Tosefet Shabbat – A szentség megteremtése

Tosefet Shabbat – A szentség megteremtése A tosefet Shabbat követelménye megköveteli, hogy valamivel korábban kezdjük meg a Shabbatot, mint amikor a Shabbat egyébként beköszöntene. A Shabbatot פלג המנחה időpontjában lehet megkezdeni (1 ¼ halachikus órával napnyugta előtt), és a halacha megköveteli, hogy a Shabbatot a פלג המנחה után, de még napnyugta előtt kezdjük meg. A tosefet Shabbat ezen kötelezettségének több fontos alapelve van. Az elsőt Rashi fejti ki a Parashat Bereshithez írt kommentárjában (2:2). A Tóra azt mondja, hogy G-d a hetedik napon fejezte be a teremtés folyamatát: ויכל אלקים ביום השביעי מלאכתו אשר עשה. Természetesen, ahogy Rashi megjegyzi, a munka valójában a hatodik nap végén fejeződött be. Rashi elmagyarázza, hogy a Tóra azért írja le úgy, mintha Hashem a hetedik napon fejezte volna be a munkát, mert az ember számára így tűnt volna. Rashi ezt írja: בשר ודם שאינו יודע עתיו ורגעיו צריך להוסיף מחול על הקודש אבל הקב"ה שיודע עתיו ורגעיו נכנס בו כחוט השערה ונראה כאלו כלה בו ביום. Az ember, aki nem ismeri pontosan az időszakokat és a pillanatokat, köteles a hétköznapból hozzáadni a szentséghez [a Shabbathoz], a Mindenható azonban, aki ismeri időszakait és pillanatait, hajszálnyi pontossággal lép be abba, és így úgy tűnt, mintha azon a napon fejezte volna be. Az ember tökéletlen, ezért nem tudjuk meghatározni azt a pontos pillanatot, amikor az egyik nap véget ér és az új nap elkezdődik. G-d a hatodik nap pontos végén kezdhetné meg a Shabbatot, nekünk azonban valamennyi időt hozzá kell adnunk a Shabbat beköszönte előtt, hogy biztosítsuk: időben kezdjük meg. Ez a tosefet Shabbat első alapvető oka – annak kifejezése, hogy törődünk a Shabbat megtartásával, ezért a biztonság kedvéért korábban kezdjük meg. Ahogy Rabbenu Yonah írja, ez minden micvára igaz – amikor óvintézkedéseket teszünk a hibák elkerülése és a megfelelő megtartás biztosítása érdekében, ezzel kifejezzük yirat Shamayimunkat, az Ég iránti félelmünket, valamint őszinte aggodalmunkat és törődésünket aziránt, hogy G-d parancsait helyesen teljesítsük. Amikor a vonatra várunk, nem állunk közvetlenül a peron szélén; néhány lépéssel távolabb megyünk a széltől biztonsági óvintézkedésként. Ugyanennek kell lennie az elvünknek a micvák esetében is, különösen egy olyan fontos és értékes micva esetében, mint a Shabbat. A tosefet Shabbat tehát óvintézkedésként szolgál annak biztosítására, hogy időben kezdjük meg a Shabbatot. Valóban, sok közösségben az volt a szokás, hogy emiatt jóval napnyugta előtt kezdték meg a Shabbatot, hogy elkerüljék a hibákat. Rav Yechiel Michel Epstein, a híres halachikus mű, az Aruch Ha’shulhan szerzője, azt írja, hogy ez volt a szokás Nevarduk közösségében, ahol rabbiként szolgált. A tosefet Shabbat második oka az Or Ha’hayim Ha’kadosh Tóra-kommentárjában kerül tárgyalásra. A Parashat Ki-Tisában (Shemot 31:16) a Tóra ezt parancsolja: ושמרו בני ישראל את השבת. A ושמרו szót általában úgy értelmezik, hogy „tartsák meg”, az Or Ha’hayim azonban másképpen magyarázza: buzgó várakozásra utal. A Tóra például Sefer Bereshitben (37:11) ezt mondja: ואביו שמר את הדבר – Yaakov Avinu várta azt az időt, amikor Yosef álmai beteljesednek. Hasonlóképpen, a pasuk Tehillimben (130:6) arról beszél, hogy mennyire vágyunk G-d megváltására משומרים לבקר – jobban, mint ahogy az éjszakai őrök várják a reggelt, amikor véget ér a szolgálatuk. A שומר olyan személy, aki buzgón várja szolgálata végét. Ugyanígy, írja az Or Ha’hayim, a ושמרו בני ישראל את השבת parancsa azt jelenti, hogy buzgón várnunk kell a Shabbat eljövetelét. A Tóra ezután folytatja, hogy ezt úgy kell megtenni, hogy לעשות את השבת – „megalkossuk a Shabbatot”. Az Or Ha’hayim elmagyarázza, hogy a Shabbatot úgy „alkotjuk meg”, hogy korábban kezdjük el. Figyelemre méltó, hogy G-d képességet ad nekünk egy szentséggel teli időszak megteremtésére, arra, hogy az időt a hétköznapból Shabbattá, szentséggé alakítsuk. Annak ellenére, hogy a Shabbat