A különleges sábbáti kedusáh

A különleges sábbáti kedusá A sábbáti muszáf-imádság során egy különleges kedusá-imát mondunk, amely hosszabb, és jelentősen különbözik a hétköznapi kedusá szokásos szövegétől. Ez mind az askenázi, mind a szefárd hagyományban így van, annak ellenére, hogy e hagyományokban különbségek vannak a kedusá szövegében. A Kolbo elmagyarázza, hogy a hétköznapi kedusá és a különleges sábbáti kedusá szövege közötti különbség e felolvasások alapvető különbségét tükrözi. Hétköznapokon azt mondjuk, hogy a kedusát כנעם שיח סוד שרפי קודש – „a szent angyalok gyönyörű szavaihoz hasonlóan” – mondjuk, akik az égben éneklik a kedusát. Ez azt jelenti, hogy az elsődleges kedusát az angyalok éneklik, mi pedig csupán követjük a példájukat. Sábbátkor azonban, úgymond, a saját kedusánkat mondjuk. Nem csupán utánozzuk az angyalok kedusáját, hanem egy teljes egészében sajátunknak tekinthető kedusá-imát mondunk. A hetedik szárny A Kolbo továbbfejleszti ezt a gondolatot, amikor megjegyzi a Midrás megállapítását, miszerint az angyaloknak mind hat szárnyuk van, és minden egyes szárnyat a hét egy-egy napján használnak éneklésre. Sábbátkor az angyalok azon tűnődnek, hogyan fognak dicséretet énekelni az Örökkévalónak, hiszen nincs hetedik szárnyuk, amellyel ezen a napon énekelhetnének. Az Örökkévaló azt mondja nekik, hogy sábbátkor nincs szükségük hetedik szárnyra, mert ezen a napon Am Jiszráél a „szárny”; mi vagyunk azok, akiknek az a feladatuk, hogy sábbátkor dicséretet énekeljenek az Örökkévalónak. Sábbát a mi különleges napunk, amikor átvesszük azt a szerepet, amelyet a hét többi napján az angyalok töltenek be, és ezen a napon mi énekeljük az elsődleges dicsőítő énekeket. A Kolbo ebben az összefüggésben a Jesájá könyvében (24:16) található פסוקot idézi: מכנף הארץ זמירות שמענו – „Énekeket hallottunk a Föld szegletéből [vagy »szárnyából«].” Ez azt jelenti, hogy sábbátkor az elsődleges dicsőítő énekek nem az égben, hanem a Földről hallatszanak, ahol Am Jiszráél tölti be a כנף – a dicséret énekléséért felelős szárny – szerepét. (Érdekes módon a Torat Haim kommentár a Szánhedrin traktátushoz ezen az alapon magyarázza a Midrás híres megjegyzését, miszerint a hét minden napjának van egy „párja”, és a hetedik nap, sábbát párja a zsidó nép. A hagyományos értelmezés szerint minden két nap egymás párja, a hetedik nap, sábbát pedig pár nélkül marad, ezért Am Jiszráél lesz a párja. A Torat Haim azonban azt magyarázza, hogy a hét minden napjához egy angyali szárny kapcsolódik, amely az adott napon az Örökkévaló dicséretét énekli, sábbát „szárnya” azonban nem az égben van, hanem itt, a Földön, mivel sábbátkor Am Jiszráél tölti be ezt a szerepet.) Ez a szerep azt eredményezi, hogy sábbátkor különleges, kiemelkedő jelentőségű rangot töltünk be, amely még az angyalokénál is magasabb. Mose Rabbénu azt mondja Bene Jiszráélnek a Devarim könyvében: את ה' האמרת היום...וה' האמירך היום – „Ma felemelted az Örökkévalót… és az Örökkévaló ma felemelt téged.” Az Or Zarua (2:4) elmagyarázza, hogy ebben a פסוקban a היום („ma”) szó sábbátra utal. Sábbátkor gyönyörű dicsőítő énekeinkkel „felemeljük” az Örökkévalót, és ennek a szerepnek köszönhetően, amelyet betöltünk, az Örökkévaló „felemel” bennünket egy magasztos rangra, messze az égi angyalok rangja fölé. Sema Jiszráél A sábbáti muszáf-imádság során mondott különleges kedusá némiképp rejtélyes módon tartalmazza ezt a פסוקot: שמע ישראל ה' אלוקינו ה' אחד. Miért kerül ez a vers sábbátkor a kedusába? Mi köze van ennek a kedusához? Ennek a פסוקnak a beillesztésére általában adott ok – ahogy a Kolbo és mások magyarázzák, Rav Szár Sálomra, az egyik Gáonra hivatkozva – az, hogy volt egy időszak, amikor a hatóságok megtiltották a zsidóknak a שמע ישראל elmondását, és sábbátkor őröket állítottak a zsinagógákba, hogy kikényszerítsék ezt a rendeletet. Annak érdekében, hogy ne mulasszák el ezt a fontos micvát, a közösségek beillesztették a שמע ישראל elmondását a muszáf kedusájába, mivel a szolgálatnak ebben a késői szakaszában az őrök már elhagyták a zsinagógákat. A rabbik úgy döntöttek, hogy ezt a szokást a rendelet feloldása után is fenntartják, e csoda emlékére. Lehetséges azonban, hogy a שמע ישראל és a muszáf kedusája között mélyebb kapcsolat is van. A Gemárá a Hágigá traktátusban (3a) tárgyalja a Devarim könyvében szereplő, fent említett verset – את ה' האמרת...