A sábáti Minchá ima megértése

Te egy vagy… és ki olyan, mint néped, Izrael A sábáti Minhah-ima megértése A sábátkor, Minhah idején elmondott Amidah-imában az egyediség témáját hangsúlyozzuk – azt a tényt, hogy mind az Örökkévaló, mind a zsidó nép egyedülálló: אַתָּה אֶחָד וְשִׁמְךָ אֶחָד. וּמִי כְעַמְּךָ כְּיִשְֹרָאֵל גּוֹי אֶחָד בָּאָרֶץ. „Te egy vagy, és neved egy; és ki olyan, mint néped, Izrael, az egyetlen nép a földön?” Miért éppen erre a témára összpontosítunk ebben az időpontban, sábátkor, Minhah idején? A választ a Tur (Oráh Hájim 292) megjegyzései alapján érthetjük meg azzal a széles körben elterjedt szokással kapcsolatban, hogy elmondjuk a וַאֲנִי תְפִלָּתִי לְךָ ה' עֵת רָצוֹן („Én pedig imádságom hozzád, Örökkévaló, az elfogadás idején”) verset, amikor Minhah idején sábátkor kivesszük a Tórát az aronból (frigyszekrényből). A Tur magyarázata szerint azért mondjuk el ezt a verset, mert sábát délutánja igen különleges עת רצון – kedvező idő az imáink meghallgatására. Más népek tagjai általában ivással és mulatozással töltik szabadnapjaikat, így a késő délutáni órákra részegek, és léhasággal, ostobaságokkal foglalkoznak. Mi azonban, miután megvendégeltük magunkat pihenőnapunkon, visszatérünk a zsinagógába imádkozni és meghallgatni a Tóra felolvasását. Ez az ellentét teszi sábát délutánját עת רצון-ná, az Örökkévalóval való különleges szeretet és közelség idejévé. Dávid király a Tehillimben (69) beszél erről az ellentétről, amikor leírja a részegeket, akik munka hiányában elpazarolják idejüket (יָשִׂיחוּ בִי יֹשְׁבֵי שָׁעַר וּנְגִינוֹת שׁוֹתֵי שֵׁכָר), majd kijelenti a וַאֲנִי תְפִלָּתִי לְךָ ה' עֵת רָצוֹן verset – vagyis hogy szabadnapján imával és az Örökkévaló iránti odaadással foglalkozik. Ezért mondjuk el ezt a פסוק-ot sábát délutánján, amikor a Tóra felolvasására készülünk, megjegyezve, hogy ez különleges idő, amely nemzetünk egyediségét mutatja. Általánosabban véve, sábát egyik fontos témája a köztünk és az Örökkévaló között fennálló egyedülálló kapcsolat. A Maharit (Rav Joszéf di Trani) egyik kiadott előadásában azt írja, hogy ahogyan sábát megtartásával tanúságot teszünk az Örökkévaló egyediségéről, ugyanúgy sábátkor az Örökkévaló is, úgymond, tanúságot tesz a mi egyediségünkről. Amikor szabadidőnket értelmes elfoglaltságokkal töltjük, az Örökkévaló, úgymond, örömét leli egyediségünkben, ahogyan mi sábátkor hirdetjük az Örökkévaló egyedülálló voltát mint a világ Teremtőjét és Uralkodóját. A Maharit megjegyzi, hogy ez a kapcsolat a Gemara Berachot traktátusban található, az Örökkévaló tfilinjeiről szóló tárgyalásban fejeződik ki. A Gemara azt mondja, hogy a Mindenható tfilint visel, és a tfilin négy szakaszában olyan versek találhatók, amelyek a zsidó nép egyedülálló voltáról beszélnek: 1) וּמִי כְּעַמְּךָ יִשְׂרָאֵל גּוֹי אֶחָד בָּאָרֶץ". – „és ki olyan, mint néped, Izrael, az egyetlen nép a földön” (Divré Hájamim I. 17) אַשְׁרֶיךָ יִשְׂרָאֵל מִי כָמוֹךָ עַם נוֹשַׁע בַּה’ מָגֵן עֶזְרֶךָ …. „Boldog vagy, Izrael, ki olyan, mint te, az Örökkévaló által megmentett nép?” (Devarim 33) 2) כִּי מִי גוֹי גָּדוֹל אֲשֶׁר לוֹ אלקים קְרֹבִים אֵלָיו כַּה’ אלקינוּ בְּכָל קָרְאֵנוּ אֵלָיו:(ח) וּמִי גּוֹי גָּדוֹל אֲשֶׁר לוֹ חֻקִּים וּמִשְׁפָּטִים צַדִּיקִם כְּכֹל הַתּוֹרָה הַזֹּאת אֲשֶׁר אָנֹכִי נֹתֵן לִפְנֵיכֶם הַיּוֹם: „Mert melyik nagy nép az, amelyhez olyan közel van az Örökkévaló, a mi Istenünk, ahogyan ő hozzánk közel van, valahányszor hozzá kiáltunk?” És melyik nagy nép az, amelynek olyan törvényei és igazságos rendelkezései vannak, mint az egész Tóra, amelyet ma elétek helyezek?” (Devarim 4) 3) אוֹ הֲנִסָּה אלקים לָבוֹא לָקַחַת לוֹ גוֹי מִקֶּרֶב גּוֹי …….. „Vagy próbálta-e valaha Isten, hogy magának vegyen egy népet egy másik nép közül?” (Devarim 4) 4) וּלְתִתְּךָ עֶלְיוֹן