Angyalokat hozunk a sábáti asztalainkhoz

Angyalok meghívása a sábáti asztalainkhoz A Pele Yoetz elmondja, hogy Rav Jiszráél Nijara, a híres paytan (költő) Cfatban, akit leginkább a י-ה רבון עלמא megzenésítőjeként ismernek, egyszer sábáti asztalánál ült, és gyönyörű hangján zemirot-okat énekelt; angyalok szálltak alá az égből, hogy hallják fenséges dicsőítő énekeit. Forró nap volt, ezért feltűrte az ingujját, amit egy ilyen rangú ember esetében tiszteletlenségnek tekintettek. Ennek következtében az angyalok mind eltávoztak. Az Arizal, aki akkor odakint tartózkodott, látta, amint angyalok nagy tömegei távoznak Rav Jiszráél otthonából, ezért odasietett, hogy közölje Rav Jiszráéllel: az angyalok az öltözéke miatt távoztak. Rav Jiszráél gyorsan megfelelően felöltözött, és folytatta éneklését, mire az összes angyal visszatért. Amikor zemirot-okat éneklünk a sábáti asztalnál, az különleges időszak: nagyon közel vagyunk az Örökkévalóhoz, olyannyira, hogy az angyalok eljönnek hozzánk, és hallgatják énekünket. Közismert, hogy Peszachkor angyalok jönnek, és csatlakoznak hozzánk a széderasztal körül. A Zohár azt tanítja, hogy amikor a széderen ülünk és felolvassuk a Hágádát, az angyalok alászállnak, hogy hallgassanak bennünket. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az הא לחמא עניא bekezdés arámi nyelven íródott. A hagyomány szerint az angyalok nem értik az arámi nyelvet, ezért ezt a nyelvet használjuk annak biztosítására, hogy ne értsék, és így ne váljanak iriggyé. Hacham Bentzion Abba Shaul zt”l egyszer sírni kezdett, amikor erről a gondolatról beszélt, és megjegyezte, milyen tragikus, hogy az emberek értelmetlenségekről beszélnek és hiúságokkal foglalkoznak a széderasztalnál, miközben lehetőségünk van Isten angyalainak társaságában lenni. Az igazság azonban az, hogy ezt a lehetőséget minden egyes sábáton megkapjuk. Valójában a י-ה רבון עלמא arámi nyelven íródott – talán ugyanazon okból, amiért az הא לחמא עניא is arámi nyelven íródott: hogy a velünk lévő angyalok ne értsék. Mi a jelentősége a sábáti éneklésnek? Miért van olyan nagy hatása a zemirot-ok éneklésének, hogy még az angyalokat is arra készteti, hogy alászálljanak és csatlakozzanak hozzánk a sábáti asztalainknál? A Tóra azt mondja (Shemot 14:31–15:1), hogy a קריעת ים סוף (a tenger kettéválasztásának) csodája után ויאמינו בה'...אז ישיר ישראל – a nép a hit, az Örökkévalóba vetett emunah magas szintjére emelkedett, és ez arra indította őket, hogy dicsőítő éneket énekeljenek Neki. Amikor megerősítjük emunah-unkat, késztetést és ihletet érzünk arra, hogy énekeljünk az Örökkévalónak. Felvetették, hogy ez az alapja a sábáti zemirot-ok jelentőségének. A sábát az a nap, amikor megerősítjük emunah-unkat, amikor elmélyítjük annak tudatát, hogy az Örökkévaló létezik, és Ő irányítja a világot. Ezért sábátkor énekléssel fejezzük ki iránta megújult szeretetünket és hálánkat mindazért, amit tesz. Van azonban egy mélyebb magyarázat is. A hetes szám nemcsak a zsidó hagyományban, hanem más kultúrákban és még a természetben is kiemelkedő szerepet játszik. A világ szinte valamennyi kultúrája hétnapos hetek szerint rendezi az időt; erre a megfigyelésre a Sefer Ha’Kuzari is hivatkozik a Tóra igazságának bizonyítására. Hasonlóképpen, ahogy Isten hét nap alatt teremtette a világegyetemet, a szivárványnak is hét színe van (piros, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigókék és ibolya). A természet oly nagy része hetes csoportok körül forog. Ez a zenére is igaz. A legtöbb kultúra az oktávos rendszert használja, amely hét alaphang köré épül (Do–Re–Mi–Fa–Sol–La–Si), amelyeket néha az ábécé első hét betűje jelöl (A, B, C, D, E, F, G). Így értelmezik a zenét nemcsak itt, Amerikában, hanem Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Romániában, a legtöbb latin-amerikai