A spirituális tudatosság első lépése annak felismerése, hogy amikor az élet nem a személyes terveink szerint halad, az isteni beavatkozás egy konkrét pillanatának vagyunk tanúi. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, mit jelent ez a pillanat, felismerve benne a megváltás felé vezető mozgást. Ez egy „mi” kérdésével meghatározott pillanat — annak elismerése, hogy a kibontakozó eseményeknek mélyebb jelentőségük van annál, mint ami a felszínen látható.
Ezt a vizsgálódást Eszter példázza, aki megpróbálta megérteni mind a válság természetét, mind annak bekövetkezése konkrét okát. Amikor megkérdezte: „mi ez?” és „min van ez?”, a megváltás folyamatának működését igyekezett feltárni. Kérdése arra utal, hogy nem elegendő egyszerűen felismerni egy pillanatot a megváltás felé vezető lépésként; azt is meg kell érteni, mi az alapvető oka, és milyen válasz szükséges rá.
Kérdésének második része, a „min van ez?”, az emberi felelősséggel foglalkozik a megváltás folyamatában. Azt kérdezi, hogyan tarthatjuk fenn, valósíthatjuk meg és gyújthatjuk lángra a változás lehetőségét. Bár Borei Olam a végső forrás, aki elhozza a megváltást a világba, nekünk kell meghatároznunk, milyen lépéseket kell megtennünk annak biztosítására, hogy ez megtörténjen. Annak vizsgálatáról van szó, hogyan fektethetjük be saját erőfeszítéseinket, hogy a mi oldalunkról is lendületet adjunk a folyamatnak.
Végső soron ez a megközelítés határozza meg partnerségünket egy isteni kapcsolatban. Fel kell tennünk a kérdést, mi lesz a konkrét hozzájárulásunk, és hogyan vehetünk részt az események kibontakozásában. Szerepünk megértésére törekedve azonosítjuk a szükséges cselekedeteket, amelyeket meg kell tennünk, hogy hozzájáruljunk a megváltáshoz, és a bizonytalanság pillanatát céltudatos együttműködéssé alakítsuk a Teremtővel.