עַל כָּל הַגּוֹיִם אֲשֶׁר עָשָׂה לִתְהִלָּה וּלְשֵׁם וּלְתִפְאָרֶת…. „És hogy minden nép fölé emeljen, amelyet alkotott, dicséretül, névül és dicsőségül” (Devarim 26) Ezek a פסוקים mind Beneh Jiszráél különleges voltáról beszélnek. A mi tfilinünkben szerepel a שמע ישראל ה' אלוקינו ה' אחד פסzuk, amely az Örökkévaló egyediségét hirdeti, az ő tfilinjében pedig olyan פסוקים találhatók, amelyek a mi egyediségünket hirdetik. Természetesen az Örökkévaló valójában nem visel tfilint. A tfilin azonban kapcsolatot, szoros köteléket jelképez, ezért beszél itt a Gemara az Örökkévaló és a zsidó nép közötti egyedülálló kapcsolatról. Azért kötődünk hozzá, mert felismerjük és nagyra értékeljük egyediségét és páratlanságát, ő pedig azért kötődik hozzánk, mert felismeri és nagyra értékeli egyediségünket és páratlanságunkat. Így tehát ahogyan mi tfilin viselésével hirdetjük az Örökkévaló egyediségét, úgy írják le őt úgy, mint aki tfilint visel, amennyiben felismeri és becsben tartja egyediségünket, ahogyan mi is felismerjük és becsben tartjuk az övét. Sábátkor nem viselünk tfilint, mert a tfilin által betöltött célt maga a sábát tölti be. A tfilin az Örökkévalóval való egyedülálló kapcsolatunkat fejezi ki, ezért sábátkor nincs szükségünk tfilinre, hiszen egész megtartása e körül a fogalom körül forog: a Mindenhatóval fennálló különleges kötelékünk körül. Amint említettük, ez a kötelék különösen délután válik láthatóvá, amikor visszatérünk a zsinagógába imádkozni és tanulni, megmutatva, hogy szabadnapunkat nem élvezetekre és léhaságra használjuk, hanem az Örökkévalóval való kapcsolatunk ápolására. Ezért a sábátkor Minhah idején elmondott Amidah-ima szövege több utalást is tartalmaz a mi és az Örökkévaló tfilinjében szereplő versekre: אַתָּה אֶחָד וְשִׁמְךָ אֶחָד. וּמִי כְעַמְּךָ כְּיִשְֹרָאֵל גּוֹי אֶחָד בָּאָרֶץ. תִּפְאֶרֶת גְּדֻלָּה וַעֲטֶרֶת יְשׁוּעָה Az אתה אחד ושמך אחד kifejezés, amely az Örökkévaló egységét hirdeti, hasonlít a שמע ישראל ה' אלוקינו ה' אחד פסzukhoz. A ומי כעמך ישראל גוי אחד בארץ kifejezés az Örökkévaló „tfilinjének” egyik verse, a תפארת és גדולה szavak pedig az ő tfilinjének más verseiben jelennek meg (לתהילה ולשם ולתפארת, valamint ומי גוי גדול). Később, a Minhah Amidah-imájának ebben a szakaszában ezt mondjuk a sábátról: יַעֲקֹב וּבָנָיו יָנוּחוּ בוֹ. – „Jákov és fiai megpihennek rajta.” Ez szintén az אחד – egység témájához kapcsolódik. A Szelá HáKados megjegyzi, hogy az אחד betűinek gemátriája 1 (א), 8 (ח) és 4 (ד). Ez a szó így Jákovra, a tizenkét törzs atyjára utal; a két feleségétől, Ráheltől és Leától született nyolc fiúra; valamint a szolgálólányaitól született négy fiúra. Ez a mondat a Minhah-imánkban tehát Jákovról és fiairól beszél, akik együtt egyetlen, egyedülálló egységet alkotnak, ahogyan az Örökkévaló is egyedülálló és páratlan. Mivel אחד vagyunk, együtt és egységben, ebben az imában sábátot מנוחת שלום – „a béke és nyugalom pihenésének” idejeként írjuk le. Ahogyan a Maharal magyarázza, amikor egyként összegyűlünk, megtapasztalhatjuk az igazi „békét és nyugalmat”, és ez sábáti élményünk egyedülálló minősége. Valójában az egység témája a sábát kezdetén elmondott imáinkban is hangsúlyosan jelen van. A híres kabbalista, Rav Slomo Alkabetz által megfogalmazott Lechá Dodi-imában az Örökkévalóra úgy hivatkozunk, mint א-ל המיוחד – „az egységes Istenre”, majd kijelentjük: ה' אחד ושמו אחד – „Ő egy, és neve egy.” Folytatjuk: לשם ולתפארת ולתהילה – „névül, dicsőségül és dicséretül” – ami Isten tfilinjének egyik versének változata: לתהילה לשם ולתפארת. Már sábát kezdetén hangsúlyozzuk az אחד témáját, azt a tényt, hogy sábát a mi „tfilinünk”, örök tanúságtételünk az egyedülálló, páratlan Isten és az ő egyedülálló, páratlan népe közötti különleges, örökké tartó kapcsolatunkról.