országban, Görögországban, Bulgáriában, Törökországban, Oroszországban, valamint minden arab és perzsa nyelvű országban is. Ez a hét hang alkotja minden valaha komponált zenemű gerincét. Rav Moshe Wolfson megjegyezte, hogy hét „pásztor” van – hét nagy cádik, akiket a szukkot hét napja során meghívunk a szukkánkba: Avraham, Jitzchak, Jaakov, Joszef, Moshe, Aharon és David. A hetedik, David, היה נעים זמירות ישראל – „Izrael édes énekeinek énekese” – volt, a Tehillim szerzője, aki hárfáján játszva gyönyörű dicséreteket énekelt Istennek. Rav Wolfson elmagyarázta, hogy mindegyik „pásztor” tökéletesítette a hét hang egyikét. David tehát a hetedik és egyben utolsó hang tökéletesítésével fejezte be a folyamatot, és így képes volt gyönyörű és megindító zenét alkotni. Ahogy a hét napjai ennek a hét cádiknak felelnek meg, úgy az utolsó nap – a sábát – Davidnak felel meg. Ezért a sábát az ének napja. Ez az a nap, amikor a zene tökéletessé válik, és így az Örökkévaló dicséretére és dicsőségének hirdetésére használjuk. Hasonlóképpen, a hét napjai megfelelnek az emberi fej hét nyílásának – két szemnek, két fülnek, két orrlyuknak és egy szájnak. Bölcseink azt tanítják, hogy a munkahét hat napja három párba rendeződik, a sábát azonban önmagában áll. Ezért a szájjal áll kapcsolatban, amely a fej egyetlen „pár nélküli” nyílása. A sábátot a száj jelképezi, mert ez az a nap, amelyet különösen az Örökkévaló dicséretének éneklésére jelöltek ki. Hacham David Laniado a Li’kdoshim Asher Ba’aretz című könyvében elmondja, hogy Rav Efrayim Laniado egyszer édesapjával, Hacham Shlomo Laniadóval, Aleppó főrabbijával sétált egy temetési menetben, mintegy 200 évvel ezelőtt. Általában, amikor egy temetési menet elhaladt, Hacham Shlomo négy amotnyit haladt a menetben, ahogy azt a halachah megköveteli. Ebben az esetben azonban a Hacham egészen a temetőig ment, zuhogó esőben, és addig nem távozott, amíg a temetés be nem fejeződött. Rav Raphael megkérdezte édesapját, miért tanúsított ilyen nagy tiszteletet ezzel a bizonyos emberrel szemben, aki egyszerű vízhordó volt, és nem volt ismert sem különleges jámborságáról, sem tudományáról. Hacham Shlomo elmagyarázta, hogy amikor elkezdett a menetben haladni, több ezer angyalt látott a koporsó mellett menni, miközben gyönyörűen énekelték a Tehillim-et. Az egyik angyal arca – mondta – David Ha’melech arcára hasonlított. Amikor látta, hogy az angyalok milyen nagy tiszteletben részesítik ezt az embert, a Hacham úgy érezte, hogy nem fordulhat egyszerűen vissza és nem távozhat. A temetés utánig ott maradt. Rav Raphael megdöbbent azon, hogy egy egyszerű vízhordó ilyen különleges megtiszteltetésben részesült. Aznap este, mielőtt elaludt, azért imádkozott, hogy álmában mutassák meg neki a választ. És valóban, a vízhordó azon az éjszakán álmában megjelent előtte, és elmagyarázta, hogy bár egyszerű, csendes és tanulatlan ember volt, fiatal korában emlékezetébe véste a Tehillim első könyvének teljes szövegét. Élete során minden nap, amikor befejezte munkáját, talált egy csendes sarkot a zsinagógában, és elmondta a Tehillim első könyvét. Ezért részesült abban a megtiszteltetésben, hogy angyalok kísérték útján a következő világba. Amikor zemirot-okat éneklünk, felidézzük e himnuszok szerzőinek érdemeit. Amikor pedig Tehillim-et mondunk – ami sábátkor helyénvaló –, felidézzük David Ha’melech nagy érdemét. Emellett lehozzuk az angyalokat is, akik lelkesen jönnek, hogy hallják gyönyörű dicséreteinket. Ez különösen fontos Sábát Ha’gadolkor, a Peszachot közvetlenül megelőző sábáton. Bölcseink azt tanítják, hogy ez különösen jelentős sábát, mivel hatással van az év valamennyi sábátjára. Tegyünk hát különleges erőfeszítést, hogy ezen a sábáton összpontosítással és érzelemmel énekeljük a zemirot-okat, és akkor méltók leszünk arra, hogy angyalok társaságában legyünk, és egyre közelebb kerüljünk magához az Örökkévalóhoz.