csak napnyugtakor kezdődne, mi tíz perccel korábban is megteremthetjük a Shabbatot azáltal, hogy elfogadjuk. Ahogy egy vőlegény „megszenteli” és kijelöli menyasszonyát az הרי את מקודשת לי szavak kimondásával, és ahogy egy személy egy állatot vagy más anyagi tárgyat szentté tehet azzal, hogy szóban megszenteli, ugyanígy az időt is szentté tehetjük a tosefet Shabbat mechanizmusán keresztül. Az Or Ha’hayim tehát elmagyarázza, hogy a Tóra itt arra parancsol bennünket, hogy a Shabbat iránti lelkesedésünket és buzgó várakozásunkat úgy mutassuk ki, hogy „megteremtünk” egy Shabbat-időszakot még azelőtt, hogy annak hivatalosan el kellene kezdődnie. Ahogy az iskolás gyermekek örömmel ragadnak meg minden lehetőséget arra, hogy korábban mehessenek ki a szünetre, nekünk is örömmel kell megragadnunk a lehetőséget, hogy korábban hagyjuk el a hétköznapok világi munkáját, és berohanjunk a Shabbat „szünetébe”. A Shabbat „megteremtésének” ezt a különleges képességét két lenyűgöző halachikus rendelkezés emeli ki a Shulhan Aruchban (Orah Haim 263). Először is, a Shulhan Aruch azt írja, hogy ha egy településen csak egyetlen zsidó közösség van, akkor miután a közösség többsége elfogadta a Shabbat kezdetét, még ha ez jóval napnyugta előtt történik is, a többieket köti ez az elfogadás. Amikor a közösség többsége úgy dönt, hogy egy bizonyos időpontban kezdi meg a Shabbatot, akkor G-d úgy határoz, hogy a világ azon részén megkezdődött a Shabbat, ezért mindenkit köt ez a döntés. Hasonlóképpen, a Shulhan Aruch úgy rendelkezik, hogy ha egy látogató péntek délután érkezik egy közösségbe, és felfedezi, hogy a közösség már megkezdte a Shabbatot, le kell tennie a pénztárcáját, és meg kell kezdenie a Shabbatot. Köti őt a helyi közösség Shabbat-elfogadása, mert G-d követi a közösség döntését, hogy korábban kezdi meg a Shabbatot. A tosefet Shabbat nemcsak arról tanúskodik, hogy G-d milyen különleges képességet adott nekünk, hanem mély hatással van gyermekeinkre is. Miután megparancsolta nekünk, hogy a Shabbat iránti várakozásunkat egy tosefet Shabbat-időszak „megteremtésével” mutassuk ki, a Tóra ezt írja: לדורותם לברית עולם – a Shabbat örök szövetség, amely minden nemzedéken át fennmarad. Amikor gyermekeink látják a Shabbat iránti lelkesedésünket, azt, hogy annyira vágyunk megkezdeni a Shabbatot, hogy még addig sem tudunk várni, amíg elérkezik a kezdésére kijelölt idő, akkor inspirációt kapnak, és felismerik a Shabbat nagy jelentőségét és értékét. Ez a lelkesedés biztosítja, hogy a Shabbat ברית עולם, örökkévaló szövetség legyen, mivel kitörölhetetlen hatást gyakorol gyermekeinkre, és arra ösztönzi őket, hogy hűségesek és odaadóak maradjanak a Shabbathoz. Némileg hasonló szellemben a Sifteh Kohen idézi a Zohár megjegyzését, miszerint a לדורותם szó, amely ebben a pasukban vav betű nélkül szerepel (לדרתם), olvasható úgy is, hogy לדירתם – „háztartásaik”. A Tóra arra utal, hogy a Shabbat nemzedékeken át tartó fennmaradását úgy biztosítjuk, hogy különleges légkört teremtünk otthonainkban Shabbaton, lelkesedést és izgalmat keltve. Ezt a lelkesedést pedig azzal teremtjük meg, hogy korábban kezdjük a Shabbatot, és megmutatjuk, mennyire várjuk a kezdetét. Számos mű említi, hogy a tosefet Shabbat segula a gyermektelen házaspárok számára, hogy gyermekeik szülessenek, és ennek egyik forrása ez a pasuk a Parashat Ki-Tisában. (A segula további forrásaiért lásd: Noam Shabbat, 182. o.) A Shabbat „megteremtésével” a tosefet Shabbat mechanizmusán keresztül biztosítjuk a לדורותם, vagyis azt, hogy jövőbeli nemzedékeket hozzunk létre, amelyek továbbra is megőrzik és tiszteletben tartják a Shabbat szentségét. A Shabbat korai elfogadása tehát nem egyszerűen „jó dolog”. Ez kifejezett halachikus követelmény, valamint a Shabbat iránti szeretetünk erőteljes kifejezése, amely mély és tartós hatást gyakorol gyermekeinkre, és fennmarad לדורותם, minden nemzedéken át, arra ösztönözve leszármazottainkat, hogy hűségesek maradjanak a Shabbathoz és örökségünkhöz.