וה' האמירך –, és úgy magyarázza, hogy a שמע ישראל elmondásával „felemeljük” az Örökkévalót, Ő pedig azzal „emel fel” bennünket, hogy kijelenti: ומי כעמך ישראל גוי אחד בארץ – „Ki olyan, mint a Te néped, Jiszráél, az egyetlen nép a Földön.” Ebből tehát az következik, hogy az a különleges „ének”, amellyel sábbátkor dicséretet mondunk az Örökkévalónak, amikor átvesszük ezt a felelősséget az angyaloktól, a שמע ישראל פסוקja. Ezért illesztjük ezt a פסוקot sábbátkor a kedusába, amely azt a különleges státuszt tükrözi, amelyet sábbátkor érünk el, amikor mi töltjük be a dicséret éneklésének szerepét, elsősorban a שמע ישראל versén keresztül. Ezenfelül a Gemárá a Hulin traktátusban megjegyzi, hogy Am Jiszráél bizonyos értelemben nagyobb az angyaloknál, amint azt az Örökkévalónak mondott különböző dicséreteink is bizonyítják. Amikor az angyalok dicséretet énekelnek, ezt mondják: קדוש קדוש קדוש ה', vagyis három szó kimondása után ejtik ki az Örökkévaló nevét, mi azonban úgy éneklünk dicséretet, hogy ezt mondjuk: שמע ישראל ה' – vagyis már két szó után kimondjuk az Örökkévaló nevét. Így a שמע ישראל פסוקja Am Jiszráél különleges rangját fejezi ki, amely meghaladja az angyalokét, és amely különösen sábbátkor válik hangsúlyossá. Ezért helyénvaló, hogy a sábbáti muszáf-imádságunkhoz hozzáadjuk a שמע ישראל פסוקját. Azt a gondolatot, hogy Am Jiszráél a sábbáttartás révén különleges rangra emelkedik, kiemeli egy, a Toszafot által idézett midrási részlet, amely a Hágigá traktátusban található Gemárához fűz megjegyzést. A Midrás azt mondja, hogy Am Jiszráél és az Örökkévaló hirdetik sábbát nagyságát; Am Jiszráél és sábbát hirdetik az Örökkévaló nagyságát; sábbát és az Örökkévaló pedig Am Jiszráél nagyságát hirdetik. A Toszafot megjegyzi, hogy ezért mondjuk sábbáti minhá-imádságunkban: ומי כעמך ישראל גוי אחד בארץ – az Örökkévaló kijelentését a zsidó nép egyediségéről. Amikor megtartjuk sábbátot, és az Örökkévaló dicséretére használjuk, Ő viszonzásul megdicsér bennünket, és kinyilvánítja egyedülálló rangunkat, amely még az angyalokénál is magasabb. Várakozás a cádikra Korábban idéztük a Jesájá könyvéből származó פסוקot, amelyet úgy értelmeznek, mint utalást Am Jiszráél szerepére, amely szerint sábbátkor „szárnyként” dicséretet mond: מכנף הארץ זמירות שמענו – „Énekeket hallottunk a Föld szegletéből.” Ez a פסוק a következő szavakkal zárul: צבי לצדיק – „vágyakozás a cádikra”. A Hidá, az egyik híres kabbalistára hivatkozva, ezt a kifejezést a Midrás (Jálkut Simoni, Lech Lechá) megjegyzése alapján magyarázza, amely az öt különleges betűről szól, amelyek másképpen jelennek meg, amikor egy szó végén állnak. Az מ, נ, צ, פ, כ betűknek más alakjuk van, amikor a szó végén jelennek meg: ם, ן, ץ, ף, ך. A Midrás megjegyzi, hogy mindezek a betűk a גאולה (megváltás) egy formájához kapcsolódnak, és olyan פסוקokat idéz, amelyekben mindegyik betű kétszer jelenik meg egy kifejezésen belül. A כ' betű kétszer jelenik meg a לך-לך kifejezésben (Berésit 12:1); a מ' kétszer jelenik meg a כי עצמת ממנו kifejezésben (Berésit 26:16); a נ' a הצילני נא kifejezésben (Berésit 32:12); a פ' a פקד פקדתי kifejezésben (Shemot 3:16); a צ' pedig a צמח שמו ומתחתיו יצמח kifejezésben (Zecharja 6:12). A Midrás magyarázata szerint ezek a párok e betűk „kettős” jellegére utalnak, arra, hogy két különböző alakban írják őket. Az első három פסוק az Örökkévaló ősatyáknak nyújtott segítségére utal, a negyedik pedig az Egyiptomból való kivonulásra. Ez a négy már megtörtént megváltás. Az ötödik azonban, a cádik (צ') betűhöz kapcsolódó פסוק, a végső megváltásról beszél, amelyre még mindig vágyakozunk. Ennek megfelelően a צבי לצדיק kifejezést úgy magyarázzák, hogy vágyakozunk a cádikra, a צמח שמו ומתחתיו יצמח פסוק beteljesedésére, amikor végső megváltásunk kibontakozik. Ez a מכנף הארץ זמירות שמענו érdemében fog megtörténni: abban, hogy a sábbátot az Örökkévaló dicséretére használjuk, és betöltjük a ránk ruházott szerepet, hogy ezen a különleges napon „szárnyként”, a dicséret eszközeként szolgáljunk. Ezért helyénvaló, hogy miután sábbátkor elmondjuk a שמע ישראלt a kedusában, hozzáadunk egy, a megváltásért mondott imát: והוא יושיענו ויגאלנו. Azt kérjük, hogy a שמע ישראל kihirdetésének érdemében, valamint abban, hogy betöltjük az Örökkévaló sábbáti dicséretének szerepét, Ő hozza el számunkra a régóta várt megváltást, hamarosan, még napjainkban, אמן.