitől az arca állandóan ragyogott. Sábátkor Isten visszaadja ezeket a koronákat Izrael népének, ahogyan ezt a ישמח משה במתנת חלקו szavak is tükrözik: „Mózes örül, hogy része visszaadatott Izrael népének”. Ez a gondolat a Vájákhél hetiszakaszban is megjelenik, ahol a sábát témája közvetlenül azután szerepel, hogy a Tóra Mózes ragyogó arcáról beszél. A Báál HáTurim megjegyzi, hogy ez azért van, mert Izrael népének arca úgy ragyog, mint Mózes rabénu arca. A קרני הוד kifejezés targumi fordítása זיו — a ragyogás Mózes rabénu arcának ragyogása, amelyet minden sábátkor visszakapunk. הזיו לך — nem kell megvárnotok a főünnepi időszakot. Minden sábátkor újra ragyogunk, és visszanyerjük azt, ami elveszett. Bizonyos értelemben megváltást nyerünk, és dicsőségünk visszatér. Sábátkor a Minchában ezt olvassuk: אתה אחד ושמך אחד, ami azt a gondolatot tükrözi, hogy Isten egy, és ez a Messiás idejében fog megvalósulni. הזיו לך — a dicsőség a miénk. Annak ellenére, hogy még mindig a gálutban vagyunk, sábátkor a dicsőség visszatér. Értékeljük minden sábát nagyságát. הזיו לך — a ragyogás a Tiétek. Sábát sálom.