
Embrace Shabbat
A sábáti halachák tanulmányozásának különleges micvája
Lectured by Rabbi David Sutton
This version was translated from the original transcript. If you notice a mistake, please click to submit corrections.
A Tízparancsolat (Aseret Ha'dibberot) két, a Tórában szereplő szövege között több kisebb eltérés is van. Talán a leghíresebb eltérés az, hogy a Jitró hetiszakaszban szereplő szöveg ezt parancsolja: זכור את יום השבת – „Emlékezz meg a szombat napjáról”, míg a Sefer Devarimban szereplő szöveg ezt parancsolja: שמור את יום השבת – „Őrizd meg a szombat napját”. Bölcseink azt tanítják, hogy ezt a két parancsot, a זכור-t és a שמור-t בדבור אחד – egyszerre, egyetlen kijelentésben – adták, mivel mindkét parancs a szombat megtartásának alapvető összetevője. A Ramban elmagyarázza, hogy a זכור parancsa arra vonatkozik, ahogyan aktívan különlegessé tesszük a szombatot, például a kiddus elmondásával, míg a שמור a szombati tilalmakra, azokra a cselekedetekre vonatkozik, amelyeket tilos szombaton elvégeznünk. Imáinkban és hagyományos szokásainkban számos utalást találunk erre a két parancsra, például a két szombati gyertyára, amelyeket a nők szoktak meggyújtani, és amelyek a זכור és a שמור parancsának felelnek meg.
A Sifra (más néven Torat Kohanim) a Behukotai hetiszakasz elején a זכור parancsának egy további dimenzióját is hozzáteszi. Azt írja, hogy a שמור parancsa a szombatra való odafigyelésre vonatkozik, míg a זכור megköveteli, שתהא שונה בפיך – „hogy a szájaddal tanulmányozd”. Számos kommentátor úgy értelmezi a Sifra megjegyzését, hogy az a szombat törvényeinek tanulmányozására vonatkozik. A Sifra szerint – amely a Tanna'im kijelentéseinek gyűjteménye, és a Misnával egyenértékű – különleges követelmény a szombat törvényeinek tanulmányozása. Más micvákkal kapcsolatban a vonatkozó halachot tanulmányozása gyakorlati jelentőségű, hogy lehetővé tegye számunkra a micvák megfelelő teljesítését. A szombat micvájával kapcsolatban azonban úgy tűnik, hogy a halachot tanulmányozása magának a micvának szerves része. A szombat törvényeit nem csupán azért kell tanulmányoznunk, hogy elősegítsük a szombat megfelelő megtartását, hanem a Tóra זכור את יום השבת parancsának teljesítéseként is, mivel a szombat törvényeinek tanulmányozása fontos eszköze a szombatra való „emlékezésnek”.
Ha ezt a gondolatot a következő természetes lépésig visszük, lenyűgöző következtetésre jutunk: valahányszor a szombat törvényeit tanulmányozzuk, még egy szokásos hétköznapon is, teljesítjük a זכור את יום השבת micváját. A Ramban azt írja, hogy e parancs teljesítésének egyik módja, ha a hét napjaira a szombathoz való viszonyuk alapján hivatkozunk. A hétköznapokat nem „vasárnapnak”, „hétfőnek”, „keddnek” és így tovább nevezzük, hanem יום ראשון-nak („első nap”), יום שני-nak („második nap”), יום שלישי-nak („harmadik nap”) stb. Minden alkalommal, amikor ilyen módon hivatkozunk a hét valamelyik napjára, teljesítjük a זכור את יום השבת parancsát, mert abban a pillanatban figyelemmel vagyunk a szombatra és annak különleges jelentőségére. (Csak egy humoros kitérőként: egyszer találkoztam egy Domingo nevű hivatalnokkal, aki büszkén elmondta, hogy a neve azt jelenti: „vasárnap”, és hogy minden nyelven tudja, hogyan kell mondani azt, hogy „vasárnap” – és valóban így köszöntött engem: „Yom Rishon! Zuntig!” Nem tartottam szükségesnek elmondani neki, hogy ez nem egészen pontos. A „Sunday” és a „Zuntig” a „sun”, azaz „nap” szóból származik, mivel úgy hitték, hogy a napnak vasárnap különleges státusza van, a „Domingo” pedig azt jelenti: „az isten napja”, utalva arra a különleges vallási jelentőségre, amelyet más vallások tulajdonítanak a vasárnapnak. A יום ראשון neve természetesen egészen mást jelent.) Ezenkívül valahányszor a hét folyamán vásárolunk valamit a szombatra, teljesítjük ezt a micvát. A Sifra megjegyzésének fényében arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a szombat halachotjának hétköznapokon történő tanulmányozása szintén teljesíti a זכור את יום השבת micváját. Mivel e halachot tanulmányozása emlékeztet bennünket a szombat különleges jelentőségére, minden alkalommal teljesítjük ezt a különleges micvát, amikor a szombat törvényeit tanulmányozzuk – még a hét folyamán is.
A Hafetz Haim valóban azt írja, hogy ismert egy bizonyos nagy rabbit, aki minden nap gondoskodott arról, hogy rendszeres Tóra-óráján megemlítsen valamit, ami a szombat halachotjához kapcsolódik, hogy teljesítse a זכור את יום השבת micváját.
Mennyire jelentős a szombat halachotjának tanulmányozása? A Midrás elmondja, hogy השם arra utasította Mózest, hogy szombaton gyűjtse össze a népet, és tanítsa őket a szombat megtartására, hogy a jövő nemzedékei kövessék ezt a példát, és minden szombaton összegyűljenek a szombat halachotjának tanulmányozására. Ha ezt a gyakorlatot követjük, tanítja a Midrás, akkor úgy tekintenek ránk, mint akik kihirdették השם királyságát a világ felett, ahogy a paszuk mondja: ואתם עדי – „Ti vagytok az én tanúim.” A Midrás azt tanítja, hogy a szombat halachotjának tanulmányozása „tanúságtételt” jelent arról, hogy השם a Teremtő. Ahogyan a kiddus elmondása szombaton – az a megszokottabb mód, ahogyan teljesítjük a זכור את יום השבת parancsát – tanúságtételként szolgáló kijelentésnek számít arról, hogy השם teremtette a világot, úgy a szombat halachotjának tanulmányozása is tanúságtételnek számít. Ilyen jelentősége van a szombat törvényei tanulmányozásának. E tanulmányozás révén figyelmünket a szombat egyediségére összpontosítjuk, amely a világ teremtésére emlékeztet, és ezáltal tanúságot teszünk arról, hogy השם a világ Teremtője.
Befejezésül meg kell jegyeznünk, hogy a שמור parancsa szintén teljesíthető a hét folyamán. A Hafetz Haim azt írja (a Shem Olam című művében), hogy valahányszor figyelembe vesszük a szombati korlátozásokat terveink elkészítésekor és időbeosztásunk kialakításakor, teljesítjük a שמור את יום השבת micváját. A Hafetz Haim hozzáteszi, hogy e micvá teljesítésének egy másik módja a hét folyamán az, ha figyelembe vesszük, hogy az általunk hét közben végzett cselekedetek közül melyek tilosak szombaton, illetve melyeket kell másképpen elvégezni. Például ha valaki hétköznap teát készít, és megjegyzi, hogy szombaton másképpen kell elkészítenie a teát, akkor teljesítette a שמור את יום השבת parancsát, mivel a hét folyamán is figyelemmel van a szombati korlátozásokra.
